Háttér Egyedül a világ ellen

Két csapás is érte a múlt héten Izraelt a diplomáciai fronton. Először Mohammed el-Baradei, a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NAÜ) főtitkára látogatott el Tel-Avivba, hogy előterjessze tervét a nukleáris fegyverektől mentes Közel-Keletről. Hivatalosan ugyan Izraelnek nincsenek ilyen rakétái, ám főleg a Mordeháj Vanunu-ügy óta a világ nyílt titokként kezeli Tel-Aviv nukleáris arzenáljának kérdését. A NAÜ főtitkára megkérte az izraeli vezetőket, nyissák meg az ügynökség előtt atomterveik dokumentációit. Csak azért, hogy biztos lehessen benne a békét remélő világ, Izrael nem fejleszt tömegpusztító fegyvereket.
A nyílt megalázást még könnyen vette volna a nemzetközi jogi kérdésekben nem túlzottan szégyenlős Izrael, ha nem jelenti be július 9-én a hágai Nemzetközi Bíróság, hogy a palesztin területeken épülő fal törvényellenes, így le kell bontani. A megokolás szerint mivel a védmű palesztin földön épül, Izrael több tízezer ember életébe avatkozik be, ráadásul megszállt területen amúgy is illegális ilyen építkezéseket végrehajtani. Összegezve: Izrael az 1967-es háború óta folyamatos jogsértést hajt végre, amely ellen tenni kell valamit.
A két arculcsapás óriási diplomáciai fiaskó Izrael számára. Hogy nincs a mostaninál is nagyobb botrány az ügyből, az egyedül az Egyesült Államoknak köszönhető. Washington ugyanis megingathatatlan szövetségese (vagy egyesek szerint vazallusa) a kis közel-keleti országnak. Jól jelzi az elkötelezettségét, hogy a hágai bírák közül egyedül az amerikai Thomas Buergenthal szavazott a határozat ellen, ám ő is bírálta a fal nyomvonalát. Amerika menteni próbálja a még menthetőt azzal, hogy előre közölte: megvétózza az ENSZ Biztonsági Tanácsában elfogadtatni kívánt hágai határozatot. Ezt persze megteheti, ám a palesztinok minden bizonnyal az ENSZ közgyűlésének rendkívüli összehívását fogják kérni, ahol nincs vétójog. Igaz, a döntés sem kötelező érvényű, így csak arról lehet képet alkotni, a szavazás során mely országok támogatják Izrael elítélését és jelképes felszólítását a fal lerombolására, s kik vannak Tel-Aviv mellett tűzön-vízen át. Két ellenszavazat biztos: Izrael és az Egyesült Államok, rajtuk kívül valószínűleg senki. (Bár egy alkalommal egy hasonló szavazáson Mikronézia is fellépett Tel-Aviv védelmében. Állítólag ezen derült Izrael népe heteken át).
A néhány nap múlva várható New York-i eseményen így valószínűleg bebizonyosodik, hogy Izrael szinte teljesen egyedül maradt. Az egyetlen szövetséges ugyan a világ első számú hatalma, ám hagyományos döntőbírói szerepét nagyon kikezdték a terrorizmus elleni háború során tapasztaltak. Míg az amerikai politikusok egymást túllicitálva hangsúlyozzák elkötelezettségüket Izrael mellett, a világ többi része elítéli Tel-Aviv tevékenységét. Az ENSZ felépítése miatt azonban most sem lehet semmit tenni a jogsértések megakadályozása érdekében.