Magas hegykoszorúban fekszik a szkiníaszi pálya, a vizet a szél most nem söpörte annyira, mint amennyire féltünk tőle. A feszültség nem volt mérhető. Valami nagy nyugalom ült rá erre a reggelre.
– Az ezer méter olyan táv, amely számos meglepetést rejt magában. Hosszú is, fájdalmas is, alaposan ki lehet készülni alatta – mondta Kökény Roland. De hát tudtuk, hogy akaraterő, küzdeni tudás és állóképesség is van a világon. Amelyek Kökény jellemzői is.
Úgy jött ki az olimpiára, hogy a döntőt tűzte ki célul. Sikerült. Hatodik lett, pontszerző. Ahogy várható volt, a norvég Larsen nyert.
Kenu egyesben az újonc Vajda Attila már azzal kellemes meglepetést szerzett, hogy bekerült a fináléba, ahol aztán nagy hajrával elcsípte a bronzérmet, a negyedik helyre szorítva az olimpiai bajnok Martin Doktort, akitől a középfutamban még kikapott. Nagyon boldog volt: „Éreztem, hogy jó vagyok, ezért fél táv után előszedtem minden erőmet, meg még egy picit a rejtett tartalékból. A célban azokra gondoltam, akik otthonról eljöttek ide, nekem is szurkolni. Nélkülük nem sikerült volna a bronzérem. Ők adtak nekem erőt, hogy kiadjam, ami bennem volt.”
A női kajak négyes döntője előtt az motoszkált minden magyarban, sikerül-e a visszavágás Sydneyért, vagy a Birgit Fischert újra hajóba ültető német egység ismétel? És a kajakozás nagyasszonya – aki a német sport történetének legsikeresebb női versenyzője – hét olimpiai aranyérméhez negyvenkét évesen újabbat nyert.
A világbajnok magyar egység a hármas, a címvédő német az ötös pályán indult, a hatoson evezett az Európa-bajnok ukrán csapat. Kétszázötven méternél a magyar hajó vezetett, sokáig tartották is pozíciójukat. Az utolsó ötven méteren óriási volt a harc a német és a magyar gárda között, és egy hajszállal a németek nyertek. Az időkülönbség minimális: 1:34,340, illetve 1:34.536. Hát nem sikerült…
A győztesekről egy német könyv jut az eszembe. Thomas Mann leánya, Erika írja apjáról szóló visszaemlékezéseiben, hogy megesett, hogy a háború alatt nem volt mit enniük. Egy alkalommal az író az éléskamrában mézet talált, amit nem osztott meg a gyerekek között, hanem legkedvesebb lányának, Erikának adta. Mindenkinek meg kell tanulnia – mondta az író –, hogy az élet tele van igazságtalanságokkal…
A háromszoros világbajnok magyar négyes megérdemelte volna a győzelmet.
Szép pillanat volt a dobogón, ahogy a lányok egymás kezét fogták, aztán szépen megigazították egymás fején a koszorúkat. Az eredményhirdetés végén pedig összeölelkezett a négy kajakos.
– Nyerni akartunk, volt rá esélyünk, így nem tudok igazán örülni az ezüstnek – mondta Kovács Katalin. – Erős verseny volt, a legtöbbet hoztuk ki magunkból, de a németek még erősebbek voltak.
A veterán bajnok, Birgit Fischer:
– Nagyon boldog vagyok, erre a nyolcadik aranyéremre különösen vágytam. Még mindig nem hiszem, hogy megvan. Mindenkinek kívánom az én szerencsémet az életben.
A kenu kettes következett, Kozmann-nal és Koloniccsal. A kétszeres olimpiai bajnok Kolonics nem titkolta a verseny előtt, hogy csalódott lenne, ha pályafutása negyedik olimpiáján nem állhatna fel a dobogóra. Ötszáz méternél még a hatodik helyen haladt a magyar hajó, de hétszázötvennél Kolonicsék – ahogy mondani szokás – begyújtották a rakétákat, méterről méterre jöttek fölfelé. Fantasztikus hajrát vágtak ki, és bronzérmet nyertek. Az embernek az volt az érzése, ha néhány méter még van, az ezüstöt is megszerezték volna.
A délelőtt utolsó döntője – a csattanó – a férfi kajak négyesek viadala volt. Remekül sikerült a rajt, ötszáznál és hétszázötven méternél egyaránt első volt Kammerer Zoltán, Storcz Botond, Vereckei Ákos és Horváth Gábor, és a végén nagy fölénnyel, egy hajóhosszal győztek a német, és a világbajnok szlovák egység előtt.
– Győzni jöttünk Athénba – nyilatkozta magától értetődően Vereckei Ákos – éppen úgy, ahogyan a szlovákok és a németek is. De, mi nyertünk is.
