Tiltott magyar beszéd

Csáky Pál miniszterelnök-helyettes szabadságából hazatérve, a hét végén fogadta Benyovszky Szilviát és Ivett Milkovát, akiket még júliusban bocsátottak el a német BASF cég szlovákiai leányvállalatának lévai üzeméből, mert egymás között magyarul beszéltek.

Az esetre Benyovszky Szilvia hívta fel a nyilvánosság figyelmét, tekintettel arra, hogy ő a leányvállalat pozsonyi irodájának pályázatára jelentkezett, amelynek egyik kitétele a német és a magyar nyelv ismerete volt, s mert anyanyelve magyar, egyébként pedig némettanárként és tolmácsként dolgozott, sikerre számított a cégnél. Alig három hetet tölthetett azonban csak a vállalatnál, „rajtakapták”, hogy az ugyancsak magyar kolléganőjével az üzemi konyhán, illetve a folyosón magyarul beszélnek, s már mehettek is az utcára mind a ketten.
Benyovszky Szilvia szerint Pozsonyban, a személyzeti osztályon elmondták neki, rajta nem csodálkoznak, mert fiatal, „de Milkovának a maga 43 évével már lehetett volna annyi esze, hogy nem szólal meg magyarul. Aztán adtak még egy jó tanácsot – emlékezik Benyovszky Szilvia –, azt, hogy csehek és szlovákok előtt inkább ne használjuk az anyanyelvünket”. A sértetteknek azonban konkrét bizonyítékaik nincsenek, tekintettel arra, hogy a vállalatnak nem volt törvényes kötelessége hivatalosan indokolni a felmondást. „Nincs okom hazudni” – védekezik a felvetés ellen Benyovszky Szilvia. Pedig nem kell védekeznie, az ügyet kirobbantó Új Szó napilap munkatársa ugyanis megkereste a BASF Rt. pozsonyi központjának vezetőjét, Ján Vodnanskyt, aki ugyan nem készségesen, de elmondta, Benyovszky Szilvia nem illett a kollektívába, s a szakmai szempontok mellett az emberi tulajdonságok is fontosak. Vodnansky szerint pedig „nem az volt a gond, hogy tud magyarul, sőt, ez előnyére vált, ezért is alkalmaztam. Csakhogy a többiek előtt is magyarul beszéltek. Neveletlenségnek és felháborítónak tartom, hogy olyan nyelven kommunikálnak, amelyet nem mindenki ért.”
A nemzetiségi alapú diszkrimináció nyilvánvaló beismerése ellenére sem az emberjogi biztos hivatala, sem a nemzeti emberjogi hivatal nem reagált az esetre, holott május elsejétől Szlovákiában érvényben van az úgynevezett hátrányos megkülönböztetést tiltó jogszabály, amely többek között éppen az etnikai vagy nemzetiségi alapú diszkriminációt tiltja. Igaz, Benyovszky Szilviáék sem tettek mind ez idáig hivatalos feljelentést. Csáky Pál miniszterelnök-helyettes a hölgyekkel való találkozás után arra tett ígéretet, hogy jogászok bevonásával elemezteti az ügyet, s továbbítja azt a nemzeti emberjogi hivatalnak is, és még a héten tájékoztatja a sértetteket, milyen eredményre jutott. Csáky szerint „minimum erkölcsi kártérítés illeti” a hölgyeket.
Közben megszólalt az emberjogi biztos, Pavol Kandrác is. Nyilatkozatában leszögezi: „Ne csak erkölcsi kártérítésben bízzanak a polgárok, hanem követeljenek jogorvoslatot. Nem szégyen, ha nem tudják, mi a teendő, roszszabb, ha meg sem próbálnak fellépni a jogtiprások ellen.” Az ombudsmani hivatal szerint a sértett hölgyeknek bírósághoz kellene fordulniuk, mert ilyen esetben a bizonyítás a munkaadót terheli, azaz nekik kellene bizonyítaniuk, hogy nem történt diszkrimináció, s a két alkalmazottat nem azért bocsátották el, mert magyarul beszéltek egymás között, hanem más okuk volt erre.