Medgyessy Péter magyar miniszterelnök nem teheti a lábát iraki földre, nem látogathatja meg a magyar katonákat, nem önthet beléjük lelket, nem tájékozódhat a helyszínen az iraki helyzetről. Mint a kormányszóvivő fogalmazott: a magyar miniszterelnök Irakba utazásáról „az Egyesült Államok azon erői döntenek, akik az ilyen vezetők biztonságáért felelnek”. A magyar miniszterelnök kiutazását nem látják biztosíthatónak, „és nem tették azt lehetővé”.
Ha eddig bárkinek is kétsége volt afelől, hogy hazánkat az Amerikai Egyesült Államok nem tekinti egyenjogú szövetségesének, a nyilvánosságra került információk minden kételyt eloszlatnak. Bush elnök csupán diplomáciai mutatványra hajlandó egyre apadó számú háborús szövetségeseinek megtartása végett, annyira már nem becsüli kormányfőnket, így hazánkat sem, hogy garantálja a biztonságát a világ legerősebb hadserege segítségével, ha a magyar miniszterelnök a saját szemével akarja látni, hogy minden rendben van-e az Irakba kiküldött katonáink körül. Ma már egyre kevesebb ember hiszi el szerte a világon, hogy indokolt volt Irak megszállása. A világot fenyegető tömegpusztító fegyvereknek semmi nyomuk, a megszállt ország népének fiai kétségbeesett, de igazságos harcokat folytatnak a hódítókkal, köztük a megszállókat ivóvízzel ellátó magyar katonákkal. Az arab ellenállókat nevezhetjük partizánoknak, szabadságharcosoknak, de terroristáknak aligha. Egy nemzetközi jogot sértő, igazságtalan, a hadifoglyokat megkínzó, emberi méltóságában és vallásában megalázó, hódító háborúban a megszállt ország ellenállói soha nem tekinthetők terroristáknak. Vagy ha igen, akkor tessék öszszegyűjteni a történelemkönyveket és máglyát rakni belőlük, tessék átírni újra az ’56-os forradalomról szóló könyveket is.
Szégyen, hogy egy ilyen mocskos háborúba belekeverték hazánkat. Szégyen, hogy ezt az ellenzék is engedte, holott tudta jól, hogy erkölcstelen, törvénytelen – nemzetközi jogba ütköző – és indokolatlan az Irak népe elleni megtorlás a World Trade Center tornyainak áldozataiért. A magyar nemzetnek semmi köze az Egyesült Államok iraki kalandjához, sem a biztonságát állítólag garantáló megelőző csapásokhoz, de még az USA, illetve Izrael geostratégiai érdekeihez sem.
Semmi közünk a világ energiaforrásait újra felosztani igyekvő nagyhatalmi harci játékokhoz, Juhász miniszternek végső kétségbeesésében nem csupán a civileket kellene hazakönyörögnie, hanem az Irakba „legitimációs pajzsnak”, avagy sokkal inkább jól megfizetett, ám mégiscsak túsznak odadobott katonákat kellene azonnal hazarendelnie az Országgyűlésnek, bocsánatot kérve az iraki néptől.
Bármilyen fájdalmas is kimondani: ezekre az Irakban – egy idegen ország érdekeit – szolgáló katonákra a magyar társadalom csupán zsoldosokként, légiósokként tekint, logisztikai cselekményeik nem a haza védelmét célozzák, ottlétük sokkal inkább nemzetbiztonsági kockázatot jelent nemzetünknek. Elég volt a szégyenteljes háborús csatlósságból, azonnal vessenek neki véget. Amíg nem késő.
origo.hu
Medvét láttak Magyarországon
