Mindennapos eset. A polgár békésen autózik. Figyelmetlen autóstársa hátulról belerohan. A procedúra közismert: papírok kitöltése, a kár elismertetése, irány a javítóműhely, alku a szerelővel, biztosítási szemle, várakozás kocsi nélkül. Közben a javított autó karambolosnak számít, így értéke csökken. Lassan vége a cirkusznak, a károkozó biztosítása alapján közvetlenül a műhely kapja meg a javítás költségét, banki átutalással, a károsult polgár a pénzt nem is látja. Kezd napirendre térni az eset fölött, amikor is újabb meglepetés éri: mivel korábban az egyszerűsített vállalkozói adót (az evát) választotta, fizessen adót a javítási költség után is! Újabb adót, a már adózott jövedelemből befizetett, felhasznált biztosítási összeg után! Egy olyan pénzösszeg után, ami csak elvileg jelent bevételt (ez a kulcsszó Draskovicsék szerint), hiszen arról a vállalkozó számlát nem bocsátott ki, azt a szerelőműhely állította ki, és küldte el a biztosítónak. Amiről pedig nem ad számlát, az miért minősül bevételnek?
Aki ezt kitalálta, túltett Rákosin. Ő legalább nyíltan harácsolt. Elvette a termelőtől termése javát, a művelet irányítására még minisztériumot is szervezett. Úgy hívtak, Begyűjtési Minisztérium. Most a média álnok módon adócsökkentést táplál a agymosott koponyákba. A fő asszisztens a kisebb koalíciós partner. Egy volt kollégám ezt úgy mondta: „Vakulj, magyar, írásban és képben”. Mikor hagyjuk abba megtermelt javaink felélését? Mikor kezdünk végre új értéket termelni, annyit, hogy adósságmérlegünket is javítsuk? Lassan ingünk-gatyánk odavész.
Marosi Antal
Budapest
origo.hu
Egyre nagyobb bajban van Ruszin-Szendi Romulusz, akár tíz évet is kaphat
