Könyvrecept

Váratlanul nagyon érdekes ember lett Eörsi István író, egykori SZDSZ-tag. Egy héten belül kétszer is meghívták a Nap-kelte stúdiójába, miért van úgy búnak ereszkedve, kedves író úr, amikor még tart a nyár…
Az író úr meg elmondta. Első alkalommal arról beszélt, neki bizony Wekler Ferenc rontotta el a kedvét a sokmilliós ügyeskedéseivel, amiket ő végtelenül erkölcstelennek tart, főleg egy házalelnöktől. Ráadásul, folytatta Eörsi, pártja az egészet normálisnak és jogszerűnek tartja, mindössze picike ejnye-bejnye hangzott el lábjegyzetként tőlük: máskor kicsit körültekintőbben tessék az ilyesmit csinálni… Eörsi István erre – tizenöt év után – kilépett a pártból. Pár napra rá ismét ott ült a stúdióban, és ismét Weklerről beszélt. Valahogy így fogalmaz: gusztustalan és undorító, amit ez az ember csinál, nincs semmiféle politikai meggyőződése, csak az üzlet, csak a százmilliók érdeklik. Erre a kérdező: de hát ön sem makulátlan, Eörsi úr, ötvenháromban például búcsúztatóverset írt Sztálin haláláról. Eörsi (ingerülten): az efféle érveket csak a nácik használták meg Gerő András. Én, kérem, egy későbbi könyvemben tisztáztam magam, s ezzel lezártam ezt az ügyet. Később Gyurcsány Ferenc neve kerül szóba. Eörsi elismerően bólogat, hát igen, övé a jövő, ő kellene miniszterelnöknek, le a kalappal előtte stb. A riporter (meglepődve): De hát neki is ügyei vannak, azok a zavarosan szerzett milliárdok… Sokkal súlyosabbak, mint Wekleré… Az író már mondja is a választ: hát majd ő is ír egy könyvet a dolgairól, és lezárja az egészet. Ennek ez a rendje… Íme, a recept. Talán Wekler is rájön egyszer. Lesz itt könyvforgalom, csak győzzük olvasni.