Ruhátlan szobor

Szeptember 12-ig egyedülálló kiállítás látható a Kiscelli Múzeumban, a hajdani trinitárius templomban, Mariazell és Magyarország – egy zarándokhely emlékezete címmel. A magyar történelemhez számtalan szállal kapcsolódó ausztriai búcsújáró hely és hazai kultusztörténetének bemutatása mellett a kiscelli templom néhány eredeti berendezési tárgya II. József 1783-as rendelete után most először látható ismét eredeti helyén. A múzeum igazgatójával a kiállításról beszélgettünk.

Hogyan alakult ki a mariazelli kultusz?
– A legenda szerint a Sankt Lambrecht-i kolostorban élő XII. századi bencés szerzetes, Magnus egyik térítő útján különféle csodás események hatására kis kápolnát, „cellát” épített a nála lévő Mária-szobornak a mai bazilika helyén. A kegyszobrot ma is őrzik, bár a kutatások szerint kissé későbbi ennél a feltételezett időpontnál, és a XIII. századból származik. A kegyhely első zarándokai Henrik morva őrgróf és felesége voltak, akik a zelli Mária segítségével gyógyultak meg betegségükből, és hálából kápolnát építtettek e kegyhelyen. A magyarok és Mariazell kapcsolatának történetileg is hitelesíthető kezdete Nagy Lajos király nevéhez fűződik, aki a gótikus bazilika építését jelentős adományával lehetővé tette. Az anyagi segítségen kívül neki köszönhető a kincstári kegykép is, az úgynevezett Schatzkammerbild, amelyet az aachenihez hasonlóan nagyon korai képről másoltattak, mely az Anjouk birtokában volt Óbudán, és a hagyomány szerint maga Szent Lukács evangélista festett Szűz Máriáról.
– A csodás eredetű kép másolata is csodatévő?
– A Schatzkammerbild egyik legendája a másolatot is csodás eredetűnek tartja: a kincstári kegyképet Nagy Lajos az óriási túlerőben lévő török sereggel való ütközet hajnalán a mellén találta, bizonyságul arra, hogy éjszakai álma, melyben Szűz Mária segítséget ígért, valóság. A kiállításon a kegyhely történetének kezdeteit, Nagy Lajos csatáját két nagyon fontos műalkotás jeleníti meg: egy 1512-es grazi festmény, a kis mariazelli csodaoltár (Kleiner Maraizeller Wunderaltar), valamint a Sankt Lambrecht-i fogadalmi táblának a másolata, melyen a köpenyes Madonna és Szent Hedvig, Nagy Lajos apjáért imádkozó leánya mellett szintén látható a csatajelenet is. A kiállításra kölcsönkaptunk (elsősorban a celldömölki plébániatemplom úgynevezett tárházából) olyan fogadalmi festményeket is, melyeken a zelli Szűzanya segítségének, közbenjárásának tulajdonított csodák, mirákulumok láthatók.
– A kegyhely alapításának legendája láthatóan végigkíséri Mariazell egész történetét, a legendás kezdetet újra meg újra feldolgozták, megfestették.
– Valóban. A mariazelli bazilikában látható például egy harminchat részből álló festménysorozat, melyet az 1620-as években Markus Weiss készített. Ebből három festmény örökíti meg Nagy Lajos király történetét. Kiállításunkon látható a festmény másolata, Nagy Lajos álma, mikor Szűz Mária maga hozza el képét a királynak, s a sátrában a csata előtt imádkozó uralkodó; a másodikon az ütközet; a harmadikon pedig a győztes király hálaadó zarándoklata Mariazellbe, a kép hátterében a már épülő gótikus templom tűnik fel. Az osztrák hagyomány szerint egyébként a gótikus templomot Nagy Lajos építette. A mai bazilikát barokk stílusban átépítették ugyan, de a középkori torony teljes egészében megmaradt a Nagy Lajos-féle építkezésből. A szóbeli hagyomány szerint azért nem akarták lebontani, hogy a Nagy Lajos-i középkori templomnak kézzelfogható emléke is látható legyen. A bazilika részleges régészeti kutatása egyébként éppen napjainkban – az épület rekonstrukciójával párhuzamosan – zajlik. Az alapítás történetének ismeretében érthető, hogy a zelli kultuszhely kialakulásának egyik fő szervező ereje a török elleni összefogás volt.
– Annak ellenére, hogy régebbi, mint a török fenyegetés?
