Egy bajnokaspiráns

Gyurcsány Ferenc néhány hónappal ezelőtt gyakorló sportminiszteri minőségében ellátogatott a Testnevelési Egyetemre. A magyar sportoktatás, tanár-, versenyedző- és szakemberképzés fellegvárának számító, nemzetközi sikerekkel, csillogó nemesfém érmekkel méltó elismerést és tekintélyt szerzett intézmény aulájában előadást – afféle fejtágítót – tartott úgymond aktuális sportpolitikai kérdésekről. Hogy mondanivalójának lényegét még érzékletesebbé tegye az általa alighanem nehézkes felfogásúnak, lassú észjárásúnak ítélt hallgatóság előtt, felmutatott két magával vitt szemléltető eszközt. Egyik kezével egy diszkoszt emelt magasba, „íme, a múlt!” felkiáltással, majd a másik kezében lévő gördeszkát rázta meg, s ekképpen szóla Gyurcsány: „íme, ez a jövő!”
E teátrálisan kinyilvánított értékítélet pontosan jellemzi e gátlástalan karrieristát. Miniszterként nyilván halvány segédfogalma sincs arról, hogy a görög eredetű miniszter szó eredeti értelme: szolgálat, ami a klasszikus egyházi és politikai értelemében sem azt jelenti, hogy az emberek (hívek, adófizetők) vannak őérte, hanem fordítva. Másodszor, Gyurcsány műveltségéből kimaradhattak az antik fejezetek – mint profitra nehezen konvertálható ismeretek –, ezért nem láthatta az ógörög Müron világhírű szobrát, a Diszkoszvetőt. Még szerencse, hogy a XIX. század utolsó éveiben akadt egy ambiciózus pesti fiatalember, Bauer Rudolf, aki tanulmányozta a szoborról készült képeken az ókori olimpikon mozdulatának dinamikáját, ebből rájött az időközben elfeledett forgómozgásra, s végül az 1900. évi párizsi olimpián e technikával messzi túldobta az egész mezőnyt. A miniszter baklövését az sem menti, hogy tegnap kizárták Bauer kései követőjét, a tegnapelőtt Athénban bajnoki címet szerzett Fazekas Róbertet, aki a bronzérmes Kővágó Zoltánnal együtt szerencsére nem siette el a dolgot, és nem váltott át gördeszkázásra a diszkoszvetésről. Ez utóbbi játékszerről amúgy inkább a globálissá és deviánssá vált nagyvárosi utcakép jut eszünkbe, mintsem a fegyelmezettségre és becsületes helytállásra nevelő versenysport. Nekem egyébként a doppingról is a Gyurcsány-féle jövőkép jut az eszembe.
Tegnapi lapszámunk sportoldalán olvasható Gyurcsány Ferenc sportminiszteri működésének néhány további „vívmánya” is, például a hazai fociutánpótlás bázisának szánt Bozsik-program szétverése, holott a labdarúgást igazán nem lehet a „letűnt múlt csökevényének” titulálni. Hogy a felelős kormány tagjaként milyen komolyan vette szerepét, és milyen tisztelettel viseltetett a magyar sport ügye iránt, azt is szépen megmutatta, hogy éppen az Athénba induló olimpikonjaink tatai búcsúztatását találta alkalmas helynek és időnek a posztjáról való lemondására.
A mindemellett sikeres és hatékony üzletember hírében álló Gyurcsány – állítólag – ígéretes politikus is, ámbár ennek némileg ellentmondani látszik, hogy a párton belüli bázisául megkaparintott Győr-Moson-Sopron megye szocialista szemszögből igen gyatrán voksolt a legutóbbi, június 13-i választáson.
Végül is mindezek korántsem jelentik azt, hogy Gyurcsány Ferenc az MSZP újabb (ön)jelöltjeként ne lehetne sikeres, és ahogy mondják, „karizmatikus” miniszterelnöke Magyarországnak. Hogy egy másik, máris klasszikus mondását idézzük: „Miért ne?!”