A jóléti állam alkonya

Politikai elemzők egybehangzó ítélete szerint José Manuel Barrosónak sikerült az unió eddigi történetének – gazdasági értelemben vett – legliberálisabb Európai Bizottságát létrehoznia. Mint Gareth Harding, a The Washington Times tudósítója fogalmaz: „A valamikori maoista agitátorból szabadpiaci fanatikussá átalakult bizottsági elnök minden fontos pozícióba »reformlelkű« bizottsági tagot nevezett ki”.
Reformokon olyasfajta intézkedéseket kell érteni, mint amelyeket hazánkban a valamikori Bokros-csomag is tartalmazott. Most úgy hívják őket, hogy a munkaerőpiac rugalmasabbá tétele (bérek csökkentése, munkaidő meghosszabbítása, elbocsátások megkönnyítése), az egészségügy reformja (privatizálása) vagy a nyugdíjrendszer fenntarthatóvá tétele (magánosítása). E csomag végrehajtásától – ami az új bizottság első számú feladata lesz – Barroso azt várja, hogy az európai gazdaság és foglalkoztatás fellendül, az unió versenyezni tud majd a kínai munkabérekkel és az amerikai technológiával.
Ezek nem jó hírek az újonnan csatlakozott országok számára, amelyek vállalatai szabadpiaci körülmények között nem képesek megállni a helyüket a sokkal tőkeerősebb nyugati cégekkel szemben. Magyarország és Lengyelország fizetési mérlegének drámai romlása máris jelzi ezt a tendenciát. Az sem hihető, hogy a Barroso-féle „nagy ugrás” versenyképesebbé teszi Nyugat-Európát, hiszen a kínai munkabérekkel még a jóléti állam felszámolása esetén sem veszi fel a versenyt, és e „reformlépések” a műszaki fejlődést sem fogják felgyorsítani. Ami a legnagyobb valószínűséggel várható, az a társadalmi feszültségek kiéleződése mind országokon belül, mind az unió keleti és nyugati fele között.