Műszaki hiba, technológiai fegyelmezetlenség és emberi mulasztás – e három tényező okozta az esztergomi környezeti katasztrófát, amelynek során szenynyező anyagok jutottak az ivóvízbe – állapítja meg a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium helyszíni vizsgálata. A higgadt szakkifejezések mögött megdöbbentő tények sorakoznak. Meggyes Tamás, Esztergom polgármestere úgy véli, a napvilágra került szabálytalanságok fényében már az sem állítható biztosan, hogy a környezet mérgezésére ez volt az első eset.
Persányi Miklós, a zöldtárca vezetője a tiszta vizű Szent István-kút hálózatra kötését elutasító válaszlevelében megerősítette a hozzánk már informális úton eljuttatott elképesztő tényt, miszerint a csapadékvíz tárolására használt medencéből a tisztítórendszereket megkerülő, illegális elvezetőrendszert építettek ki, amelyen át a szennyezés a Kenyérmezei patakba jutott. A miniszter megállapítja: a rendszert „ideiglenes jelleggel”, „utólag”, és természetesen engedély nélkül építették, joggal merül fel a kérdés, mióta és mire használta a veszélyes hulladékokkal dolgozó cég, milyen anyagokat juttatott a patakba az idők folyamán – magyarázza a polgármester, hozzátéve azt is: a vizsgálatok számos más szabálytalanságra is rámutattak. Érthetetlen az is, hogy egy 1000 köbméteres tartályhoz miként lehet egy jóval kisebb kármentő medencét építeni, s hogy a tartályra milként kerülhetett egy olyan leeresztő csap, aminek nem lett volna szabad ott lennie.
A Persányi Miklós által jegyzett dokumentum egyébként alátámasztja, hogy a francia tulajdonú Onyx Kft. valóban vonakodott az összes információt megosztani az illetékesekkel. A halak pusztultak a táti Duna-ágban, az emberek azt vették észre: bűzös lé folyik a vízcsapjaikból, a kft. pedig „beszédesen hallgatott”, az első híradások csak olajos szennyeződésről szóltak. A polgármester szerint meg van az oka annak, hogy a kft. csak apránként, részleteiben tett eleget törvényben előírt tájékoztatási kötelezettségének, hiszen az idő nekik dolgozott: a szennyező anyagok koncentrációja csökkent, a vegyi anyagok egy része elbomolhatott. Mire a város – rádöbbenve arra, hogy a hatóságok nincsenek a helyzet magaslatán – mintát vett a szennyezett vízből, az összetétel a kezdetekhez képest akár jelentősen meg is változhatott, hiszen a katasztrófa óta kilenc nap telt el. A város lakóit a legkritikusabb időben, az első hat napban sem a szennyező cég, sem a hatóság nem figyelmeztette, nyugodtan fogyaszthatták a vizet – anélkül, hogy a szennyezés pontos összetételéről információk lettek volna.
Meggyes Tamás úgy véli: jellemző az is, ahogy az Onyx Kft. a kiömlő anyag mennyiségével zsonglőrködik. Kezdetben – hivatalos jegyzőkönyvek tanúsítják – 150-200 köbméter elfolyt szennyező anyagról adtak tájékoztatást. Majd ez a mennyiség már 40-50 köbméterre csökkent a híradásokban. Hogy mennyi volt a ténylegesen kieresztett szennyezés, utólag már nehéz bizonyítani. A polgármester megjegyezte azt is: biztató, hogy Persányi miniszter szigorú bírságolást helyezett kilátásba a környezetszennyezővel szemben, ám megítélése szerint a százmilliós nagyságrend csekély. Szerinte a kártérítésekkel, az ivóvízbázis rehabilitálásával, új kiépítésével legalább többmilliárd forintos ügyről van szó. A polgármester rámutatott: ötvenezer ember életét kockáztatta az Onyx Kft., s ha csak egynek is károsodott az egészsége, az már megengedhetetlen, jóvátehetetlen. Mint fogalmazott: ha valaki mérget ejt a kútba, de rögtön szól, hogy baj van, az baleset. Ám ha nem figyelmezteti embertársait, az finoman fogalmazva is szándékos veszélyeztetés.
– A mai napig nem tudjuk pontosan, hogy mi került a vízbe. Szakértőnk legalább ezer gyógyszeripari molekula jelenlétét vélelmezte, amelyek külön-külön, de együttesen is, nagy hígításban is drasztikus élettani hatásokat válthatnak ki. Férfihormonok, fogamzásgátlók az ivóvízbe kerülve hosszú távon súlyos elváltozásokat okozhatnak, nem beszélve az agresszív rákkeltő anyagokról. Az ÁNTSZ viszont mindössze 10 vegyület jelenlétének vizsgáltára alapozva jelentette ki, hogy nincs veszély. És ahogy távolodunk a szennyezés idejétől, az igazság kiderítése egyre nehezebb. Éppen ezért mindent megteszünk, hogy az ivóvízrendszert a kétségtelenül biztonságos, ásványvíz minősítésű Szent István-forrásra átköthessük. A víztilalmat addig semmiféleképpen nem oldjuk fel, amíg száz százalékig be nem bizonyosodik, hogy mi került a vízbe – szögezte le a polgármester. Elmondta azt is, a vizsgálat felgyorsításának érdekében levélben kérték fel az Onyx ügyfeleit, adjanak tájékoztatást az általuk odaküldött anyagok összetételéről.
