Kegyvesztett Csalabik

Míg Szaddám Huszein bukása előtt Ahmed Csalabi számított Washington szemében a „hivatalos” iraki ellenállónak, mára kiesett az amerikaiak kegyeiből. Kiadták az elfogatóparancsot a valaha volt bankár-politikusra, aki Iránban gondolkozik, vajon visszatérjen-e régi-új hazájába megvédeni magát, vagy a síita államban biztosítsa be életét. Csalabi ugyanis biztos benne, hogy az életére törnek. Ugyanígy retteg most unokaöccse, Szálem Csalabi is, aki a Szaddám Huszein perét lefolytató különleges törvényszék vezetője. Őrá egy gyilkosságot próbálnak rábizonyítani, amely vád az ifjabb Csalabi szerint nevetséges, ám úgy véli, könnyen az életébe kerülhet. A Zuhair al-Maliki bíró által vezetett iraki központi büntetőtörvényszék szerint ő volt az, aki Haithem Fadhilt, az iraki pénzügyminisztérium vezérigazgatóját júniusban megölette, míg nagybátyját sikkasztással vádolják. Állítólag hamis bankjegyeket találtak irodájában, amelyet bevallása szerint egy rendőri razzián foglaltak le. Persze Szálem Csalabi sem Irakban várja a végkifejletet, hanem Londonból retteg.
A két Csalabi természetesen politikai okokat lát az ügy hátterében. Szálem szerint a volt diktátor emberei próbálják a Szaddám-perben részt vevőket megfélemlíteni. Azt is kijelentette, ha Irakban börtönbe zárják, a volt diktátor emberei minden bizonnyal megölik, ezért a kormányfőhöz és a köztársasági elnökhöz fordult, hogy védelmet kérjen tőlük. A két Csalabi így egyértelműen a munkájuk jelentőségét tartja a vádak forrásának. Ugyanakkor emlékezetes, hogy Ahmed nemcsak a most neki tulajdonított gazdasági bűncselekményt követte el, hanem – Washington szerint – félrevezette a titkosszolgálatukat a tömegpusztító fegyverek ügyét illetően. Mikor Csalabi úgy érezte, fogy körülötte a levegő, utolsó szalmaszálként Muktada asz-Szadr síita hitszónokhoz fordult segítségért.
A hírmagyarázók szerint viszont nem véletlen, hogy a körözést épp akkor adták ki a két politikusra, amikor ők külföldön tartózkodtak. Nevük ugyanis sokakat meg tud mozgatni, ráadásul Ahmed nagyon erősen kötődik az amerikaiak kudarcaihoz. Egyesek szerint egyáltalán nem akarják börtönbe zárni őket, inkább abban bíznak, hogy soha többet nem térnek viszsza hazájukba.