(mi „méltányos”…)

Én nem tudom, most, ebben a szent pillanatban, hogy mi lesz az európai parlamenti választások honi végeredménye. Május közepe van, amikor ezeket a sorokat írom, tehát egy hónap sincs már hátra a megmérettetésig; vannak bizonyos támpontjaim, melyek alapján jóslatokba bocsátkozhatnék, de ha most leírnám, amit gondolok, s netán telibe találnám a végeredményt, június közepén, amikor ez az írás megjelenik, aligha hinnének nekem, hiszen tippjeimet módomban állna korrigálni, akár a választások másnapján.
Egyébként is mindegy, hogy én mit gondolok, hiszen amúgy sem a saját kútfőmből merítenék, hanem a közvélemény-kutatások alapján mondanék ezt vagy azt, a mért adatokat kiegészítve megérzéseimmel, amelyek nem mindig bizonyulnak tévedhetetlennek. Így könnyelmű jóslás helyett azt mondom el inkább, mi az, amit „méltányosnak” látnék, a kormány és az ellenzék teljesítménye alapján.
Tehát méltányos egy mandátum az SZDSZ-nek; Demszky egyébként is jó ló, bízvást tehetünk rá. Lesántulva is befut. Két mandátum szerintem már nem méltányos, bár minden további nélkül elképzelhető, hiszen a szabad demokraták bármily választás idején játszva múlják felül önmagukat, mivel valószínűleg hatalmi esélytelenségük folytán ők a legszemérmetlenebbek, s minden felelősség nélkül vetik el a sulykot, hol jobbra, hol balra. A sajtóban manifesztálódó szürke állomány még mindig működik, akárhogy is van, 2002-ben ők nyerték meg a szociknak a választásokat, na meg Kupa, akiről most már hosszabb ideje nem esik szó, érdemtelenül. (Utólagos megjegyzés: sejtésem helyesnek bizonyult. Tényleg ügyesek.)
Azon azonban alaposan el kell tűnődnünk, hogy az MDF megszerezhet-e egy icuri-picuri helyet az európai törvényhozásban. Ha 2002-ben lett volna bennük elegendő kurázsi az önálló induláshoz, azt mondanám most is, üsse kő, aki mer, az nyer. Persze jókor kell merni. A mostani önállósodás, amely együtt járt holmi önálló csatabárd (tomahawk) kiásásával, egyáltalán nem kockázatmentes, ha nem sikerül megszerezniük az elképzelhető egy mandátumot, akkor kár volt kiásniuk a csatabárdot.
A két nagy párt valószínűleg 23 mandátumon osztozik. (Illetve tekintettel eme megjelenés időpontjára, osztozkodott.)
Nehéz eldönteni, mi méltányos. (A két nagy párt 23 mandátumon való osztozkodása lám, eredendően téves.)
Az MSZP világsztárokat hozott külföldről kampányának lebonyolítására. Ron Werber a messiásuk. Ezt a messiást a Fidesz igyekszik diabolizálni, szerintem kár belőle sátánt faragni, bár az úgynevezett megszállott profik közé tartozik, akiben valódi (sőt pokoli) tűz lobog. Ez a tűz (utólagos megjegyzés: bár most kihunyni látszik) méltánylandó kb. két mandátum erejéig. A többi a pártaktivisták igyekezetén múlik, s azon az ősbolsevik metóduson, hogy ellenfeleink rágalmazása tulajdonképpen becsület és dicsőség dolga. Nem mérvadó véleményem szerint a kormány katasztrofális teljesítménye, a szocialistáknak néhány százezer szavazatukba kerül. Így méltányolva legrosszabb tulajdonságaikat: a hazudozást, a gátlástalanságot, a képmutatást, tizenegy képviselői helyet „kiérdemelnek”. (Úgy látszik, a hazudozás mégsem örök érvényű.)
A Fidesz – Magyar Polgári Szövetséget 7-8 képviselői hely illetné teljesítménye alapján, ehhez hozzájön Orbán Viktor kivételes vonzereje, amelyet a jobboldal választóira gyakorol, ezzel a plusz öttel lesz 12. (Ebben nem tévedtem.)
Egyébként, hogy tévedni emberi dolog-e, én nem tudom…