– Igen, hiszen a búcsújáró hely fénykorát a Habsburg-idők alatt élte. Ez abból is ered, hogy a Habsburgok Mariazellt családi és állami kegyhelynek tekintették. A térség csaknem valamennyi népessége számára fontos volt; a magyarokon kívül osztrákok, bajorok, csehek, szlovákok, horvátok, szlovének, sőt még olaszok is zarándokoltak Mariazellbe. Ez a búcsújáró helyhez köthető műtárgyak sokféleségében is tükröződik. A kiállításon is láthatók a különböző nyelvű imalapok, imakönyvek, mirákulumos könyvek, melyek az ide látogató zarándokok használatára és a zarándokhely propagálására készültek.
– A közelmúlt mariazelli közép-európai találkozója tehát nagyon régi hagyományt elevenített föl.
– Valóban. A hagyomány csaknem töretlenül élt évszázadokon keresztül, de két komolyabb visszaesést meg kell említenünk. Az egyik Mária Terézia idején kezdődött – hiszen, bár ez nem köztudott, már a mélyen vallásos királynő is betiltotta a többnapos zarándoklatokat –, mely II. József számtalan korlátozó és tiltó rendelkezése következtében a XVIII. század második felében teljesedett be. A kalapos királynak a vallásos életet érintő intézkedései kifejezetten rombolóak voltak: megfosztotta a kegyszobrot ruháitól, elárvereztette a kincstár számos műtárgyát, betiltotta a zarándoklatokat. A XIX. században ugyan helyreállt valamelyest a kultuszhely népszerűsége, újraindultak a zarándoklatok, de a II. József előtti állapot már nem állt vissza. A másik nagy törést a Monarchia felbomlása jelentette, hiszen országhatárok keletkeztek, de tudni kell, hogy 1945 előtt a magyar zarándokok útlevél nélkül utazhattak Mariazellbe. Ez főként a nyugat-magyarországi népességet érintette; két fő útvonalon többnyire gyalog zarándokoltak el a Szűzanyához.
– Tehát elsősorban a közelben lakók búcsújáró helye volt Mariazell?
– Nem, az egész országé. E tekintetben napjainkra jelentős változás történt, úgy érzem, Mariazell helyett a kilencvenes évektől kezdve egyre inkább Csíksomlyó tekinthető országos zarándokhelynek. A búcsújáró hely nemzeti fontosságát mutatja a bazilikában található négy magyar kápolna is; melyeket az Esterházyak, Nádasdyak, Draskovich Miklós és Szelepcsényi György esztergomi érsek alapítottak. Ezek a XVII. században a Habsburgok pártfogásával lefolyt nagy átépítés során keletkeztek, amelynek során a gótikus bazilika falainak felhasználásával új barokk zarándoktemplom jött létre. És 1945-ig Mariazellnek egész országra kiterjedő kultuszát mutatja a zelli Szűzanya tiszteletére épült kápolnák és mellékoltárok sokasága Pozsonytól Szekszárdig, Tihanytól Pestig, a történelmi Magyarországon mintegy negyven településén.
– Melyik volt ezek közül a leginkább jelentős?
– Egyértelműen az óbudai kiscelli és a celldömölki. Ez utóbbi kultuszhely megteremtője Koptik Odó bencés szerzetes volt. Rendkívül tevékeny ember volt nagyra törő tervekkel és tenni akarással. Sajghó Benedek pannonhalmi főapáttól kért engedélyt a mariazelli kultusz hazai adaptálására. Amikor dömölki prépost lett, különféle főurak (elsősorban az Erdődyek) támogatásával a romokból felépítette a templomot, a rendházat, és új zarándokhelyet hozott létre, amelyik mindmáig él. Különféle csodák történtek Celldömölkön, melyet Zichy Ferenc győri püspök elfogadott, de a főapátnak fenntartásai voltak. Végül Mária Terézia nyugdíjazta a felettesei számára sok tekintetben kényelmetlenné váló szerzetest. Mindenesetre Koptik Odó nagy tisztelője volt a zelli Szűzanyának, készített is egy hétkötetes, kéziratos rajzokkal illusztrált munkát a mariazelli kegyhely történetéről. A kiállításon ez is látható, valamint celldömölki gyónócédulákkal, imakönyvekkel, búcsús emléktárgyakkal, fogadalmi tárgyakkal próbáljuk meg bemutatni a népi vallásosság szempontjából is jelentős búcsújáró helyet.
– A kiállítás ötletadója gondolom Kiscell lehetett. Ennek a hajdani búcsújáró helynek ma már az emléke sem igen él.
