Koba, a rettenetes

k ö n y v e s h á z

Martin Amis neves angol regényíró sajátos könyvet írt Sztálinról, amelynek közvetlen célja a diktátor személyiségének megértése vagy inkább megfejtése. Ez önmagában nem emelné ki a könyvet a jelentős mennyiségű Sztálin-könyv közül. Elkezdték a sort neves orosz regényírók (Szolzsenyicin, Vaszilij Grosszman, Akszjonov) és az igényesebb életrajzírók (R. Tucker, A. Ulam, R. Conquest).
Amis könyvének értéke, hogy felhasználja az irodalmi műfaj szabadságát, és saját szempontjai alapján csoportosít tényeket, idéz dokumentumokat, von le következtetéseket. Mint a címből már sejthető, a fő irány a Sztálin által elkövetett szörnyűségek áttekintése és jellemzése. Ma már az orosz értelmiségi közvéleményben elfogadott a „húszmillió” – mármint a sztálini korszakhoz köthető áldozatok száma –, ami nálunk még nem eléggé köztudott. Ugyanakkor vannak törekvések arra, hogy „objektívebb” kritériumok alapján határozzák meg ezt a számot, természetesen a csökkentés irányába. Amis nem mélyed el a számháborúban – a vita ismertetése ma már külön könyvet igényelne –, csak megjegyzi, hogy ez a kutatások mai állása szerint lefelé kerekített becslés.
Amis a sztálinista fertőzés anglo-amerikai hatásait és változásait is tárgyalja. Az angolszász értelmiség elfogultsága és lekötelezettsége ugyancsak kevésbé ismert a hazai értelmiségi közvélemény előtt. Az úgynevezett antifasizmus – ami a nácizmus összeomlása után is igen virulens maradt, és sokáig egyet jelentett a Szovjetunió támadhatatlanságával – elsősorban a francia értelmiség körében vált szilárd és nemzetközi hatású ideológiává, és még napjainkban is fel-feltámad. Angliában a kommunista párt folyamatos jelentéktelensége miatt mindez kis csoportok magánügye maradt. Itt is akadtak nagy formátumú szimpatizánsok, hogy csak kettőt említsek: G. B. Shaw és Bertrand Russel. Hogy az előítéletek mentén miként lehet okos embereket is az orruknál fogva vezetni, arra legjobb példa a nagy szatirikus kijelentése 1934-es szovjetunióbeli utazása után: „Bátran állíthatom, hogy a szovjet nép a legjobban táplált nép a világon.” Mindezt a körülbelül hatmillió áldozatot követelő éhínség után mondta. Meglepődve olvastam, hogy Amis apja, Kingsley Amis, szintén neves regényíró (Lucky Jim) a brit kommunista párt tagja volt 1968-ig. Érdekes módon Amisék baráti köréhez tartozott Robert Conquest történész, akinek úttörő műve a harmincas évek pereiről (A nagy terror) első ízben mutatta meg átfogóan a sztálini rezsim mozgatórugóit és logikáját. Ugyanakkor Amis és apja évekig a Munkáspárthoz közel álló nemzetközi tekintélyű New Statesman hetilap szerkesztőségének dolgozott, amely évtizedekig tartó heves viták közepette küzdötte le az illúzióit a megvalósult szocializmusról. Ezek a viták segíthették Amist ahhoz, hogy széles körű történelmi ismeretei legyenek a témáról, az általa felhasznált irodalom és az idézetek a legjobb szerzőktől származnak. A témák csoportosítása és az érvelést alátámasztó idézetek válogatása is briliáns írói munka. Egy-két személyes sors bemutatása színezi a képet. Ide tartozik Szamuely Tibor – az 1919-es népbiztos unokaöccse – és családjának kálváriája és emigrálása a Szovjetunióból.
Amis keresi azokat a csomópontokat, amelyek érthetővé teszik a sztálini rémuralom létrejöttét. A szakirodalomban nem új gondolat, hogy Lenin gondolkodásában és még inkább a polgárháború idején megnyilvánult iránymutatásaiban már kirajzolódott a folyamatos terror mint tartós berendezkedés. Ahogy Ernst Nolte német történész megjegyezte, ez a terror „ázsiai” fajtája, amelynek egyik eleme az emberi élet semmibevétele.
Amis könyve az úgynevezett leleplező irodalomhoz tartozik. Ezt a műfajt újabban több oldalról is támadják azzal érvelve, most már itt az ideje, hogy „kiegyensúlyozottabb” történelemszemlélet vegye át a helyét. A magyar olvasók nincsenek elkényeztetve egyik műfajban sem – lényeges művek nincsenek lefordítva –, ennek pótlását is szolgálja ez a magas irodalmi szinten megírt történelmi esszé.
(Martin Amis: Koba, a rettenetes. A nevetés és a húszmillió. Ford.: M. Nagy Miklós. Európa Kiadó, Budapest, 2004. Ára: 2300 forint)