Moszkvai sakk Washingtonnak

A közép-keleti nagy játszma egyik kevésbé frekventált terepe a volt szovjet Közép-Ázsia, amelyet az energiatartalékokban gazdag kaszpi térség közelsége mellett 2001. szeptember 11. után különösen felértékelt Afganisztán szomszédsága, a terrorizmus elleni harc. Nem véletlen, hogy a régió látványosan felkeltette az Egyesült Államok érdeklődését, e diplomáciai játéktérre azonban most visszatért Oroszország és Kína is.

Az uniós alkotmány brüsszeli elfogadása kissé háttérbe szorította a sanghaji hatok ezzel egy időben tartott taskenti találkozóját, pedig az egyébként szokványos csúcs ezúttal igazi diplomáciai ínyencségekben bővelkedett. Arra még csak-csak felfigyelt a világ, hogy Irakkal kapcsolatos bejelentésével (az orosz titkosszolgálatok értesítették a Fehér Házat Szaddám Huszein Amerikát fenyegető terveiről) Vlagyimir Putyin látványosan megsegítette az újraválasztásáért meglehetősen szorult helyzetben küzdő George W. Busht, azzal azonban nem nagyon foglalkozott senki, miért éppen Taskentben tartotta fontosnak közölni mindezt az orosz elnök. A helyszín kiválasztásában minden bizonnyal szerepet játszott, hogy Putyin éreztetni kívánta az egykor kizárólag orosz befolyás alatt lévő régió mind látványosabban Amerikával kacérkodó vezetőinek Bush elnökhöz fűződő bensőséges viszonyát.
A megkopott presztízs újrafényezése céljából azonban ennél többet is tett Putyin, aki mellé fölzárkózott a térségben szintén aktivizálódó Kína elnöke, Hu Csin-tao is. A két nagyhatalom érdeklődését az iszlám terrorizmus megfékezése mellett különösen motiválják Közép-Ázsia jelentős kőolaj- és földgáztartalékai. Az olajéhségtől kínzott Kína például az orosz projekt kútba esésével e régióból Kazahsztánnal közösen épít 1200 kilométeres vezetéket, míg a Lukoil egymilliárd dolláros szerződést írt alá az üzbég földgáz kitermeléséről. E két ország előnye az is, hogy aligha fog emberi jogok sérülésével foglalkozni, igaz, ezekkel térségbeli térnyerésekor Washington sem nagyon törődött. Így aztán míg a diktatórikus hajlamai miatt Iszlam Karimov üzbég elnököt megleckéztetni kívánó Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank elállt egy hitelügylettől, Kína 900 millió dolláros kölcsönt folyósít ezen országoknak. Moszkva a gazdasági befolyás erősítése mellett épít arra is, hogy a régió iszlám radikalizmustól fenyegetett országai bizony rászorulnak a Kreml által nyújtott biztonsági garanciákra is. Így a régió Kazahsztán mellett legerősebb országa, az Amerika felé leglátványosabban nyitó Üzbegisztán most Oroszországnak ajánlott stratégiai együttműködési szerződést, amelyet alá is írtak.
A Kreml térségbeli ambícióit jól jelzi az is, hogy Putyin igazi kihívást intézett Washington felé Hamid Karzai afgán elnök meghívásával, akinek a jelenlétében Moszkva a továbbra is hatalmas problémákkal küszködő ország egyfajta válságmenedzserének jelentkezett. Oroszország nyugodtan hivatkozhat térségbeli tapasztalataira és kapcsolataira is, amelyeket egyébként 2001. szeptember 11. után Amerika rendelkezésére bocsátott, komoly segítséget nyújtva ezzel a tálibok hatalmának megdöntésében. Moszkva ennek ellenére lényegében statisztaszerepet töltött be Amerika mellett, amelynek kabuli nagykövete ma Afganisztánt lényegében irányítja. A jelenlegi hangulatot érzékelve arra is alapozhat, hogy az idegenek közül az amerikaiaknál kevésbé utasítják el az oroszokat.