S ha mégis bizonytalan, seregnyi egyenpólós, angolul jól beszélő fiú és leány igazít útba. Ők tartják fenn a rendet a különböző versenyhelyszíneken is. Ha parancsolnak, kedvesen teszik. Erőszakos jelenetnek nem voltunk tanúi. A háttérben mindenütt katonák. Sehová sem lehet teljes átvilágítás nélkül belépni. De megszokható mindez, még az is, hogy az aprópénzt is ki kell tenni a tálcára. A kamerákról, a látcsövekről nem is beszélve.
A világban annyi az abszurd dolog, hogy már a humoristáknak sem könnyű versenyre kelni velük. Miért lenne másként az olimpián?
Az egyik legvédettebb hely a markopoulói lőtér, amely félórai autóbuszút a központtól. Körös-körül hegyvonulat, kisebb völgyben épült a lőtér. Az első kapunál előkerülnek a tükrök, megvizsgálandó a buszt – alulról. Ilyet még nem tapasztaltunk olimpián.
Az ember világról alkotott képét döntően meghatározza, ha úgy érzi, a dolgok másként is lehetnének, mint ahogy vannak.
És íme, feketén fehéren, egy adat: húsz ember harminc perc alatt jut át a lőtéren az átvilágító katonák és a műszerek sorfalán.
Az olimpiai faluba igyekezve már a bejárat előtt megkezdődik a kontroll. Ha csak egy betű nem stimmel a leadott névben, baj van. Jöhet a magyarázkodás. Ezt lehetőleg el kell kerülni.
Bent vagyunk. Mégsem diadalittas az ember. A falu ugyanis kihalt. Versenyek idején ez a normális. A történelmi visszapillantás időszerű.
Először 1924-ben építettek a sportolók számára falut, egy dokumentum még azt is rögzíti, hogy a teljes díj fejenként ötven frank volt. (Az ellátás Athénban ingyenes.)
Egykori kitűnő úszónktól, az 1928-as amszterdami olimpia ezüstérmes gyorsúszójától (1924-ben is indult), Bárány Istvántól tudom, hogy a tervek dacára nem készült el Párizsban az olimpiai falu! A legkülönbözőbb szállodákban laktak a résztvevők: az úszók és a vízilabdázók például együtt, a Hotel du Pavilonban. Négy évvel később, Amszterdamban a Jaker Straaton, iskolában szállásolták el a magyarokat. 1932-ben Los Angelesben négyszemélyes házacskákat jelöltek ki erre a célra. A hétszáz apró ház kizárólag a férfi sportolóknak volt fenntartva, a nőknek szállodában biztosítottak helyet. A japánok később olimpiai bajnokaik részére megvettek néhány faházat, amelyeket később hajóval hazaszállítottak.
Bárány István emlékezete szerint a házak körül voltak kerítve, cowboyok vigyáztak a nyugalmukra és a csendre. Heccből egyszer férfiruhába öltöztetve bevittek egy hölgyet. Volt is belőle ramazuri… 1936-ban egy későbbi katonai kiképzőtáborban laktak a küldöttségek, 1948-ban, Londonban kollégium helyettesítette az olimpiai falut, és tornatermeket rendeztek át étteremnek. Helsinkitől kezdve aztán valóban együtt, ha úgy tetszik, faluban laktak a sportolók, a létesítmények az olimpiák után többnyire lakótelepként szolgáltak. Így lesz ez Athénban is.
Helsinkiben indultak először az olimpián Izrael és a Szovjetunió sportolói. Az élesedő hidegháborús helyzetre tekintettel azonban a szovjet sportolókat külön faluban helyezték el. A keleti és a nyugati blokk képviselői között végül semmiféle incidens nem történt.
Az athéni olimpiai faluban három- és négyszintes apartmanok épültek. Mondhatjuk, minden adva van ahhoz, hogy győzni lehessen. Még pontosabban, mindenkinek adva van az esély. Légkondicionált szobák, rengeteg kiszolgálóhelyiség, és – először az olimpiai játékok történetében – edzőközpont a közelben. Hatalmas sátor az étterem, ahol mindenféle íz megtalálható, ami szem-szájnak ingere. A biztonság kedvéért minden étel mellett ott áll, hány kalóriát tartalmaz. Mert a sportolók igazán tudják, hogy az élet sok-sok tonna fegyelem. És nem csak az étteremben.
A belépőnk este kilencig érvényes. Valószínű, hogy utána kezdődik a faluban az igazi élet…
Magyar–amerikai női vízilabdameccs. A végeredmény ismert, 7-6-os vereség.
Kiállítanak egy magyar játékost röviddel a vége előtt. A lány leül a kispadra, és bár tudja, hogy egy ideig – talán a mérkőzés végéig – nem mehet vissza, az első az, hogy felpillant az órára, amelynek mutatója szerinte olyan lassan poroszkál, mint még sohasem.
A sport világában az idő – kétséget kizáróan – a kiállított játékos ellensége.
De az előnyhöz jutott amerikai csapat egyik játékosa is ránéz az órára, ő is ellenséget lát az időben, szerinte olyan gyorsan szalad, mint még sohasem.
A lelkiállapottól függően az idő múlása hol lassúnak tetszik, hol gyorsnak, miközben valójában – ezt mondani sem kell – mindig azonos sebességgel telik.
