A káosz koalíciója

Sokért nem adnám azt a látványt, ha mostanában a kormányfő valahol egy népes közönség előtt szó szerint elismételné a 2002 tavaszán szajkózott szocialista ígéreteket: jóléti rendszerváltozás, a gazdák támogatása, a lakáshoz jutás könnyítése, olcsóbb kormányzás, változatlan gázárak, nyolcszáz kilométer új autópálya, árvízvédelmi töltések építése, alacsonyabbra helyezett villanykapcsolók, ingyentankönyv… Vagy egy másik képzeletbeli nagygyűlésen szabad demokrata politikusok most forgolódnának a színpadon Lop-Stop! feliratú papírmasé tábláikkal, Csillag és Kovács Kálmán miniszter, Demszky, Wekler és Kuncze átlátható, tisztességes közügyekről, ingyenes számítógépekről papolna, miközben az „Orbán-bányákról” humorizálna… Szeretném látni a nagyérdemű közönség reagálását minderre, de csak biztonságos helyről és távolságból. Erre az élményre azonban hiába sóvárgok, az említett országvezetők nemigen járnak a nép közé, és ha mégis megjelennek olykor valahol, felületesen ellenőrzött hallgatóság előtt, abból csak balhé lesz. Hajigálás, füttyögés, pfújolás, goromba beszólások… A felelős miniszterelnökből ilyenkor könnyen előjön a problémás romániai gyermekkor.
Nemigen akadt még Magyarországnak olyan kormánya, különösen békeidőben nem, amelyiknek kétesztendei regnálása után ilyen mélységű szakadék tátongott volna a választási ígéretei és tényleges teljesítései között. A dörzsölt bankárokból, cinikus karrieristákból és nevetséges dilettánsokból összeszedett Medgyessy-kabinet gazdasági, pénzügyi és kommunikációs – általában intellektuális – teljesítményéről eleget olvashatunk e hasábokon, felesleges ezeket ismételgetni. Amúgy is: a D–209-es kódjelű, alapvető hazugságnak sem lett végül érdemi következménye, amint eddig bármely súlyosan terhelő tényközlés – korrupció, fedezet nélküli rapid vagyongyarapodás, belterjes, családi köz(pénz)beszerzés, közröhej tárgyát képező politikusi szereplés – sem vont kellő konzekvenciát maga után. Jobban tesszük tehát, ha az eddigiek újbóli felhánytorgatása helyett képet próbálunk festeni a második szocialista–szabad demokrata kormányzás huszonhatodik hónapjának illusztrációja gyanánt.
2004 nyarának sajnos még az időjárása sem normális, de ez az egyetlen dolog, amit nem lehet a kormány nyakába varrni. Minden mást igen, beleértve az elemi csapások kezelését is, hiszen maga Medgyessy sem tartja fontosnak, hogy a menetrendszerű nyári árvizek idején hazalátogasson a francia Riviéráról vagy Mallorcáról. Az eddigi károsultaknak tett kampányígéreteit is elmosták az újabb esők. De igazából még abban sem lehetünk bizonyosak, hogy a miniszterelnök tényleg ott tölti a vakációit, ahol mondja, hiszen egyszer a kormányszóvivő nem tudott konkrét információval szolgálni, másszor meg olyan fotómontázs jelent meg a színes bulvárlap címlapján az „ott” nyaraló Medgyessy házaspárról, mint régen a falusi legényekről a vidám parki fényképész műrepülőgépének ablakában. Az idei nyár érdekessége, hogy míg 2002-ben két héttel elhalasztották az augusztus 20-án esedékes tűzijátékot, most két héttel előre hozták, bár ami a törökbálinti spontán rendezvényt illeti, a közönség nem volt felhőtlenül elégedett. Tavaly csak egy dunai uszály, egy teherautó és a Gellért-hegy bozótja lobbant lángra, most viszont sok száz milliós kár érte a robbanóanyag-raktár mellett lakókat. Külön érdekesség, hogy a fő kérdések az eset kapcsán: vajon fekete lőport vagy trotilt tároltak illegálisan a raktárban, ki volt és mi célból gyűjtötte gránátjait a szintén felrobbant szomszéd ház lakója – miközben nem éppen mellesleg szörnyet halt három ember a katasztrófában, a tűzoltók egy ideig meg sem tudták közelíteni a helyszínt, és nem voltak a közelben tűzcsapok.