– Szerintem még legalább egy hónap, amíg tisztán láthatunk, s hogy a csápos kutak használhatók lesznek-e a jövőben, csak akkor derül ki. Ne felejtsük el: 1982-ben a Chinoin gyógyszergyár környezetszennyezése miatt Vác alól a kutakat át kellett telepíteni a Szentendrei-szigetre. A vízbázis még mindig toxikus – emlékeztetett a polgármester a gyógyszeripari szennyezések veszélyességére. Mint mondta, a víztilalom elrendelésekor tisztában voltak vele, hogy „darázsfészekbe nyúltak”, s hogy milyen nyomásnak lesznek kitéve.
– A víztilalom elrendelése után kaptam halálos fenyegetést is, de ebben a kérdésben szilárd volt a meggyőződésünk. A legnagyobb veszélyt a kezdetektől abban láttam, hogy átpolitizálódik az ügy, és esetleg pártszimpátia alapján fogják eldönteni a polgárok, hogy iszszák vagy nem isszák a vizet. Bár volt ilyen irányú kísérlet a médiákban, de hála istennek, a közvélemény-kutatás azt bizonyítja, hogy a többség nem ült fel ennek, az esztergomiak elsöprő többségének a véleményét képviseljük, amelynek semmi köze a politikához.
Arcátlanság. A dorogi hulladékégetőt üzemeltető Onyx Kft. éveken át pereskedett azokkal a médiumokkal és újságírókkal, amelyek figyelmeztettek: nincs minden rendben a veszélyes üzem körül. A cég által indított eljárásokban több lap munkatársának ítélt meg jelentősebb kártérítési összeget a bíróság. A Napi Magyarország például 1999 októberében jelentetett meg tényfeltáró riportot arról, hogy bár a szakértői vélemények az égetőmű salakjának veszélyesebb kategóriába sorolását javasolták, a Pepó Pál vezette környezetvédelmi minisztérium mégis enyhítette a salak kezelésére vonatkozó előírásokat.
Az Onyx Kft. példátlan módon a szerző lakásának elárverezését kérte a megítélt kártérítés érvényesítése érdekében. A dorogi cég állításai javarészt nem igazolódtak be az eljárás során. A bíróság – nem cáfolva a cikkben megjelent tényeket – a kártérítés mellett egy közlemény megjelentetését rendelte el. A mára kissé komikusan hangzó sorok úgy szólnak: „az égetőmű az ártalmatlanítási tevékenységét hatósági engedélyek alapján végzi. (…) Az illetékes hatóságok az égetőmű működését, a hatósági előírások betartását folyamatosan ellenőrzik. Az égetőmű jogosult volt és jelenleg is jogosult a működési engedélyében meghatározott ártalmatlanítási tevékenység folytatására…”
Szigort vár a lakosság
Az óvintézkedések fenntartását, a szennyezést okozó céggel szembeni precedensértékű fellépést és a tanulságok országos hasznosítását támogatja Esztergom lakossága – derül ki a Capital Research Közvélemény-kutató Intézet friss kutatásából, amelyet Esztergom önkormányzata rendelt meg, hogy a közhangulatról és a lakosság véleményéről objektív képet kapjon.
Az eredmények szerint a lakosság döntő többsége a dorogi veszélyeshulladék-égetőből a vízbe került szennyezést súlyosan egészségkárosítónak tekinti – olvasható a város közleményében. A felmérés szerint a válaszadók 98 százaléka számolt be róla, hogy a szennyezést követően a csapvíz bűzös volt. A részlegesen feloldott vízfogyasztási tilalom ellenére a lakosság négyötöde továbbra sem issza vagy használja főzésre az esztergomi csapvizet.
A városvezetéstől elvárt cselekvési alternatívák tekintetében a lakosság egyértelmű válaszokat adott. A válaszadók egyáltalán nem gondolják úgy, hogy elmúlt a veszély, 93 százalékuk teljes mértékben indokoltnak tartja a korlátozó intézkedések fenntartását. Jelentős, 87 százalékos elfogadásra talál az, hogy Esztergom ivóvízellátását karsztvízre állítsák át. Az esztergomiak 96 százaléka lényegesnek tartja a szennyezést okozó cég felelősségének megállapítását. Kirívóan nagy – 99 százalékos – támogatottságra talált az, hogy a város vezetése tegyen meg mindent azért, hogy más településeken ilyen ne fordulhasson elő. A válaszadók 93 százaléka egyetért azzal, hogy csak akkor oldják fel a víztilalmat, ha az összes lehetséges kockázatot felderítették, még akkor is, ha ezt a hatósági előírások nem szabályozzák ilyen szigorúan.
