Rehabilitálták a Mindszenty-per vádlottját

Semmisnek nyilvánították az 1949-es Mindszenty-per koncepciós ítéletét az eljárás ötödrendű vádlottjának, Nagy Miklósnak a vonatkozásában is. Az ötvenöt évvel ezelőtti verdiktet az a most kilencvenöt éves Schirilla György ügyvéd támadta meg felülvizsgálati kérelmében, aki annak idején a per több vádlottját, így a háromévi fegyházra ítélt katolikus papot is védte.

A Mindszenty-per ötödrendű vádlottját, a népi író, költő, lelkipásztor Nagy Miklóst a kommunista népbíróság, majd jogerősen a Népbíróságok Országos Tanácsa háromévi fegyházra, ötévi hivatalvesztésre ítélte, valamint ugyanennyi időre megfosztotta politikai jogainak gyakorlásától. A koncepciós eljárásban a bíróságok feljelentési kötelezettség elmulasztásáért, külföldi fizetési eszközökkel való üzérkedés, valamint zárolt letétbe helyezés elmulasztása miatt mondta ki az 1973-ban elhunyt katolikus pap bűnösségét.
Nagy Miklós az Actio Catholica egyesület országos titkára volt. Az egykori vád szerint a szervezet országos képviselője, Mihalovics Zsigmond külföldre távozásakor Nagy Miklósra bízta a karitatív célokra – köztük a gyermekekkel foglalkozó intézmények fenntartására – elkülönített 24 ezer dollárt és húszezer svájci frankot, amely egy jezsuita rendházban volt letétbe helyezve. Ebből néhány ezer dollárt kifizettek, a fennmaradó részt azonban a lelkipásztor nem helyezte zárolt betétbe a törvényben szereplő határidő lejártáig.
Schirilla György ügyvéd védence ügyében a rendkívüli perorvoslatot eddig egyrészt azért nem tudta érvényesíteni, mert a korábbi büntetőeljárási törvény értelmében csak egyenes ági leszármazott kezdeményezheti azt. Másrészről pedig a valutával kapcsolatos bűncselekmények egyike sem esett az 1990. évi semmisségi törvények hatálya alá, mert súlyosabb büntetési tételt jelentett, mint az államellenes bűncselekmények. Az ügyvéd a törvényhozóknál elérte azonban, hogy az új büntetőeljárási törvényben szerepeljen az a passzus, miszerint mindazon ártatlanul elítélt egyházi személyeknek, akiknek a vallási előírások miatt nem köthetnek házasságot – ezért nincs egyenes ági leszármazottjuk –, a rendkívüli perújítását a legfőbb egyházi elöljárójuk terjeszthesse elő. Nagy Miklós esetében Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom–budapesti érsek élt ezzel a jogosultsággal.
Schirilla György ügyvéd perbeszédében az 1949-es per tanúvallomásaira, korabeli cikkekre, illetve bizonyítékokra hivatkozva védence teljes körű felmentését indítványozta. Az ügyvéd szerint védence nem követett el bűncselekményeket, még az akkori törvények szerint sem. A Legfőbb Ügyészség tárgyaláson előadott indítványa egybeesett Schirilla Györgyével, ugyanakkor úgy vélte, hogy a korabeli törvények szerint a valuta zárolt letétbe helyezésének elmulasztását Nagy Miklós elkövette ugyan, de nem szándékosan, hanem gondatlanul. Emiatt az ítélet minősítésének megváltoztatását, hatályon kívül helyezését, a politikai bűncselekménynek pedig az 1990-es semmiségi törvénynek megfelelő elbírálását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság az ügyész indítványának megfelelően az 1949. évi ítéletet hatályon kívül helyezte, az üzérkedés vádja alól felmentette Nagy Miklóst. A zárolt letétbe helyezés kapcsán az elítélt pap tettét gondatlan elmulasztás vétségének minősítette, s ezzel együtt a feljelentési kötelezettség elmulasztásáról szóló bűnösségét az 1990. évi törvénynek megfelelően semmisnek nyilvánította a Legfelsőbb Bíróság.