M iután Kolompár Kálmán megnősült, mindent elkövetett annak érdekében, hogy tisztességes munkát végezve biztosítsa családja számára a megélhetést. Addig kilincselt, amíg nem lelt stabil munkahelyre. A feleségétől tudjuk, Kálmán iszonyodik az idénymunkától, de a szociális segélyre sem szívesen tart igényt. Megveti a feketézőket, a csalásra, lopásra vetemülteket.
– Közel három éve, amikor anyósomtól ideköltöztünk az Üstökös utcába, azt reméltük, hogy az IKV előbb-utóbb felújítja ezt az önkormányzati lakást – mondta Kolompár Kálmánné. – Szomorúan tapasztaltuk, hogy azóta semmilyen változás nem történt. Télen továbbra is egyetlen konvektor mellett melegedhetünk, fürdőszoba híján lavórban tisztálkodunk, a többi lakóval közös használatú, vízöblítés nélküli vécére járunk, ám nem ez a legnagyobb gondunk. A szobák falai fél méter magasan vizesek, penészesek, egyes helyeken már repedeznek is.
Valóban lesújtó a látvány, miként a szomszédos lakásban, Kolompár Lászlónénál. A két családnak nem sok köze van egymáshoz, csupán névrokonok. Mindkettőjüknél járt tavaly a városi közegészségügyi felügyelő, aki írásba adta, hogy ezek a lakások egészségügyi szempontból nem megfelelők. Kolompár Kálmánék biztosra vették, hogy az ÁNTSZ-től kapott bizonyítvány láttán, és figyelembe véve három kiskorú gyermeküket, majd csak megszánják őket az illetékesek. Kérelmükre mindmáig nem kaptak megnyugtató választ. Elmondták az önkormányzatnál, az IKV-nál, hogy a kifogásolható lakáskörülményeik miatt gyermekeik gyakran betegeskednek, ezért célszerűnek tartanák, ha ügyük mihamarabb rendeződne.
– Nézzék azt a romhalmazt! – mutatott a melléképületek irányába Kolompár Kálmánné. – Az mind valamelyik kukából került ide, mert a földszinten lakik két szerencsétlen, akiknek mániája, hogy gyűjtik a kiselejtezett tárgyakat. A gyerekeket már le sem merem engedni játszani az udvarra, mert attól tartok, kíváncsiságból összefogdossák azt a sok kacatot. Így is elég bajunk van, nem hiányzik újabb betegség.
Soós Ferenc, az IKV kezelési igazgatója előtt nem ismeretlen Kolompár Kálmánék problémája, de mint mondta, ők a tulajdonos utasítása nélkül semmit sem tehetnek. Ha az önkormányzat illetékes bizottsága úgy dönt, másik lakásba kell költöztetni a Kolompár családot, akkor az IKV ezt a problémát köteles megoldani. Hozzátette: nem lesz könnyű, mert Szegeden rendkívül korlátozottak a lehetőségek az önkormányzati tulajdonú lakások cseréjére. Közgyűlési határozat született arról, hogy tavaly két, idén pedig négy lakóépületet kell lebontani, ám ezt kénytelenek elodázni, mert a lakókat nem tudják hova költöztetni.
Valóban komoly lakásproblémákkal küszködik az önkormányzat – tudtuk meg Kalmár Ferenctől (KDNP), a közgyűlés lakásügyi bizottságának alelnökétől. – Ezért húzódik ilyen sokáig Kolompárék ügye is, akik meggyőződésem szerint indokoltan kérnek másik lakást. Jártam a helyszínen, valóban egészségtelen körülmények között élnek. Azt a házat mihamarabb le kellene bontani. Szegeden legalább ötven ilyen önkormányzati tulajdonban lévő lakóépületről tudok. Sajnos továbbra is laknak bennük, mert nincs lehetőség lakáscserére.
Kalmár Ferenc szerint a jelenlegi városvezetésnek elképzelése sincs arról, hogyan kezeljék az akut lakásproblémákat. A kormánypárti többségű közgyűlés döntése értelmében három olyan ingatlant adnak el a belvárosban, ahol több mint húsz család lakik, és ezeknek az elhelyezése szintén óriási nehézségekbe ütközik. Arra már gondolni sem mer, mi lesz abban az esetben, ha az általa említett ötven romos épületből hirtelen kell kiköltöztetni a családokat, amikor Kolompárék esetében sem tudtak mindmáig megnyugtató megoldást találni. A lakásügyi bizottság ugyanis úgy határozott: az IKV mihamarabb tisztázza a már jelzett Üstökös utcai házra vonatkozóan a tulajdonviszonyokat, hiszen a tulajdoni lapon magánszemélyek neve is szerepel. Kalmár Ferenc nem tagadja: a bizottság ezzel a huzavonával időt szeretne nyerni.
origo.hu
Az egész internet Kulja András (le)szereplésén nevet - képek