Nincs a világon olyan ember, aki egyszer-kétszer ne érezte volna úgy, hogy kétségbeejtően szüksége lenne több időre. Ez a néhány perc – vagy csupán néhány másodperc – élet és halál kérdése is lehet. És nincs a világon olyan ember, aki egyszer-kétszer ne érezte volna úgy, hogy teljesen feleslegesen van sok ideje.
Olyan világban, ahol az ember meg tudná állítani az órát, ha csak rövid időre is, nem lenne gond az idő ellen dolgozni. De hát ez sem lehetséges. Ezért aztán nem marad más, mint hogy a játékosok, az edzők, a vezetők minduntalan fel-felpillantanak a csarnok légterébe helyezett hatalmas órára, és leolvassák róla a vágyaikat.
A Nemzetközi Olimpiai Bizottság elöljárói komolyan fontolgatják, hogy a legközelebbi olimpiától kezdve országonként tízre csökkentik a megnyitón felvonulók számát. 1908-ban, a londoni olimpián kezdődött a szép szokás, hogy a játékok résztvevői nemzetenként, országuk zászlaja alatt vonultak fel. Akkor ez volt az egyik újítás.
Hogy most miért gondolkoznak a felvonulók számának csökkentésén? Hát persze hogy az idő miatt. Mostanság ugyanis annyian vonulnak fel, ahányan akarnak, a küldöttségek létszáma pedig különböző. Kétszázkét nemzet fiainak és lányainak – az athéni számot figyelembe véve – felsorakozása bizony elnyúlik. Ami például a televíziós közvetítések esetében korántsem mellékes.
A magam részéről sajnálom, hogy a mókából fegyelem lesz. A sok nevetésből komolykodás, rend. Egy olimpiai megnyitó mégsem díszmenet, ahol egyszerre kötelező lépni.
Beszédtéma Athénban a magyarok körében, hogy több sportvezető kiállt Gyurcsány Ferenc sportminiszter mellett, szeretnék, ha továbbra is ő maradna a tárca élén.
Megkérdeztem Schmitt Pált, a magyar NOB-tagot, a MOB elnökét, hogyan vélekedik a hallottakról:
– Az olimpia arra való – mondta –, hogy az eredményekkel törődjünk. Négy év munkáját váltsuk valóra, két és fél hétig ne foglalkozzunk a politikával! Annak idején engem azzal támadtak, hogy összekeverem a politikát a sporttal. Talán azok teszik ezt, akik most nem csak a játékokra figyelnek.
Aki szelet vet, vihart arat… Gyurcsány Ferenc szelet vetett azzal, hogy az olimpia előtt felajánlotta lemondását, mi pedig csak reménykedhetünk, hogy az igazi sportemberekig nem ér el a vihar.
Képzelt riport
Be kell számolnom egy álmomról. Nem kisebb irodalmi személyiséggel készítettem interjút, mint Karinthy Frigyessel. Még mindig a hatása alatt állok.
– Hogy tetszik az olimpia?
– Az ember nézi a különböző mozgásokat, görcsöket, és szörnyülködik – mondta az író. – Az evégből felheccelt emberek egyes testrészeikkel külön-külön és egész testükkel olyan mozdulatokat végeznek, hogy egyetlen tag se maradjon azon a helyen, ahová az Isten teremtette, hanem lehetőleg olyan helyzetbe kerüljön, amire nincsen berendezkedve. Ehhez a művészethez a test összes részeit fel lehet használni, kivéve az agyvelőt, amelynek működése zavarólag hat, mert a görcsöket és a ficamodásokat marhaságnak minősíti.
– Nem rajong a sportért?
– De igen. Kutatások alapján mondhatjuk, hogy a sportokat már a régi görögök is ismerték. Nyilvánvalóan bizonyítják ezt a megmaradt görög és római szoborművek, melyek hőseinek hol a kezük, hol a lábuk, hol a fejük hiányzik, esetleg a hasuk van belökve, a bordájuk kirúgva, ami pedig csak a diadalmas futball, esetleg a turistasport nagy népszerűségét és virágzását jelentheti. A rómaiak közmondása, „Mens sana in corpore sano”, magyarul: „Menj szanatóriumba, Szana őrmester” is erre mutat, valamint a „Mene Tekel Fáresz”, vagyis „Törd ki a nyakad a teniszpályán” óasszír nyelvemlék.
– A birkózást is a régi görögök találták ki.
– Téved. Egy Jákob nevű izraelita, aki elég szép eredménnyel mérkőzött az úgynevezett Angyallal, négy óra huszonöt perc alatt nelsonnal fektette.
– Kinek a versenyzése tetszett még?
Atlétikában kitűntek: Sámson, gerelyvetés és oszloprázás, első helyezett; második Mohamed, távgyaloglás Mekkából Medinába, harmadik Dugovics Titusz, magasugrás.
– Mi a véleménye az úszásról?
– Két vagy több ember egyszerre belekapaszkodik egy nagy darab vízbe, és addig húzódzkodik benne, míg a végére nem ér. E műveletnél erősen rugdalni kell kézzel és lábbal. Akinek sikerült a többieket úgy összerugdalni, hogy alámerülnek, elsőnek jön be, és felveszi az olimpiai bajnok címet.
Ebben a pillanatban felébredtem.
