Hogyan értékeli azt, hogy Kovács László bejelentette: nem kíván újraindulni a pártelnöki posztért?
– Nagyon könnyű lenne most elégedetten kritizálnom, mert nyílt titok, hogy MSZP-tagként vele voltak igen erős konfliktusaim, de ez igencsak kisstílű lenne. Azt gondolom, hogy bármit tett vagy csinált Kovács László, azok az emberek, akik most a pártelnök bukásán örvendeznek, mind neki köszönhetik, hogy pozícióba jutottak. Ez a magatartás több mint gusztustalan. Az a baj az MSZP-n belül, hogy nincs kitalálva a szép elvonulás lehetősége. Ez kezdődött Nyers Rezsővel, akit egy pillanat alatt búcsúztatott a kongresszus, amikor jött Horn Gyula. Amikor pedig Horn elvitte a balhét a ’98-as választási vereségért, ugyanígy nem volt kitalálva, hogy mi az a módszer, amivel azokat az embereket, akik tettek valamit a pártért, hogyan lehet szépen, méltóságukat megőrizve búcsúztatni. És most ugyanezzel a problémával áll szemben Kovács László is.
– Milyen problémákat vethet fel a viszszavonulási lehetőség hiánya?
– Sok ember valószínűleg azért ragaszkodik a párton belüli pozíciójához, mert nincs továbblépési lehetősége. Egy olyan fajta tisztes visszavonulás, amelyre lehetőséget adhatnának például az új pártalapítványok, illetve ezek elnöki posztjai. Van forrás mögöttük, tapasztalat, tudás, politikai befolyás, és „van neve a gyereknek”. Ha lennének alternatívák a politikusok előtt, akkor valószínűleg sokkal kevesebb harc lenne, és sokkal könnyebben születnének meg a döntések. Nagyon nagy butaság, ha azt mondjuk a választási vereséggel kapcsolatban, hogy ez egy személy felelőssége. Például mondok egy nagyon egyszerű módszert. Átlagot kellene húzni, és megvizsgálni, hogy melyik megye teljesített ez alatt. Nem tudom elképzelni, hogy lecserélik a párt első emberét, de nem cserélik le azokat a megyei vezetőket, akik megyei szinten átlag alatt teljesítettek.
– Ezek szerint le kellene cserélni Gyurcsány Ferencet is, hiszen az ő megyéje (Győr-Moson-Sopron) teljesített a legroszszabbul.
– Idézhetném most a múlt nagy államférfijainak idevonatkozó mondatait, de legfontosabb talán a kanizsai mozdonyvezető megállapítása, aki szerint akkor halad a vonat, ha több gőz van a hengereken, és kevesebb a sípokon. Azaz a teljesítményt egy idő után nem helyettesíti a beszéd. Ezek szerint valószínűleg nem kampányoltak jól. Rengeteg ellenpéldát lehet mondani, ilyen például Hatvan és környéke. Ott például kampányoltak, nagyon akarták, eljuttatták az emberekhez az üzenetet, és ott tudott nyerni is az MSZP. Tehát az a kérdés vetődik fel máshol, hogy akartak-e kampányolni, tettek-e érte, és akartak-e győzni. Sokkal kényelmesebb persze hátradőlni, de azt gondolom, hogy a következtetéseket le kell vonni, vagy nem szabad újjal mutogatni a felső vezetés felé. Még egy fontos dolog: Az a baj, hogy a kongresszus megint személyi kérdésekről fog szólni, ahogy kívülről látom. Miközben sokkal fontosabb lenne, hogy döntés szülessen például a szervezeti átalakítás kérdésében.
– Az MSZP több mint egy éve létrehozott egy munkacsoport a szervezeti átalakítás előkészítésére, mint ahogy megszületett az alapszabályt, illetve a pártprogram módosítását előkészítő bizottság is.
