Fegyveres rablók elvitték vasárnap Edvard Munch norvég festő két remekművét, a Sikolyt és a Madonnát a mester nevét viselő oslói múzeumból. Egyes vélekedések szerint a múzeumot azért nem szerelték fel biztonsági berendezéssel, mert a hatóságok elképzelhetetlennek tartották, hogy az értékeket valaki el akarja tulajdonítani.
A nyilvántartás segítene
A hír kapcsán arra voltunk kíván-csiak, idehaza miként biztosítottak a műtárgyak. Megtudtuk, hogy Magyarországon az állami tulajdonú műkincsek túlnyomó részét nem védi biztosítás. Igaz, a közgyűjtemények biztosítása a világon mindenütt problémát okoz a múzeumok szerény anyagi lehetőségei miatt. Ezért elsősorban a galériák és a magánszemélyek kötnek biztosítást. A múzeumok inkább az ingatlan és az abban található értékek mechanikai és elektronikai védelmét részesítik előnyben. Az egyházi vagy állami tulajdonban lévő műtárgy nem piacra szánt, ezért értéke „felbecsülhetetlen”. Ráadásul a biztosítótól kapott kártérítést nem tudják kiakasztani a múzeum falára, az ellopott, elrabolt festmény helyére. Ezért is szükség lenne sokak szerint az eltulajdonított és elrabolt műtárgyak nyilvántartására.
Ha viszont vendégkiállításra viszik őrzött műkincseiket a múzeumok, akkor általában kötnek biztosítást. Ez esetben gyakran a „szögtől szögig” terjedő módozatot választják, amely során a biztosító kockázata az elszállítás pillanatától a visszaérkezésig terjed. Műtárgyakra a lakásbiztosítás keretében is köthető biztosítás, ám magasabb érték esetében már csak egyedi engedély alapján lehet szerződni.
Kockázattal arányos védelem
Sipos József, az Allianz Hungária Biztosító Rt. kommunikációs igazgatója elmondta: műtárgyak biztosítása esetében fontos szempont, hogy azok mennyire védettek. Az őrzésnek, elhelyezésnek a kockázattal arányosnak kell lennie. Ezért a biztosítótársaságok a műtárgyak elhelyezésére is odafigyelnek, s az sem mindegy, hogy egy kiállítás helyszínére mennyire professzionális cég szállítja az anyagot. Sipos József kiemelte: a biztosítási díj a műkincsek értékének és védettségének függvényében alakul.
Az értékmegállapítás összefüggésében a műkincsek alulbiztosítása nem egészen értelmezhető, hiszen az egyes műtárgyak értékét elég széles határok között becsülik a szakértők is. Erről tehát a felek a biztosításkötéskor állapodnak meg. Nevük közlésének mellőzését kérő biztosítási szakemberek a galériáknál tartják a leggyakrabban előforduló problémának az alulbiztosítást. Ezeknél, bár jól megbecsülhető az ott tartott műkincsek átlagos összértéke, ám nem egy esetben ennek csak töredékére vásárolnak fedezetet. Így viszont baj esetén is csak arányos részét kapják vissza az elszenvedett káruknak.
Hajas Gábor, a Generali-Providencia Biztosító Rt. vagyonbiztosítási osztályvezetője ismertette: a múzeumok, galériák és magángyűjtemények között arányaiban utóbbiak rendelkeznek a legtöbb biztosítással. Azon galériáknak, amelyeknek nincs biztosításuk, kár esetén saját alaptőkéjükből kell megtéríteniük a magánszemély kárát, hacsak kettőjük megállapodása a kockázatviselésről másképpen nem rendelkezik. A műtárgyak biztosítása fedezetet nyújt elemi kárra, robbanásra, betöréses lopásra, rablásra. Nem téríti meg a társaság a rovarrágás, terrorcselekmény, illetve háború miatti veszteségeket. A biztosítás megkötése előtt a tárgyak árát hivatásos értékbecslő állapítja meg.
Új csempészútvonalak
Amíg 2001-ben 252 esetben 185 millió forint értékben derítettek fel a vámosok csempészett kulturális javakat, addig 2002-ben 70 esetben 100, míg tavaly 37 alkalommal öszszesen 30 millió forint értékben. Sipos Jenő alezredes, a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnokságának szóvivője lapunknak elmondta: megfigyelhető, hogy a hazánkat nem célországnak választó csempészek – miként a kábítószer esetében is – elkerülik Magyarországot, s új útvonalakon szállítják a kincseket. Szerinte ez hatékony fellépésüknek tudható be, továbbá annak, hogy a vámhatóság és a Szépművészeti Múzeum megállapodást kötött, melynek értelmében múzeumi szakértőktől kapnak képzést a pénzügyőrök. Ezért könnyebben ismerik fel az értékes tárgyakat, azok azonosítóit, ezeken felül pedig az értékbecsléshez is segítséget kapnak. A fizetőképes kereslet növekedésével megfigyelhető a hazai igények megjelenése is az illegális műkincsek iránt. Az ikonokat az orosz utódállamokból főleg az ukrán határon, az ásatások kincseit, a festményeket, a templomi kegytárgyakat pedig a déli és a délkeleti határszakaszon próbálják meg behozni. Az illegális kivitelben előkelő helyet foglalnak el a római kori pénzek, az ásatások során fellelt más régiségek.
origo.hu
Messze van még, hogy józanul nézzünk magyar focit – Szakértői Kormány S01E12
