Élénk az acélkereslet

Egyre több nyersanyagot kívánnak a kínai, az indiai, a brazil, a japán s az utóbbi időben az amerikai és az uniós piacok élénkülő gazdaságai. Ezt természetesen nemcsak az olajpiacot érintette érzékenyen, hanem a legtöbb alapanyagot is. Az acélpiacon az árak elképesztő emelkedése az elmúlt fél évben még a szakembereket is meglepte. A nyersacéltermelés január és július között 8,2 százalékkal, 589,7 millió tonnára nőtt. Kína – amely a világ acéltermelésének már egynegyedét adja – 22 százalékkal bővítette a kapacitását.
A kereslet növekedésével összhangban emelkedtek az árak is, a hengerelt acél például átlagosan 27 százalékkal volt drágább az idén júliusban, mint egy évvel korábban. Az áremelkedés leginkább a Kínában megindult nagyobb mértékű feldolgozásnak köszönhető, hiszen jelentős mennyiségű acél és alapanyag áramlott oda, s ez komoly áremelkedést eredményezett. De az áremelkedésnek nem csak Kína az oka, bár ott valóban rendkívülien megnőtt az acélfelhasználás és az alapanyagigény is a korábbi évekhez képest, de India is kezd jelentős mértékű bővülést mutatni – nyilatkozta az acelpiac.hu elektronikus lapnak Suri József, a Dunaferr Rt. kereskedelmi vezérigazgató-helyettese. Hozzátette: ugyanakkor a Közel-Kelet acélfelhasználása is nagymértékben nőtt. Az Egyesült Államokban a növekedés a korábbi évekhez képest ugyancsak felgyorsult, s jelenleg négy, négy és fél százalék körüli, ezért ott is meglehetősen nagy az igény. Európában még ez a felhasználásnövekedés nem látszik, azonban azok az áruk, amelyek korábban ellepték az európai piacokat, ma sokkal kisebb mértékben jelennek meg. A nagy, Európába szállító orosz, ukrán vagy akár indiai források máshol találják meg termékeiknek a helyét. És ezért az európai piacon is hiány lép fel annak ellenére, hogy itt az ipari növekedés nem olyan mérvű, mint az előbb említett régiókban. Tavaly a világgazdaság acéligénye hat százalékkal emelkedett. A Bloomberg elemzése szerint az észak-amerikai ipar acélkereslete 12 százalékkal növekedett, míg az európai országok nyersanyagigénye két százalékkal csökkent. Tavaly a legnagyobb mértékben, 14 százalékkal – a jelenleg 20,8 millió tonnás szinten álló – Kína fokozta termelését, az észak-amerikai gyárak pedig 0,8 százalékkal több acéllal jelentek meg a piacon, mint egy évvel azelőtt.
Az acéltermékek világpiaci árának robbanásszerű felfutásával összefüggésben, valamint az energiaigényes termelésből adódóan, a szakágazati szinten mért havi árnövekedés hazánkban is igen magas volt a vas-, az acél- és a vasötvözet-alapanyag gyártása terén. A KSH adatai szerint az alapanyaggyártás esetében az emelkedés elérte a 13,1 százalékot, az öntöttvascső-gyártásnál a 11,5 százalékot, a hidegen húzott vas- és acéltermékek gyártásában a 8,4 százalékot, a színesfémkohászat (alumínium- és rézgyártás), elsősorban rézgyártás terén pedig a 14,6 százalékot.
A kilencvenes évek eleje óta nem tapasztalt áremelkedésnek több oka van, nyilatkozta korábban Sefer Stevan, a Magyar Acél- és Fémkereskedők Egyesületének elnöke lapunknak. Elmondása szerint legalább négy fontosabb tényező alakította a kereslet növekedését, amely befolyásolta az árak alakulását. Először is nagyon erős keresletnövekedés állt be Kínában, ahol ugyanakkor a kiépítés alatt lévő kínai acéltermelés még nem lépett be teljes gőzerővel a piacra. Ugyancsak fontos tényező az arányaiban nem magas konjunkturális élénkülés, amely jellemzőbb volt az Amerikai Egyesült Államokra, de tetten érhető az unió tagországaiban is. Ezzel együtt felhívta a figyelmet, hogy a konjunkturális élénkülés és az acéltermékek kereslete közötti arány nem lineáris. A GDP 0,1 százalékos növekedésével az acélszükséglet ennek két- vagy háromszorosával is növekszik. Fontos tényezője még az acéltermékek drágulásának, hogy a nyersanyagok ára, illetve a szállítási költségek is markánsan növekedtek.
Az acélpiacon a kereslet élénkülésére, illetve az alapanyagok áremelkedésére a nagyobb acélipari cégek is igyekeztek reagálni. Múlt hét csütörtökön jelentette be a dél-koreai acélgyártó Posco, hogy az angol–ausztrál BHP Billiton céggel együtt Kelet-Indiában tervez felépíteni egy acélgyárat. A két cég körülbelül 6,8 milliárd eurót tervez befektetni egy megközelítőleg 10 millió tonnás kapacitású gyár felépítésére. Ugyanakkor alig másfél hete adta hírül az AP hírügynökség, hogy a bosnyák kormány eladta zenicai acélipari gyárának 51 százalékát a világ második legnagyobb acélipari óriásának, az angol–indiai LNM Holdingsnak nyolcvanmillió dollárért (64 millió euró). A következő tíz évben az LNM 135 millió dollárt fog költeni az átvett vállalat modernizációjára, valamint produktivitásának növelésére, vagyis tervei szerint a jelenlegi 150 ezer tonnáról kétmillió tonnára emeli a termelést, négyezerre bővítve a gyár jelenlegi, 2800 fős létszámát.
Természetesen a piaci kihívásokra a legnagyobb acélgyártó is reagált. A hónap elején tette közzé terveit a francia–luxemburgi–spanyol Arcelor. Eszerint az óriásvállalat megszüntet luxemburgi munkahelyeiből csaknem 1100-at, és 61,77 százalékra növeli részesedését a brazil Companhia Siderugica de Tubarao acélművekben, a jelenlegi 28,02 százalékról. A felvázolt vállalati lépések természetesen csak a jéghegy csúcsát mutatják be, viszont jelzésértékűek abban a tekintetben, hogy rámutatnak arra, egyre erőteljesebb a piaci verseny. Mindeközben az árak az év eleji szinthez képest az utóbbi hónapokban kissé megereszkedtek, ám piaci szakértők szerint ez csak átmeneti jellegű, s az év utolsó három hónapjában egy újabb áremelkedésre lehet számítani.