Majoros István sikere kedvezően hatott öttusázóink hangulatára, még akkor is, ha a produkciójukban ez nem mutatkozott meg. Mindenesetre tény, hogy a diszkoszvetési hercehurca után gyógyír volt a birkózói aranyérem. Az itteni kommentárok meglepetésként emlegetik Majoros szereplését, ugyanakkor megállapítják, hogy teljesen megérdemelten győzte le nagynevű ellenfeleit.
A Goudi sportkomplexum, az öttusa helyszíne a Metropolitan nemzeti parkban található. A régi létesítményt újították fel azt a célt tartva szem előtt, hogy minden egy helyen legyen. A szándék tökéletesen megvalósult. A pisztolylövést például a vívóterem egyik végében bonyolítják le, a lovaspálya öt perc alatt átalakítható futópályává. Aránylag kis beruházással tehát nagyszerű körülményeket teremtettek.
Ami meglepő – igaz, a sydneyi olimpián is így volt –: a harminckét öttusázó egy időben lőtt. A versenyzők azt mondják, kedvezőbb, ha két csoportban lépnek a lőtábla elé. Így viszont gyorsan vége a húsz sorozatnak.
Az első benyomás Császári Attilától, az egykori kitűnő öttusázótól, az európai szövetség elnökétől:
– Óriási nyomás van a versenyzőkön – mondja. – Hiába, ez nem világbajnokság, ez olimpia.
Kétségtelen, a lövészet is bizonyítja, hogy a négyévente sorra kerülő olimpiai játékok semmilyen más versenyhez nem hasonlíthatók. Császári Attilának igaza van, az eredmények ugyanis aránylag gyengék. A világbajnok litván Andrejus Zadnieprovskis például 172 körével és 1000 pontjával csak a 23. helyen végzett. A magyarok a középmezőnyben foglalnak helyet. Kállai Ákos 179 körével 1084 pontot kap, amivel a 14., Balogh 175 köre 1036 pontot ér (17.). A számot a bolgár Meliak nyeri 186 körrel (1168).
A versenyszámok szüneteire nagyszerű zenéket válogattak össze, és színpompás az a népviseleti skála, amit az eredményhirdetéskor felvonultatnak. Viselettörténésznek igazi eldorádó.
Úgy látszik, nemcsak a virág tisztítja a szemet, hanem a gyönyörű régi ruhák is. Az öttusavívásra megtelik a csarnok. De itt a verseny alatt is szól a zene, ami nagyon zavaró. Mindenütt, ahol magyarok küzdenek, jelen van a piros-fehér-zöld zászló, meg a lelkes publikum. És ha jól mennek a dolgok, jön a duda és a „Ma-gya-rok!”.
– Nagyon sok sportágban erőltetik a szabályok és a lebonyolítás megváltoztatását – mondja mellettem Szepesi György. – Az öttusát sem kerülték el az újdonságok. Az ok: a televízió.
Szepesi áradozik Hesz Mihályról, a mexikóvárosi olimpia aranyérmes kajakozójáról, akivel nemrégiben interjút készített. – Ahogy a gyerekeknek magyarázza, mi a helyes a vízen és mi nem – így Szepesi –, az élményszámba megy. A régi nagy sztárok egyikét-másikát örömmel fedezi fel az ember az olimpián. Lee Evans, a mexikóvárosi olimpia kétszeres aranyérmes futója (4´400, 400 m) adott interjút a nagyközönség előtt az Olimpiai stadionba, ahogyan Donovan Bailey, az atlantai olimpia győztese (100 m) is. Jó volt látni újra a nagy bajnokokat.
Cseverészünk a vívócsarnokban, mert a dolgok nem úgy alakulnak, ahogy reméltük. Kicsit nagy a hátrányunk. A harmadik kör után Kállai a 15. (1552), Balogh (1504) a 21. Egy kínai áll az élen – nocsak! – 1652 ponttal. Éppen száz pont Kállai hátránya.
A verseny egyharmadánál a különbség csak nő, aztán Kállai elindul felfelé. Egymás után adja a tusokat, a tizedik forduló után már 1832 ponttal a negyedik. A különbség a vezető orosz Szabirhuzin és Kállai között 72 pont. Balogh a 18. (1700). Kállai a harmadik helyre is feljön, de a végén nem repesünk az örömtől.