A napokban besűrűsödött, a lakosságot okkal felzaklató események – a pokoli robbanás, az eltitkolt ivóvíz- és olajszennyezés – miatt a kormányfő magához hívatta Lamperth, Kökény és Persányi szakminisztert. Ezúttal felfelé mutató ujjal intette őket: csak az igazat, kollégák! A legkisebb hazugságot is megengedhetetlennek nevezte, éppen ő, a Világbankot és Szovjetuniót egyszerre lebirkózó D–209-es ügynök, akinek manapság a köztévéből húzza a fizetését nevelt lánya, valódi lánya a Hungaroring pázsitját pátyolgatja, a fia pedig Brüsszelben lobbizik, nem is akármilyen jutalékért. Csak az igazat – mondja Medgyessy… Az aktuális problémák mellett vélhetőleg nem maradt ideje megtárgyalni a szakminiszterekkel olyan „mellékes” kérdéseket, mint hogy évek óta nem történik semmilyen érdemi lépés a Duna szigetközi vízmegosztása ügyében, a teljes orvostársadalom tiltakozik az egészségügyi törvénytervezetbe foglalt „közvetítőrendszer” ellen, a rendőrségen pedig ismét bizalmi válság lett úrrá a tragikus kecskeméti cigányelfogás esetének kezelése miatt.
Aki járja az országot, mégpedig nem testőrökkel körülvéve, az pontosan tudja, mi foglalkoztatja ma leginkább az embereket. Miközben rekordmennyiségű kenyérgabona termett, a gazdák ki vannak szolgáltatva a tőkeerős kupeceknek és a raktártulajdonosoknak, a pékek viszont a kenyér árának emelésén fáradoznak. A bortörkölyt eddig a legközelebbi szeszfőzdébe szállító vincellérek mostantól az esetenként száz kilométerekre lévő, államilag kijelölt lepárlóba kötelesek leadni; a kocsmárosoknak augusztus elsejétől naponta kétszer kell önmagukat ellenőrizniük az idióta standolási törvény miatt; miközben a cigaretta hivatalos ára liftként emelkedik, és az utakra kirajzott fináncok dacára egyre többen szívnak csempészett spanglit, a nyírségi dohánytermelők jövedelme a töredékére esik vissza. Végül is a hírek szerint „nincs válság”, csupán a sertéstartók, a húsfeldolgozók, a csirkések, a libások, a méhészek, a borászok, a tejtermelők és a sörgyártók érzik úgy, hogy a tönk szélére jutottak. Akik minden eddigi csapás ellenére még mindig kedvelik a focit, mostantól Miskolcon élvezhetik a Balaton FC mérkőzéseit, az egyik legvacakabb magyar sörmárka által jegyzett profiliga nyitó meccsének legemlékezetesebb mozzanata pedig két rendőrkutya tragikus halála marad. Van pedig nekünk sportminiszterünk is, Gyurcsánynak hívják, és olyan jól fejlett stílusérzékkel bír, hogy az olimpiára készülő sportolók meglátogatása közben jelentette be lemondási szándékát a posztjáról. Egy másik miniszterünk, Bárándy doktor, az igazságügy vezetője úgy vélekedik, igazat csak a bizonyítékok terhe alatt kell mondani, mint a védenceinek, és talán észre sem veszi a sűrű kacsavadászat közben, hogy mostanában köztisztségben hazudozik.
A szocialistákat kormányzásba segítő magyar liberálisok (olyanok ők, mint a magyar narancs: kicsik és savanyúak) harcias korrupcióellenes kampányukhoz képest elég jól hozzáidomultak partnerükhöz. A Csillag miniszter által irányított autópálya-építés eddigi legnagyobb fegyvertényének az a kartellmegállapodás bizonyult, amelynek keretében öt nagy cég felosztotta maga között a szocik által ígért száz kilométereket. A szintén SZDSZ-es Wekler (az Országgyűlés alelnöke) ügyesen összepályázgatott magának és családjának pár száz milliónyi viszsza nem térítendő állami támogatást, és még azt elintézte, hogy a mórágyi szőlőbirtokai ezentúl a szekszárdi történelmi borvidékhez tartozzanak (Strasznov Ignác, a legendás szélhámos ehhez képest csak a Vérmezőt parcellázta fel és adta el). Demszky párttársnak, miközben már nemcsak Budapest, hanem Brüsszel gondjait is orvosolja, arra is marad ideje és energiája, hogy budakeszi és adriai ingatlanjai közt ingázzon. Elképzelhető, milyen izgatottan várja az állami tankönyvkiadó cég készülő privatizálását egy bizonyos Kuncze Magdolna nevű, máris sikeres tankönyvkiadó…, de most itt elfogyott a helyünk e koalíciós káosz képének további festegetésére. Stop. Lop-Stop!