Most, hogy már bizonyos, hogy a magyar sport megkapja a harmadik miniszterét két esztendő alatt, s ráadásul a váltás(ok) körüli hercehurca az athéni ünnepnapokra időzíttetett, érdemes rögzíteni: a politika stílust váltott.
Eddig ugyanis az volt a módi, hogy a hatalmon lévők nem kevertek, nem kavartak az olimpia napjai alatt, legföljebb lelkesen tapsoltak, és persze odaálltak egy-egy fotóra a klasszisok mellé.
Gyurcsány úr regnálása változást hozott, az exminiszter közvetlenül a játékok rajtja előtt ajánlotta föl a lemondását, hogy aztán félidőben kiderüljön, nagyobb tervek vannak vele a pártban. Így aztán hiába tart még az olimpia, már most mérleget illik vonni, mi is történt Gyurcsány úr alig több mint egyesztendei uralkodása alatt.
Nem sok jó. De helyhiány miatt legyen elegendő csupán három jellemző tény.
Szétveretett a futball bázisának szánt Bozsik-program, emiatt gyerekek tízezrei maradtak úgymond labda nélkül. Történt ez annak ellenére, hogy kormányhatározat rögzítette a létjogosultságát, a lényeget pedig többoldalú szerződésben rögzítették, amelyet – azt alapvető jogelveket fölrúgva – egyoldalúan rúgott fel az aláírók egyike, a minisztérium. Mindez modortalansággal párosult, hiszen a miniszter kiadta a korábban tanácsadónak felkért élő futball-legendák – Albert Flórián, Baróti Lajos, Buzánszky Jenő, Grosics Gyula, Illovszky Rudolf, Mészöly Kálmán és Puskás Ferenc – útját.
Persze, mi várható a minisztériumtól, ha a kormánygarancia is kevés ahhoz, hogy biztos legyen: 2006-ban lesz úszó Európa-bajnokság Budapesten? Egy esztendő múlva állnia kellene a helyszínül szolgáló uszodának, ám a szervezőket – ahogy ők mondják – csak hitegetik.
Ezzel együtt a miniszter most várhatóan – és pestiesen szólva – fölfelé bukik.
Én még hiszek a szavakban, nem az irány a fontos.
origo.hu
Halott csecsemőt találtak egy magyarországi üzem mosdójában