– Én nem azt mondom, hogy nincs meg a válasz, hanem azt, hogy ez a válasz hiányzik. Jól látható, hogy a jobboldal a polgári körök, a Szövetség létrehozásával, megteremtésével kifelé adott egy választ arra, hogy miért érdemes egy közösséghez tartozni. Mert ebben a közösségben számít az egyes ember véleménye, és számít több százezer ember véleménye is. Ugyanezt a választ meg kell találni a szocialista párton belül is. Most mindenki a pártigazgató, Tóbiás József felelősségét feszegeti, pedig a kampány a kezdeti állapotokhoz képest behozott 14 százalékot, hiszen akkor még 28 százalék volt a Fidesz és az MSZP között a különbség. Miközben a szakértők azt mondják, hogy egy jó kampánnyal 5-6 százalékot lehet nyerni. Ha úgy vesszük, hihetetlen teljesítmény van mögötte, de kétségtelen, az ezüstérem nem csillog úgy, mint az aranyérem, hiszen a politikában nem osztanak ki második helyet. Ez a fajta odafigyelés a rangsorolásra megint csak hiányzik. Nagyon fontos kérdés, hogy a szocialista párt októberre képes lesz-e megalkotni a saját összeférhetetlenségi szabályzatát. Hiszen az jól látható, hogy aki kormányzati pozícióban van, lényegesen kevesebbet tud foglalkozni a pártügyekkel.
– Az ön fejében hogyan állna össze egy ideális pártelnökség?
– Szerintem a tartalmi kérdéseken túl a kongresszusnak minden személyi ügyet rendeznie kellene. Így fontos és üzenetértékű lenne megnevezni, hogy ki a párt köztársasági elnökjelöltje. Erre szerintem egyetlen ideális személy van: Szili Katalin. Bizonyította az Országgyűlés elnökeként, hogy tud pártatlan lenni, képes mindegyik oldallal kommunikálni. Elképesztően nagy szociális érzékenységgel rendelkezik, és nagyon nagy empátiával. Pártelnök csak olyan valaki lehet, aki tisztában van azzal, hogy a párt nem egy üzem, hanem egy élő organizmus, ahol aktivisták vannak. Az aktivistákat pedig nem lehet utasítani, hanem csak kérni lehet tőlük. Meg kell győzni és meg kell hallgatni őket. Szerintem jelenleg Kiss Péter képes ellátni ezt a feladatot. Ő csinálta meg a BIT-et, pontosan tudja, hogyan működik egy ilyen szervezet. Nagy kérdés persze, hogy ezért a feladatért beáldozná-e a kancelláriaminiszterséget. Választmányi elnöknek szerintem Hiller István lenne alkalmas. A választmány olyan szervezet, ahová a tagozatok bekapcsolódnak, és a tagozat tagjainak nem kötelező párttagnak lenni. Kvázi lenne egyfajta lehetőség arra, hogy kiszélesítsék ezt a bázist, amit a másik oldal zseniálisan megoldott. Ehhez kell egy olyan személyiség, akinek integráló egyénisége van a hazai kulturális, értelmiségi életben. Kiss Péter helyettesének pedig fiatal embernek kell lennie, akinek széles látótere van, képes arra, hogy kampányt csináljon. Ilyen Botka László, aki a megyéjében és a városában nagyon tisztességes eredményt hozott. A pártigazgató személye nagyon fontos, meghatározó lesz szerintem az elkövetkező két évben. A párt igazgatójának nagyon nehéz a helyzete, mert nem választott, hanem kinevezett személy. Ezen változtatni kellene. Szerintem erre a posztra most a legalkalmasabb Szekeres Imre, szervezőkészségét nagyon jól kamatoztatná itt. Új helyzet van, hihetetlenül fontos a főpolgármester-jelölt. Budapesten láthatóan sok szavazatot vesztett a szocialista párt. Az új helyzetben valamit tenni kell, a kongresszuson feltétlenül meg kellene nevezni az MSZP főpolgármesterjelöltjét is, aki így két évig készülhetne a posztra. Szerintem erre az ideális jelölt Horváth Csaba II. kerületi polgármester.
– Van egy olyan elmélet, mely szerint három csoportból áll az MSZP. A zsákmányszerzőkből, a technokratákból és az ideológusokból. Az elgondolás szerint most a zsákmányszerzők technokrata-álruhában benyomultak a pártba, elkezdték az ideológus szerep felé szorítani a technokratákat és az apparátusi múltú szereplőket, így az ideológusok, a mozgalmi elemek kezdenek kiszorulni a pártból…
– Ez olyan szépen hangzik, hogy nem értem. Úgy gondolom, a magyar politikai elit közös felelőssége, hogy fejeződjön be a legendagyártás a közéletben. Ilyen szempontból meghatározó szerintem a mostani szavazás, mert az emberek felismerték, hogy ha nem mennek el szavazni, azzal is tudnak figyelmeztetni. Sokan tudatosan nem mentek el szavazni. Magyarország politikai érettségének egy újabb lépcsőfokához értünk el ezáltal.