A vívást az orosz Mojszejev nyeri 1000 ponttal, Kállai a 6. (916), Balogh a 15. (804).
Kulcsár Győző, a vívók egyik mestere kifakad:
– Ki hallott már olyat, hogy vívóverseny közben is hangos zene szól? Így nem lehet koncentrálni!
És még mond valamit, amit nem lehet leírni. A magyarok produkciójáról sem túlságosan jó a véleménye.
– Nehéz lesz a továbbiakban – jegyzi meg Török Ferenc, a tokiói olimpia bajnoka, volt szövetségi kapitány. – De talán még nem reménytelen.
Összesítésben az orosz Szabirhuzin vezet (2044), Kállai a 7. (1972), Balogh a 19. (1840).
Buszra száll a mezőny, és körülbelül 800 méter megtétele után, nem valami ideális körülmények között következik a 200 méteres úszás. Dől a forróság mindenkire.
Az első csoportban úszik Kállai. Megint jön a „Ria, ria, Hungária!” és a „Hajrá, Ákos!” Most nem szól a zene. Kállai a hatodik helyen köt ki a csoportjában, amiért 1188 pontot kap. Sajnos Balogh a harmadik turnusban 2:10,02-vel utolsó, ezért csak 1240 pont jár neki. Az úszás győztese az orosz Mojszejev (1376), összesítésben is ő vezet (3412), Kállai a 10. (3160), Balogh a 23. (3080).
– Nagyon gyengén sikerült az úszás – mondja Császári Attila. – Balogh még a verseny előtt levette a terhet a saját válláról azzal, hogy kijelentette, nem vár magától túl sokat.
Érthetetlen érvelés. Lehetséges, hogy mindkét fiút megviselte, hogy jó lövő létükre gyenge teljesítményt nyújtottak, és a vívásban nem tudták ellensúlyozni.
A lovaglás – véltük – nem rázhatja szét a mezőnyt, mint Sydneyben, ahol sok volt a felkészületlen ló, mert már két-három hónapja itt vannak az olasz lovak, és szinte már csukott szemmel is végigmennek a pályán. Amely átlagos nehézségű, a mérce tehát nem túlságosan magas.
Ezzel együtt Kállai Ákosnak nem sikerült jól a lovaglás. Hét verőhibája volt, így csak 1004 pontot kapott (összesítésben: 4164). Aztán amikor Balogh Gábor lejött az utolsó akadályról, sajnálhattuk igazán, hogy gyengén vívott. Tudniillik nagyszerű lovaglással – egy verőhibával – 1172 pontot ért el Dino nyergében (ez volt egyébként Kállai lova is), ami összesítésben 4252 pontot jelentett.
Tehát a kezdés előtt valós volt a reményünk arra, hogy dobogós helyen végezzen. Ugyanakkor a jó lovaglással már nem lehetett a vívást kiküszöbölni.
A negyedik számot az amerikai Jagorasvili nyerte meg, éppen anynyi pontot ért el, mint Balogh (1172), a futás előtt Mojszejev maradt az élen 4444 ponttal, Balogh feljött a 9. helyre – futásban 48 másodperc hátránya volt az élen állókkal szemben. Kállai a 16. helyre került.
Aztán Mojszejev a futásnál megtartotta az első helyét, és még arra is volt ideje, hogy az utolsó körben, de még jóval a cél előtt felvegyen a földről egy neki bedobott orosz zászlót, sokáig vigye, majd néhány méterrel a cél előtt kibontsa, és magára terítse. Balogh végül a 8. helyet szerezte meg, Kállai a 18. lett.
Több lehetőség volt a napban! Kár érte.
Visszacseng, amit Balogh Gábor az olimpia előtt nyilatkozott: „Érzésben már régóta nem tudom elkapni a fonalat, nehezen találom meg önmagammal az összhangot, nincs meg a belső nyugalmam, amellyel készülni szoktam. Pszichésen egyre rosszabbul érzem magam, olyannyira, hogy már bele is fáradtam az egészbe.”
Szavai tükröződtek a tetteiben ezen a napon.
Akkor, amikor – nem mellesleg – az olimpián kellett versenyeznie.

Újabb részletek a halálos autóbalesetről: részeg sofőr okozhatta a Wartburg vezetőjének halálát