A Fővárosi Bíróság nem jogerős ítéletében a módosított vádnak megfelelően társtettesként elkövetett emberölésben találta bűnösnek Simon Tibor egykori ferencvárosi labdarúgó agyonverésével vádolt négy férfit. A bíróság a két évvel ezelőtti történtekről megállapította: Simon Tibor a fővárosi II. kerületi Café Allure nevezetű szórakozóhelyen ismeretlen okból szóváltásba került G. Jánossal. A konfliktusba a diszkó biztonsági őrei is beleavatkoztak. Az elsőrendű vádlott ököllel megütötte a sportolót, aki elesett, majd nem sokkal később kimenekült az utcára. Nyomában szaladt két biztonsági őr, O. Roland és H. János, aki egyébként a Készenléti Rendőrség törzsőrmestereként szolgált. A rohanó Simont O. Roland elgáncsolta, s a sportoló elesett. A két biztonsági őr a földön fekvő labdarúgót ütötték-rúgta, jórészt a fejét. Másodpercekkel később érkezett a helyszínre G. János és H. Attila, akik szintén a szórakozóhely biztonsági szolgálatához tartoztak, és aki nyomban egy ütést mért az áldozatra. Simon Tibor ekkor még föltápászkodott, és bocsánatot kért a vádlottaktól. Válaszul G. János akkorát rúgott Simon Tibor arcába, hogy hanyatt esett, koponyája az aszfaltnak ütődött és két helyen betört. Simon Tibor többé nem mozdult, két nappal később a kórházban halt meg – állapította meg a bíróság.
Az elsőfokú ítélet indoklásában a bíróság tanácselnöke kifejtette: az orvos szakértői vélemények szerint legkevesebb két nagy erejű ütés vagy rúgás érte a vádlottat, és a további fejre irányuló rúgások összeadódtak, ezért az áldozat sérülésének keletkezése és a halál beállta között oki összefüggés állapítható meg.
A vádlottak vallomásai az eljárásban folyamatosan változtak, az egymást terhelő nyilatkozatokat viszont egyikük sem vonta vissza – elemezte a bíróság a vádlottak megnyilatkozásait. A közvetlen és objektív szemtanúk megerősítették, hogyan bántalmazták Simon Tibort, és hányan voltak az elkövetők. Ezek közül többen felismerték a vádlottakat – fejtette ki a bíróság tanácselnöke.
– Elfogadhatatlan, hogy H. János, aki rendőr volt a vádbéli időben, nem helyezte magát szolgálatba, amikor látta, hogy G. János bántalmazta Simont. Ha akkor közbeavatkozott volna, elkerülhető lett volna a tragédia. Ehelyett a vádlott az állását féltette, mert feketén dolgozott a szórakozóhelyen. Még mentőt sem hívott – vetette a szemére a volt kommandósnak a bíróság tanácselnöke.
Súlyosbító körülményként értékelte a bíróság G. János esetében, hogy az elkövetéskor több hatóság is körözte. A másodrendű vádlott, O. Roland pedig súlyos testi sértés miatt már állt bíróság előtt. A harmadrendű vádlottnál azt rótta fel a bíróság, hogy rendőrként nem tett semmit. Enyhítő körülményként azt állapította meg a bíróság, hogy nem egyenes szándékkal követték el a bűncselekményt, viszont a bántalmazás módjából a vádlottaknak gondolniuk kellett volna arra: akár halállal is végződhet, mint ahogy meg is történt. Az ítéletet az ügyész tudomásul vette, míg a védők enyhítésért és felmentésért fellebbeztek, így az nem jogerős.
Tasnádi Simon Tibor barátai között. A Fővárosi Bíróság díszterme színültig megtelt: egyik oldalon Simon Tibor barátaival, a másikon pedig a vádlottak hozzátartozóival. Az előbbiek között még Tasnádi Péter, a négy és fél évi börtönbüntetéséből nemrégiben szabadult vállalkozó is feltűnt. Az ítélet kihirdetését az egyik vádlott családjának hangos zokogása szakította félbe, de a bíró folytatta az ítélethirdetést. Idősebb Simon Tibor tudomásul vette a döntést. Az ítélet után lapunk kérdésére elmondta: a döntés jogos, és nagyjából meg van vele elégedve. Csak azt sajnálja, hogy az eljárásból kimaradt két-három ember, akik részt vettek fia agyonverésében. Majd így fejezte be lemondóan: Kaphatnak tőlem ezek ezer évet, akkor sem nyugszom meg, mert nem él Tibi.