– Igen, Óbuda-Kiscell történetét kutatva vetődött fel a kiállítás gondolata. Nem különösebben köztudott, de szakemberek számára ismert tény, hogy Kiscell, más néven Kleinzell vagy Kleinmariazell a felső-stájerországi Mariazell filiája. Óbuda földesurai a Zichyek voltak, Zichy Pálnak köszönhető Mariazell és a család kapcsolata. Amikor 1620-ban Bethlen Gábor erdélyi fejedelem csapatai elfoglalták Veszprém várát, és Zichy kapitány fogságba került, a zelli Madonna közbenjárásával tudott kiszabadulni. A család későbbi tagja, Zichy László a francia háborúban esett el, és haldokolva végrendelkezett: értékei jelentős részét a mariazelli bazilikára, annak kincstárára hagyta, és örökösét kötelezte arra, hogy valahol Magyarországon egy zelli Mária-kápolnát építtessen. Vagyonát végül testvére, Zichy Péter szerezte meg, aki 1724-ben készíttetett egy mariazelli kegyszobormásolatot, ezt „hitelesítette”, és a mostani kiscelli templom helyén kápolnát emeltetett. Özvegye később letelepítette a rabkiváltó trinitáriusokat, 1745 és 1760 között kolostort és nagyobb templomot építtetett számukra.
– Tehát mindössze közel hatvan esztendeig működött a kiscelli zarándokhely.
– 1783-ban II. József feloszlatta az oktatási vagy szociális tevékenységet nem végző szerzetesrendeket. A kiállítás berendezésekor igyekeztünk visszahozni néhányat a kiscelli templom eredeti tárgyaiból. A feloszlatáskor elárverezték a hajdani barokk berendezési tárgyakat, sokról nem is tudjuk, mi lett vele, de néhány értékes kép megmaradt. A kiállítás idejére kölcsönkértük az egykor a templom főoltárán állt kiscelli kegyszobrot, mely az óbudai plébániatemplomba került. Hasonlóképp azt az oltárképet is, melyet Franz Anton Maulbertsch festett, és Szent József halálát ábrázolja. Ez előbb Nagytéténybe, majd a Nemzeti Galériába került; most a kiállítás idejére kölcsönkértük, így eredeti helyén látható. Kétszázhuszonegy évvel a kalapos király rendelkezése után először.
– Ehhez hasonló kiállítás még nemigen volt Magyarországon, bizonyára speciális feladatot rótt a szervezőkre.
– A kiállítás előkészítése, a magyar, osztrák és szlovák gyűjteményekben a kutatás három éven át zajlott, fő munkatársam a kiállítás másik kurátora, Serfőző Szabolcs művészettörténész volt, az utolsó évben Prékopa Ágnes és Semsey Balázs működtek még közre az előkészítésben. Sok segítséget kaptunk a kiállítás tanácsadó grémiumától: Marosi Ernőtől, Galavics Gézától és Szilárdfy Zoltántól is. Ugyanakkor a rövidesen magyar és német nyelven is megjelenő tanulmánykötet-katalógusba 58 magyar, osztrák és közép-európai kutató, művészettörténész, történész, egyháztörténész, néprajzos, irodalomtörténész és zenetörténész írt. Három ország – Magyarország, Ausztria és Horvátország – harminc köz-, egyházi és magángyűjteményéből kölcsönöztük a kiállított több mint háromszáz műtárgyat. Egy osztrák kolléga szerint a kiscelli egykori templomtér Közép-Európa legszebb kiállítótere. A kiállítás célja nemcsak a magyar történelem fontos fejezetét jelentő mariazelli történeti kapcsolatok és a zarándoklatok bemutatása volt, hanem az ezek révén keletkezett, a magyar kulturális örökséghez tartozó, sok évszázada itthon rejtőzködő vagy külföldre került műtárgyak számbavétele, összegyűjtése is, ezek újra „beemelése” a magyar történelmi tudatba és emlékezetbe. Ennek eklatáns példája – a mariazelli bazilika kincstárából kölcsönzött tárgyakon kívül – az Esterházy Pál által Mariazell anyakolostorának, a Sankt Lambrecht-i bencés apátságnak ajándékozott, a főoltár menzája díszének szánt antependium, az ezüst- és aranyszálakkal hímzett majdnem négyméteres vörös bársonytextília, középen Esterházy hercegi címerével, amelyet – az oltárra kihelyezés egy-két ünnepélyes alkalmától eltekintve – a sekrestyeszekrény egyik fiókjában őriznek.