Hiszik, nem hiszik, errefelé, Mátyásföldön, Cinkotán az emberek nemigen beszélnek a közelgő választásról. Vagy nem tudják, hogy lesz ilyen, vagy tudják, ám fütyülnek az egészre. A legutolsó választási szöveget tegnap hallottam a körzet központi ivójában, így hangzott: „Vodkát kérsz a sör mellé, Béla, vagy barackot? De mondjad má’, ne vacakolj. Válassz!” Hogy végül is mit választott Béla, az a téma tekintetében lényegtelen, a lényeg az, hogy ott volt a Béla, és letette a voksát. Vagyis ott volt, átadta szavazatát az urnánál (ezt itt csapospultnak nevezik), élt állampolgári jogaival.
Jó dolog az ilyen, mármint hogy lehet választani. Elmúltak azok a rút évek, évtizedek, amikor csak a Kőbányai Világos és a Kőbányai Világos közt lehetett dönteni. A lényeges az, ott van-e az ember az eseményen, vagy nincs ott. Mert ha nincs ott, akkor később nincs erkölcsi felhatalmazása azt mondani, hogy szégyelljék magukat, ez a sör itt langyos, a röviditalokat pediglen erősen vizezik. Tetszett volna részt venni az események alakításában, úgy bátran mondhatna bármit. Joggal. De így, fél évente bekódorogva az utcáról egy kisfröccsért, hiányzik a morális alap. Aki csak hőzöngeni tud, arra oda sem figyel a csapos.
Na már most, a fent említett Béla nem ilyen típus. Rendszeresen részt vesz a közéletben, véleményt mond, gondolatokat ütköztet – bár kétségkívül az efféle demokráciának is vannak bizonyos határai (például amikor Bélának már összeakad a nyelve, a mondataiban nagy a mássalhangzó-torlódás). Mindent egybevetve, én az állandó részvétel, a véleménynyilvánítás oldalán állok. Hogy aztán bátran, emelt fővel mondhassam, kérem, ez a sör langyos, ezt a vodkát vizezik. És aztán egyszer talán lesz majd egy tisztességes kocsmáros, aki nem meri ezt megtenni. Ezért kell mindnyájunknak elmenni, s voksolni.
origo.hu
Ezt mondta Orbán Viktor Gyurcsány lemondásáról és válásáról