– A polgári oldalnak vannak világos céljai, van világos értékrendje. Ahhoz, hogy az MSZP is el tudjon fordulni, ahogy ön nevezte, a legendagyártástól, és pozitívan tudjon érvelni, a szocialistáknak is meg kellene tudniuk válaszolni azokat a kérdéseket, hogy mit jelent most a modern baloldaliság, melyek egy modern baloldali párt céljai.
– Úgy látom, hogy függetlenül a világos értékrendszertől a polgári oldalon folytatódik a legendagyártás. Még egyszer mondom: a politikai elit közös felelőssége, hogy ez befejeződjön. Ha ez nem áll le, akkor az emberek elfordulnak tőlük, és más olyan erőknek nyitnak teret, amelyek nem biztos, hogy pozitív változásokat hoznak a hazai belpolitikai életben.
– A zsákmányszerzők között kimondva- kimondatlanul felmerült Gyurcsány Ferenc neve, és újabban egy másik milliárdosé, Leisztinger Tamásé.
– Akkor tudnék erről nyilatkozni, ha benne lennék a pártban. Nem akarok úgy járni, mint a székely ember, akinek háromszor kiabálnak be az ablakon, hogy csalja a felesége, harmadjára ki is megy a házból, miközben a kiabáló besurran, és elkezd erőszakoskodni az asszonykával. Erre az ablakon benéző székely csak annyit mond: hinnye, kívülről csakugyan úgy látszik. Nem tudom. Ha a kérdés elméleti szinten vetődik fel, akkor arra a kérdésre, jó dolog-e, hogy a gazdasági élet szereplői politikai pozíciókat próbálnak vásárolni, a határozott válaszom az, hogy nagyon rossz. Nem tudom, hogy van-e ilyen az MSZP-ben, de ha lenne (függetlenül attól, hogy ez a Fideszben, az SZDSZ-ben, az MDF-ben vagy a szocialista pártban valósulna meg), nagyon káros volna, mert azt mutatná, hogy a világos üzenet, a világos értékrend helyett egyetlen érték maradna: a pénz. Ha az érték mérője az, hogyan tudok a hatalomban pénzt csinálni, akkor az már nem párt, hanem valami egészen más, és ha ilyen lenne bármelyik pártban is, ez ellen pedig közösen kellene fellépni a teljes politikai elitnek, függetlenül, hogy melyik oldalon van. Ha viszont egy pártnak nincs védekezőmechanizmusa az ilyen jelenségek ellen, mert például a pártelnökség, a megyei vezetés nem tud odafigyelni a saját szervezeteire, mert túl sok pozíciójuk van, akkor az a párt nem jól működik, és segítő szabályzatokat kell behozni.
– Vannak olyanok, akik etikai kódexet is sürgetnek az MSZP-n belül, pontosan azért, mert történtek ilyen események, van, akikre „a gyanú árnyéka vetül”.
– Azt gondolom, hogy mindent, ami tiszta viszonyokat teremthet, meg kell csinálni. De a szabályok nem oldanak meg mindent. Amikor párton belül előkerül az alapszabály, azaz politikai vitákat alapszabály-paragrafusokkal kívánnak rendezni, az olyan, mintha egy titkos ügynöknél előkerülne a fegyver. Azaz kész, vége, az már nem párt, hanem hivatal, valami egészen más szervezet. Biztosan van jelzésértéke minden egyes dolognak, és politikai töltése. De ezeket saját szinten kell megvitatni.
– Hogyan lehet végrehajtani azt, hogy egy párt pártszerűen működjön, ne úgy, mint egy üzem? Hiszen ha egy pártban befolyást lehet vásárolni, akkor az nem egy párt lesz már, hanem üzem.
– Ezzel tökéletesen egyetértek. Ha egy párton belül pénzzel befolyást, pártpozíciót lehet vásárolni, politikát lehet csinálni, akkor azt nem pártnak hívják. Hiszen amelyik párt ezt teszi, az elveszti az emberek előtt a hitelét, és elveszti az emberek bizalmát. Legitimitás nélkül pedig nem lehet politizálni.
gyermek
Brutálisan megölte kétéves gyermekét egy férfi
