Vihar előtti csend Szaúd-Arábiában?

Az al-Kaida terrorhálózat szaúd-arábiai csoportjának egyik fő szellemi irányítóját ölték meg szaúdi rendőrök egy tűzpárbajban – közölték biztonsági források. Abdullah ar-Rosud halála egyes források szerint súlyos csapás az al-Kaida helyi szervezetére. Ugyanakkor nem lehet nyugodt a szaúdi vezetés, hiszen a jelek arra engednek következtetni, hogy igen erős és elszánt csoportok munkálkodnak az országban a fennálló rend megdöntésén.

Mint minden fegyveres szervezet, a „helyi al-Kaida” is a tiszta iszlám állam megteremtését, a korrupt vezetők elűzését tekinti fő céljának. Szerintük ugyanis Fahd király (és a helyette uralkodó Abdullah koronaherceg) eladták az országot az amerikaiaknak, s a bűnös úton szerzett pénzt saját maguknak tartják meg. Amerika pedig bizonyos fokig két tűz közé került ebben a helyzetben, hiszen míg a felszínen szívélyes, baráti viszony van Rijád és Washington között, a nemzetbiztonsági hivatal ülésein Szaúd-Arábiát mint potenciális veszélyforrást emlegetik. A terrorizmus támogatásával vádolják, elítélik antidemokratikus berendezkedése miatt, kárhoztatják az iszlám alapú törvénykezést. Ám azt is tudják, hogy az al-Szaúd-ház bukása esetén felemelkedő terrorcsoportokkal lehetetlen lenne kiegyezni, így elemi érdekük a monarchia minél további fenntartása.
A bukás azonban inkább elméleti lehetőség, mint valós veszély. Szaúd-Arábia központosított állam, a fontos pozíciókban mind az uralkodó dinasztia tagjai ülnek, s bár a nagy szigorból továbbra sem kívánnak engedni, bizonyos reformokat mégis végrehajtottak. A legfontosabb ezek közül az as-Súra tanács létrehozása, amely a nálunk ismert parlament előfutára. Az Arab Liga tagjainak márciusi, tuniszi találkozóján mégis azért tört ki botrány, mivel a Maghreb-országok képviselői szerint az öböl menti arab államok nem ismerik fel a világ változását, s nem hajlandók a hatalom akár legapróbb szeletkéjét sem kiadni a kezükből. Szaúd-Arábia elismertsége az arab világban óriási, s ha ők lépnének a demokratizálódás útjára, talán követnék a példát a kis olajmonarchiák is.
A távlati célok mellett azonban Rijádnak mindenképp foglalkoznia kell a riasztó lehetőséggel, hogy a lakosság esetleg mégsem szereti a dinasztiát olyan nagyon, mint ahogy ők képzelik. Intő jel lehet, hogy a megölt al-Kaida-vezető helyett egy volt egyenruhás töltötte be a megüresedett helyet. Ha a feltevések igazak, akár az is bebizonyosodhat, az manipulatív propagandafogások elérték céljukat. A valaha nagyon gazdag, s máig igen jómódú szaúdiak is elkezdtek együtt érezni távol élő, amúgy vadidegen hittársaikkal, s radikális változást várnak. Eszközként pedig támogatják az al-Kaida elvakult fanatikusait.