Először fordult elő a kibővített Európai Unió történetében, hogy egy kérdésben ugyanúgy szavazott mindegyik tag, amikor az ENSZ-közgyűlésben az izraeli fal építését a huszonötök mindegyike elutasította. Elképzelhető, hogy ez a jele az új európai gondolat működésének?
– A mostani eset nagyon fontos az Európai Unió életében. Ez a szavazás bebizonyította, hogy a tagok igenis tudnak együttműködni, fontos kérdésekben együtt szavazni. Ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy például a francia diplomaták célja az volt, hogy az ország számára elfogadható, kiegyensúlyozott szöveg szülessen a kérdésben. Ráadásul a szóban forgó ENSZ-határozat számos olyan elvet is magába foglal, amelyek rendívül fontosak a Közel-Kelet jelenlegi, történelmi helyzetében. Emlékeztetni szeretnék arra, hogy Franciaország szerint Izraelnek joga van a biztonságra, és a palesztinoknak joguk van saját államukat létrehozni. Ennek az államnak pedig életképesnek, stabilnak és demokratikusnak kell lenni. Ugyanakkor kiemelném, hogy hazám ellenzi a terrorizmus minden fajtáját, s támogatja a közel-keleti kvartett által kidolgozott útiterv követését. Azt vallom én is, amit Javier Solana európai kül- és biztonságpolitikai főmegbízott: az európaiaknak fontos szerepet kell játszaniuk a térség stabilizálásában. Az ilyen események, mint az ENSZ-béli szavazás, azt jelzik, hogy az EU-nak nemcsak lehetősége van a fontos szerepre, hanem hajlandó is részt venni a tárgyalásokban. Reméljük, hogy ezek a jelzések arra fogják buzdítani az izraelieket és a palesztinokat, hogy visszatérjenek a tárgyalóasztalhoz.
– Ami az uniós országoknak örömet okoz, az Izraelnek igen aggasztó. Ráadásul Izrael épp Franciaországot vádolta meg azzal, hogy a falépítést elítélő határozatot megelőző vitában szinte ugyanolyan kemény álláspontot képviselt, mint a palesztinok. Ez a helyzet nem ronthatja a kétoldalú kapcsolatokat.
– Nem hiszem, hogy sokat segítene ebben a helyzetben, ha vitákat kezdeményeznénk szóbeszédek, újságkommentárok vagy elejtett megjegyzések miatt. Ám kiemelném, hogy az én hazám mindig kiállt Izrael biztonságának szavatolása mellett. Ugyanúgy, mint ahogy az arab országok és a palesztinok biztonsága is elsőrendű számunkra. Ennek megfelelően a francia diplomácia irányvonala soha nem változott az évtizedek alatt, nevezetesen azt mondjuk, hogy Izrael államának joga van a biztonságra, a palesztinoknak pedig államot van joguk létrehozni. Azt szorgalmazzuk, hogy erősítsék meg a Palesztin Hatóságot, ez segítene az izraeli biztonsági helyzeten is. Az bizonyos, hogy a külügyminiszter úr, Michel Barnier ősszel el fog utazni Izraelbe, hogy folytassa a megkezdett munkát.
– Bár való igaz, hogy Franciaország és Izrael kapcsolatai majdnem makulátlanok voltak a múltban, árnyat vethet a jelenre Ariel Saron miniszterelnök kijelentése, amikor a franciaországi zsidóságot kivándorlásra szólította fel a „vad antiszemitizmus” miatt. Ráadásul ez nem az első eset, hogy Franciaország és Izrael között komoly feszültség keletkezett az utóbbi időben. Nem lehetséges, hogy Tel-Aviv indított diplomáciai támadást önök ellen?
– Franciaország törvényei kötelezik arra a hatóságokat, hogy mindenkit, vallásra és származásra való tekintet nélkül megvédjenek. Emellett joga van mindenkinek vallását gyakorolni, legyen akár keresztény, akár zsidó vagy mozlim. Azt elismerem, hogy voltak bizonyos támadások a zsidó és a mozlim közösség tagjai ellen, amelyekre Jacques Chirac elnök úr azt mondta, „ellentétesek a laikus Franciaország hagyományaival s alapelveivel”. Hazámban különös gondot fordítunk arra, hogy ami Európában a II. világháború alatt történt, ne eshessen meg még egyszer. Mi egyébként magyarázatot kértünk Saron úr szavaira, egyszerűen azért is, mert kijelentése nem felel meg a valóságnak. Nem igaz, hogy a francia nemzet antiszemita lenne. Persze, ahogy hangsúlyozta Barnier miniszter úr, minden franciának jogában áll kivándorolni egy másik országba. Nálunk van Európában a legnagyobb zsidó közösség, s tagjai mind ragaszkodnak a francia nemzethez.
– Izrael a közelmúltban több országgal is vitába keveredett, önökön kívül Új-Zéland is kérdéseket volt kénytelen feltenni Tel-Avivnak. Az Egyesült Államok mégis kitart szövetségese mellett. Elképzelhetőnek tart ön egy olyan világot, ahol két nagy tömb uralkodik: Amerika és Izrael az egyik oldalon, a világ többi országa a másikon? Ne feledjük, Franciaország a legfőbb ellenzője az amerikaiak iraki háborújának.
– Mi, franciák soha nem szerettük az ilyen hatalmi tömböket. Úgy véljük, minden nemzetnek meg kell adni a tiszteletet, s nem szabad az egy- vagy kétpólusú világgal megelégedni. A franciák úgy vélik, az Európai Unió nem képez különálló hatalmi tömböt, és nem tekinthető erődnek sem. Semmi nem lehetne olyan szörnyű a világ számára, mint egy újabb megosztás. A hazám értelemszerűen támogatja a demokrácia megerősítését Irakban, de ott a demokráciának, miközben univerzális értékeket vesz alapul, a saját intézményeire kell támaszkodnia. Tudniillik az elvek ugyanolyanok, de a módozatok mindenütt különböznek. Jelenleg Irakban az igazi tét abban áll, hogy konszolidálódjon a biztonság és a gazdasági újjáépítés, miáltal az ország megtalálhatja az utat a demokrácia felé. Ez az interjú egyébként jó alkalmat ad nekem arra, hogy tájékoztassam az önök olvasóit arról, hogy Franciaország visszaállította a diplomáciai kapcsolatokat Irakkal. Amilyen események a háború kezdetén voltak, talán a történészek számára fontosak, de nekünk, diplomatáknak a jövő felé kell néznünk.
origo.hu
Deák Dániel szerint látványosan Magyar Péter megrendelése a mai Medián-kutatás is