Mesterük, Sári Nándor megerősítette:
– Nincs még egy olyan négyes, amelyben ilyen kvalitású versenyzők lapátolnának. Mindannyian egyéniségek, ám az olimpiai bajnoki címvédés érdekében igazi csapatot alkottak. Az eredményhirdetés után a fiúk majdnem kiugorottak a bőrükből. Kammerer szerint egy pillanatig nem érezték úgy, hogy veszélyben van az első hely, ő csak tudja, ő ült elől.
Vereckei, aki csütörtökön ünnepelte huszonhetedik születésnapját bevallotta, hogy azt kérte a fiúktól, hogy nyerjenek neki egy aranyérmet ajándékba. Mint mondja, kevés ajándékért kell annyira megküzdeni, mint ők tették.
Öttusában Vörös Zsuzsa megadta az alaphangot azzal, hogy 182 körrel a harmadik lett a pisztolylövésben, amiért 1120 pont járt. A kínai Dong Lean 189 körrel (1204) nyert, Füri Csilla 157 körrel (820) 29. lett. A vívópáston Vörös folytatta jó szereplését, a 19 győzelem azt jelentette, hogy az ötödik helyen zárt a második tusában (916 pont), összesítésben pedig átvette a vezetést (2036). Nagy ellenfelei közül a brit Allenby 100 pont hátránnyal hatodik volt, az olasz Corsini pedig hetedik. Egy furcsa asszó azonban elgondolkoztatta az embert. Füri Csilla ugyanis – azok után, hogy 29. lett lövészetben – legyőzte a páston Vörös Zsuzsát, elvett tőle így 28 pontot…
Az úszást a brit Harland nyerte 1308 ponttal, Füri harmadik (1296), Vörös a negyedik helyen kötött ki (1296). Összesítésben ez volt a sorrend: 1. Vörös 3332, 2. Allenby 3208, 3. Rublevszka (lett) 3176, … 20. Füri 2920. Lovaglásban Allenby nem villogott, csak 1004 pontot kapott. Vörös Zsuzsa Balagaio nyergében nyugodt tempóban irányította a lovát, és kitűnő teljesítményt produkált. Amikor lejött az utolsó akadályról, a magyar szurkolók üdvrivalgása közepette többször belebokszolt a levegőbe, mert a két verőhiba azt jelentette: 1124 pontot lovagolt, az összeredményét tekintve 4456 ponttal vezetett. Kedvező kilátásokkal várhatta az utolsó tusát, mert a mögötte álló lett Rublevszkának 156 pont volt a hátránya, ami a futásban 41 másodpercet ért. Füri Csilla is megállta a helyét a lovaspályán, 1172 pontot gyűjtött (4092).
A futópályán Vörös nagy magyar buzdítás közepette vágott neki a háromezer méteres távnak, és nem hagyott kétséget afelől, hogy csak ő lehet a győztes. S ahogy csütörtökön a fiúknál Mojszejev, ő is még a cél előtt átvett egy, a lelátóról benyújtott magyar zászlót, majd a célban kibontotta, és boldogan csókolta meg a szélét: 5448 ponttal nyert, az 5380 pontos lett Rublevszka előtt. Füri a 12. helyen végzett (5144).
A háromszoros egyéni világbajnokot tehát megkoronázták. Sydneyben tizenötödik volt, s most a csúcsra ért
– Sikerült jó napot kifognom – mondta –, a sors megadta nekem, hogy sikerülhessen. Tudtam, hogy az egyenletes teljesítmény után egy jó lovaglással nagyon közel kerülhetek az álmomhoz.
S ha korábban azt írtuk, hogy a sport is tele van igazságtalansággal, akkor Vörös Zsuzsa aranyérmével a kárpótlásról beszélhetünk. Az olimpia, az olimpia…
– Sem az érzés, sem az érem nem hasonlítható a világbajnoki győzelmekhez – magyarázta Vörös. – Nem becsülöm le a világbajnokságokat, de az olimpia más… Forgatag, amelyet nehéz tiszta fejjel felfogni. Beleszédül az ember, ha nem vigyáz.
Csodálatos volt. Angyal Zoltán szövetségi kapitány a döntők első napja után így beszélt: „Szinte mindenkivel elégedett vagyok. A férfi négyes címvédése egyedülálló, örülök, hogy sikerült őket ismét együvé kovácsolni. A női kvartett tagjait nagyon sajnálom, megérdemelték volna az elmúlt évek teljesítményei alapján, hogy aranyat nyerjenek. Vajda bronzérme komoly fegyvertény, úgy hiszem itt a jövő nagy magyar kenusa! Kolonics és Kozmann pedig a jelen legjobbja, kevésbé erős számukban szereztek harmadik helyet, remélem ötszázon hasonlóképp folytatják.”
