Roma–rendőr futballmeccset rendeztek nemrégiben Budapesten. Szerintem jó ötlet volt, csak ki kell békülniük egyszer már a régi haragosoknak, és erre nagyon jó alkalom a futball. Jön a körzetvezető rendőr őrnagy a lasztival, erre elveszi azt tőle a másik csapat söprögetője, Lakatos Gáspár, majd hosszan szökteti Kolompár Öcsit, ám a rendőri védelem jól zár (legalább itt), Kovács törzsőrmester tisztáz. Eredetileg ifjú romáknak és rendőröknek találták ki a találkozót, ám afféle veterántalálkozóra is sor került, itt már kiérdemesült korúak kergették a labdát, néha utol sem érték…
A végeredmény említésre sem méltó, sokkal inkább az emelkedett alapító gondolat: végre összehozni a két ellenlábast, kezet nyújtani egymásnak, versengeni szelíden, a végén meg vállon veregetni a másikat, megmutatva ezzel, roma és rendőr megfér egy pályán. Nem is volt az egésszel semmi baj, a gyerekek szépen szaladgáltak a gyepen, olykor a labdába is belerúgtak, szóval az egész olyan futballra emlékeztetett.
Csak egyvalami nem tetszett az egészben, de az nagyon.
Az esemény legvégén, az eredményhirdetésnél nem az igyekvő gyerekek, nem is a lihegő veteránok vehettek át tiszteletdíjat, hanem – tessék megfogódzkodni! – az esélyegyenlőségi minisztérium romaügyi államtitkára, Teleki László. Meg is kapta az aranyosra festett futballcipőt, amihez körülbelül annyi köze volt, mint nekem a Mengyelejev-táblázathoz…
Jó ötlet, szocialista megvalósítással.

Ez az oka annak, amiért Gyurcsányt ilyen hirtelen eltakarították