Kerek egész

Gratulálok a megújult Népszabadság főszerkesztőjének, Vörös T. Károlynak, aki – nomen est omen – már bemutatkozásakor finoman megüzente a jobboldalnak, hogy az arculatváltott lap sem nekik készül. A szombati címoldal frappírozott mondata: „A Fidesz hazudik – mondta lapunknak adott interjújában a miniszterelnök.” Ez igen, így beszél Magyarország regnáló miniszterelnöke, a nemzeti közép kormányának főlapátosa, az érző szívű édesapa, szerető férj, halk szavú úriember és árokbetemető politikus. Azt betudom a két riporter tenyérizzasztó izgalmának, hogy még azt sem tudták, hol tartották a Fidesz nagygyűlését. Úgyis hazudnak, nem igaz? Tehát teljesen mindegy, hogy a Műegyetem rakpart vagy a Kossuth tér, ahová a két jól értesült zsurnaliszta címlapon helyezte. A nagy ívű interjú, amely csupa olyan alákérdezésből állt, amit állítólag csak a lakájtermészetű nemzetiek szoktak elkövetni, hemzsegett a Medgyessy nevű úriember lényeglátásától. Ő aztán a zoknija színéig tudja, hogy a stílus maga az ember, ezért nem nagyon akart különbözni a vele készült beszélgetés hangnemében a szemközti oldalon politikai hirdetésnek csúfolt werberi szeméttől: „Állítsuk le együtt a Fidesz hazugsággyárát!” A két oldal, Medgyessy szövege és az általa vezetett kormány pártjának hirdetése – kerek egész. Egyszer majd tanítják jobb médiaiskolákban, mint a náci propaganda újraélesztését a XXI. század Magyarországán. A miniszterelnök, belső zsebében egy szinonimaszótárral, többek közt a következő szavakra bírta magát ragadtatni: a Fidesz hazudik, riogat, hazudik, vádol, hazugság, rágalmaznak, hazugság, hazudják, hazudták, félrevezetés, csúsztatás, megtévesztés, hamis állítás, riogatás, szennyeresztés, populizmus, populista, gyalázni, zsidókat, cigányokat gyalázni, a másságot gyalázni, kirekeszteni, uszítani.
Hogy miről szólt az interjú, egyáltalán nem érdekes. Mindig ugyanarról: hogy a kormány fantasztikus teljesítményeket mondhatna magáénak, ha nem volna a hazug, velejéig romlott ellenzék, élén Orbán Viktorral. Egyébként jellemző, hogy a miniszterelnök magát nemesen higgadtnak, nyugodtnak, kompromisszumképesnek tartja, kormánya pedig „jelentős konszenzusteremtő kapacitással” (!) rendelkezik. Nyeretlen kétévesként hihetnénk neki. Csakhogy az MSZP ebben a kampányban minden hitelét elvesztette nyílt, náci közbeszédével, személyeskedően mocskos sajtóháborújával. Zseniálisnak mondhatók viszont abban, hogy máson kérik számon a pártjuk lényegét összecementező hazugságot, amiben verhetetlenül vezetnek 1948 óta. Egy mostani példa: kedves, idős hölgy mélyen a szemembe néz a tévében, és azt mondja, neki ugyan nem anynyira, de majd az unokáinak milyen jó lesz az unióban. Ezért szavaz az MSZP-re. Ezért? Még az ígéretekben is a szocializmus hazugsága köszön vissza. Mi nem érjük meg, de mennyivel jobb lesz majd az unokáinknak. Húsz év múlva meg ki kéri rajtunk számon? Ezzel a giccses ragaccsal a kommunistákon kívül senki nem tudja megetetni a népet. Ők igen. Az a Kovács László hívja ki vitára Orbán Viktort, akinél 2002-ben megállt az idő, és nem tud kimondani egy összetett mondatot anélkül, hogy ne rúgjon bele ellenzékbe vagy Orbánba egy kiadósat. Kényszeresekkel, fóbiásokkal ne állj le vitatkozni, mert beszűkült agytevékenységük alkalmatlanná teszi őket az érdemi párbeszédre. Az Orbán-kormány volt az első, amelyen ellenzéke hangosan lármázva, süvöltve, kárörvendve, pergőtűz alatt tartva, óránként, pontonként, betűnként, buldogként és kullancsként kérte számon választási ígéreteit. A Fidesz csak tanulékonynak bizonyult. Medgyessy, Kovács meg a többi veterán most sem képesek felfogni, hogy már nem kizárólag övék az ország. Pedig nem az övék.