Legkevésbé a férfi párbajtőrcsapattól lehetett várni, hogy döntőbe jusson, ám ami nem sikerült a férfi kardozóknak és a női párbajtőrözőknek, azt valóra váltották a férfi párbajtőrözők. Persze, nem tűnt ez lehetetlennek, lévén a Barcelonában 1992-ben ezüstérmes együttes – Kovács Iván és Kulcsár Krisztián már akkor is csapattag volt – 1998-ban és 2001-ben világbajnok volt, csakhogy azóta adósok maradtak a jó csapateredménnyel. A tavalyi világbajnokság után sokáig az is kétséges volt, hogy kijutnak-e az olimpiára. Nagy bravúrral kiharcolták, és Athénban éltek a lehetőséggel.
A négy közé jutásért az ukránok ellen kellett pástra lépni, s az utolsó olimpiáján szereplő Kovács Iván ismét legszebb napjait idézően, igazi vezéregyéniségként vívott. A háromszoros Európa-bajnok Boczkó Gábor kezdett Hvoroszttal, akit 2:1-re vert, majd Kovács Iván 5:2-re növelte az előnyt Nikisiny ellen. Imre Géza 13:8-ra kikapott Karusenkótól, így az ukránok átvették a vezetést (15:13). A következő kör végére három találat volt az ukránok előnye (30-27). Az utolsó csörtére Boczkó egyre csökkentette a hátrányt, s Kovács rutinos, okos vívással 7-2-re lelépte a végén már kockáztató Hvorosztot. A 38-34-es siker után a világbajnoki címvédő oroszok következtek a négy között.
Ismét Boczkó kezdett, és újra 2:1-re nyert. Megvolt a minimális előny, majd amikor Kovács Kolobkov elleni 4:1-es győzelme után 17-14-re vezetett az együttes, már kezdtünk reménykedni. Az Imre helyére állt Kulcsár tartotta riválisait, így a befejező mérkőzésen Kovács Iván négy tus előnnyel kezdhetett. Egy percig őrizte, majd növelte a különbséget. Az idő fogytával Kocsetkov kapkodni kezdett, míg Kovács megőrizte higgadtságát. 10-6-ra nyert, és Magyarország 34-26-os sikerrel a döntőbe jutott.
A fináléban a németeket drámai csatában, egyetlen tussal legyőző franciák következtek.
1972 után arany-, vagy 1992-t követően ismét ezüstérem? Harminckét esztendeje nyert utoljára olimpiai bajnoki címet ebben a fegyvernemben a magyar válogatott, s most ismét a kapujában állt. Egy lépésre az aranyéremtől, de egy nagyon nehéz lépésre. A franciák 1988-ban nyertek utoljára, s ha egy finálé előtt lehet ilyet mondani, hajszállal esélyesebbek voltak, mert az utóbbi években rendre ők nyertek.
Nem jól indult a döntő. Boczkó kezdett Fabrice Jeannet ellen, 5:3-ra kikapott, majd Kulcsár is eggyel alulmaradt Fabrice testvérével, Jeroméval szemben. Ekkor következett Kovács Iván, s ez egyben azt jelentette, hogy taktikailag változtattak a vezetők, nem Kovács lett a befejező ember, hanem Kulcsár. A háromtusos hátrányt Kovács parádés vívással ledolgozta. Hatalmas taktikai harc zajlott, az utolsó körre maradt a döntés. Sajnos, az egész nap fantasztikusan vívó Kovács a végére elfáradt, 21:18-as hátrányban adta át a stafétát, és Boczkó sem tudott javítani, sőt nőtt a hátrány (27:23). Reménytelennek tűnt Kulcsár helyzete Fabrice Jeannet ellen, s az idő múlásával egyre kényszerűbben tette, csak nőtt a hátrány, végül 43:39-es vereség lett a vége.
A Kovács Iván, Imre Géza, Boczkó Gábor és Kulcsár Krisztián összeállítású csapat így ezüstérmes lett, s az egy arany- és két ezüstéremmel a magyar vívóválogatott 1972 óta a legjobb eredményt érte el.
origo.hu
Halott csecsemőt találtak egy magyarországi üzem mosdójában
