Lyukas büdzsé

Gyurcsány Ferenc vindikálja magának a jogot, hogy aktívan részt vállaljon a jövő évi költségvetés összeállításában. Mint mondta, ő már több, mint egy a tizenkét hivatalban lévő miniszter között, s így jogot formál arra, hogy aktívan részt vegyen az általa majdan irányított kormány mozgásterét meghatározó büdzsé megalkotásában.

Más kérdés persze, hogy a 2005-ös költségvetés szempontjából gyakorlatilag teljesen mindegy, hogy a kormányt adó koalíciós pártok kit kívánnak Medgyessy Péter utódjaként a miniszterelnöki székben látni. Pénzügyi helyzetét tekintve kritikus kényszerpályán mozog az ország, az elmúlt két év reformok nélkül, ellenben elemeiben elhibázott és elrontott gazdaságpolitikai döntések tucatjaival telt el, úgyhogy a megszorításokon kívül nem sok jót tartogat Magyarország számára a 2005-ös – és megkockáztatjuk, a 2006-os – esztendő. Azt tartogatja, amit a két kormányzó párt „összehozott”: az üres államkasszáért, az egekbe szökött államadósságért, a magas inflációért, az emelkedő munkanélküliségért, a külkereskedelmi és a folyó fizetési mérleg kritikus mértékű hiányáért tudniillik nem Medgyessy Péter az egyszemélyi felelős, hanem azok a pártok, amelyek elvárták a kormánytól iszonyatos pénzéhségük csillapítását, de ezzel egy időben elvárták azt is, hogy népszerűségük megőrzése végett a kormány számolatlanul költse a pénzt mindennemű hangulatjavító intézkedésre.

Az ország állapota eleve determinálja a jövő évi büdzsét: újabb megszorításokkal kell szembenéznie az állami szférának, s felejthető, ha úgy tetszik, látszatjóléti intézkedésekkel kell majd szembesülniük az embereknek. A pénzügyi helyzet ugyanis semminemű mozgásteret nem biztosít az állami beruházásoknak, a szociális kiadások növelésének, összességében annak a prosperitásnak, amely egy stabil politikai és gazdasági háttérrel rendelkező országtól elvárható lenne.

Magyarország az elmúlt két évben „leült”, s a jelek szerint nincs rá esély, hogy lendületet vegyen a fejlődés. Maga Draskovics Tibor pénzügyminiszter tette egyértelművé mindenki előtt, hogy tovább kívánják szűkíteni az állami kiadásokat, s tartunk tőle, hogy ezt a fenyegetését nem a közpénzt csapoló párt- és koalíciós társainak címezte. Ezt a kijelentését azoknak szánta, akik többet várnak el egy kormánytól annál, mint amit eddig saját eredményeként felmutathat: ötven kilométer felújított és újonnan épített autópályát, bezárt kórházakat és iskolákat, áfa- és más adóemeléseket, túlfizetett tanácsadókat és kétes hírű vagy kartellező sztrádaépítő cégeket, milliárdokat sikkasztó brókereket – és még sorolhatnánk véget nem érően az MSZP–SZDSZ-koalíció tevékenységének eredménylistáját, amelynek egyenes ági következménye lett a pénzügyi restrikciós kényszer.

Ha minden igaz, hétfőn a honatyák elé kerül a 2005-ös költségvetés hevenyészett tervezete. Nyilván nem viseli még az új kormányfőjelölt kézjegyét, hiszen tervezése időszakában Gyurcsány Ferenc sem volt több, mint egy a tizenkét miniszter közül, akinek nem igazán volt beleszólása a büdzsé összeállításába. Érdemes lesz majd összevetni azzal a végleges dokumentummal, amelyet a kormánytöbbség a parlamentben mint végleges 2005-ös költségvetést megszavaz. És akkor megláthatjuk majd, hogy nincsenek csodák. Hívhatják akárhogy az ország miniszterelnökét, az utóbbi évek elemeiben elhibázott gazdaságpolitikai döntéseit nem lesz képes orvosolni. Sajnos.