Bizakodva vártuk a Dél-Korea elleni negyeddöntőt, mert ugyan az olimpiai torna kezdetén még hullámzó teljesítményt nyújtott a csapat – Brazília ellen csak szerencsével nyert egy góllal –, de a legutóbbi két mérkőzésen, Németországgal és Görögországgal szemben már nem három-négy játékos vitte hátán a csapatot, hanem a többiek is feljavultak, és így kiismerhetetlenebbé vált a válogatott játéka. Leginkább Nagy László ugrásszerű javulása jelentett megkönnyebbülést, hiszen kevés együttesnek van két ilyen világklaszszis képességű átlövője, mint Pérez Carlos és Nagy László.
A dél-koreaiak nem tudom, melyik mérkőzését látták a csapatnak, de úgy látszott, a Barcelona átlövőjétől nem nagyon tartottak, elsősorban Pérezt próbálták kikapcsolni a játékból. Arra viszont kevésbé készültek, hogy éppen saját fegyverükkel, a gyors indításokkal lepik meg a magyar játékosok őket. Ez elsősorban Pásztor feladata, s amikor harmadszor is lerohanta Han Kyung-Tai kapuját, már 5-3-ra vezetett a válogatott, sőt Nagy László értékesített büntetőjét követően 7-4 volt ide. Még szerencse, hogy a koreaiak hétméteres lövésre többet nem is kényszerítették játékosainkat, mert ebben a látszólag könnyű műfajban roppant sokat hibáztak a korábbi mérkőzéseken a magyar kézilabdázók, a két kapuson kívül szinte már valamennyien hibáztak büntetőt, mintha a hétméteres nekik lenne büntetés.
A védelem keményen zárt, a kapuban Fazekas Nándor többször is bravúrral hárított, s az ázsiai csapat, amely leginkább ellenállhatatlan támadásaival harcolta ki győzelmeit, gyakran csak vergődött. A szünetig ugyan egyre csökkentették a hátrányt (14-13), de egy negyeddöntőn mégsem lehet arra számítani, hogy harminc perc alatt eldől a csata. Az már kellemetlenebb volt, hogy a fordulást követően sorozatban sikeresen kontráztak a koreaiak, s a gyors indításokat nem tudták megállítani. Kiegyenlítettek, sőt a félidő közepén átvették a vezetést. 22-20-nál kritikus pillanatokat éltünk át, akár növelhették volna az előnyt az ázsiaiak, ám ekkor ismét feljavult a védekezés.
Sorsdöntő lépésnek bizonyult, hogy Skaliczki László szövetségi kapitány a kapuba egy büntetővédés erejéig beállította Szathmári Jánost. A kapus bravúrral megfogta Joon Kiung-Sin lövését, maradhatott a kapuban, s a hátralévő időben önkívületben hárította a koreaiak próbálkozásait. Ettől annyira elbizonytalanodtak, hogy teljesen tanácstalanná váltak, míg a szigorú védekezésnek köszönhetően képtelenek voltak ziccerbe kerülni.
Az utolsó percekben jutalomjátékot láthattunk, szinte mindenki betalált a koreai kapuba, 30-23-ra elhúzott az együttes, s az utolsó két percben lőtt két ázsiai gól már nem változtatott a lényegen. Magyarország elődöntős lett, és pénteken a világbajnoki címvédő Horvátországgal csatázik a döntőbe jutásért.
A szövetségi kapitány a csodálatos győzelem után is mértéktartó maradt: „A siker alapja a védekezés volt. A fal olyan jól dolgozott, hogy szinte nem is lehetett áttörni. Amikor pedig mégis jött lövés, akkor Fazekas, majd a kritikus szakaszban, az utolsó negyedórában Szathmári volt a szenzáció. Türelmesek voltunk, végigjátszottuk a támadásokat, minden posztról lőttünk gólokat. Szinte hihetetlen, hogy a tavalyi olimpiai kvalifikációs világbajnokságon majdnem kiestünk a csoportküzdelmek után, most pedig elődöntősök vagyunk. Remélem, a játékunk még tovább tud fejlődni. A horvátokat jól ismerjük, közvetlenül az olimpia előtt kétszer is találkoztunk velük. ”
Az egyre jobban kézilabdázó Nagy László is Szathmári teljesítményét méltatta: „Tudtuk, hogy csak akkor van esélyünk, ha kiválóan védekezünk. Sokáig ki-ki mérkőzés volt, aztán Szathmári teljesítménye a mi javunkra döntötte el a találkozót.”
„Egy remek, a dobogóra is esélyesnek tartott koreai csapatot győztünk le, amely teljes erővel küzdött az elődöntőért. Éppen ezért is komoly teljesítmény, hogy a négy közé kerültünk. Akkor sem roppantunk össze, amikor két góllal vezetett az ellenfél, hanem mentünk tovább. Köszönet a szurkolóknak, akik itt voltak és akik otthon követik nyomon a mérkőzéseket” – fogalmazott Szathmári János.
Negyeddöntők: Magyarország– Dél-Korea 30-25 (14-13). A legtöbb gólt szerzők: Nagy 9/1, Pásztor 6, Pérez 4, Gál 4, illetve Joon K.-S. 7/2, Paek 5, Joon K. M. 3, Li T. 3/1 Kim Sz. 3. Horvátország–Görögország 33-27. Németország–Spanyolország 30-30, büntetőkkel: 2:0. A Franciaország–Oroszország találkozó lapzártakor még tartott.
Még egyszer így nem lehet. Vitathatatlan, hogy a norvég játékvezetők furcsa felfogásban vezették a Magyarország–Ukrajna utolsó csoportmérkőzést, és ítéleteikkel inkább a magyar csapatot sújtották. Jellemző tevékenységükre, hogy a brutálisan védekező ukránokat kevesebb kétperces büntetéssel sújtották, mint a magyar játékosokat. Mindez azonban csak részben magyarázat a vereségre, sokkal fontosabb, hogy támadásban rendkívül kiismerhető volt az együttes játéka. A tavalyi világbajnokság legjobb irányítójának választott Görbicz Anita meg sem közelíti akkori teljesítményét, s a helyére álló Siti Eszter csak átmenetileg hozott lendületet. Ráadásul a magyar játékosok kritikus pillanatokban rendre hibáznak. Mint Mocsai Lajos elmondta, egy felmérés szerint a bevethető tizenöt játékos közül tizenhárom éles helyzetben szorongóvá válik. Franciaország ellen ez megengedhetetlen.
