Örömmel olvastam fenti című cikküket. A városi ember ma olyan kenyér fogyasztására kényszerül, amit a kereskedelem számára forgalmaz. Elég, ha hivatkozok a ráragasztott címkére, amely megjelöli a fogyasztás határidejét.
A háború előtti években az ilyen felhívás ismeretlen fogalom volt. A jó kenyér legalább két hétig fogyasztható volt. Jóllehet a háztartások – a nagyvárosok kivételével – otthon sütötték a kenyeret. Ez egyszerű kovásszal elkészített kenyér volt. A háborút követő nehéz években sokan kényszerültünk arra, hogy magunk készítsük el mindennapi kenyerünket. Általában két heti szükséglet kielégítésére készült a kenyér. Nem csomagolták, hanem a gerendák alá helyezett deszkalapon, a kamrában tárolták a kenyeret. Számunkra, gyerekeknek külön cipót sütöttek, amit azután liba- vagy kacsazsírral megkenve különös élvezettel fogyasztottunk el.
Dr. Soós Pál
Budapest
origo.hu
Korábbi polgármester a szombati halálos baleset áldozata
