Valójában meglehetősen furcsa tapasztalatokat szerezhet az, aki a vajdasági magyarság helyzetét vizsgálandó a térségbe utazik. A politikusok előszeretettel kisebbítik például a magyarverések jelentőségét, de szerb részről többek között elhangzott az is, hogy a magyar gyerekek már használatba vehették az anyaországból érkező tankönyveket. Mint tudjuk, ez nem igaz. Mégis, mi lehet az oka az ilyen fokú mellébeszélésnek?
– Ismerni kell a szerb mentalitást. Mióta politikai körökben mozgok, szomorúan tapasztalom azt a fajta „kettős erkölcsöt”, hogy egyvalamire gondolnak, s mégis egészen mást beszélnek. Számukra a hazugság inkább erény, mint bűn. Ez vonatkozik a tankönyvekre is, amelyeket máig nem lehet használni. Nemcsak ebben van azonban mellébeszélés, hanem számos más folyamatban is. Kostunica úr például nem képes fejet hajtani azok előtt a tények előtt, hogy igenis történtek nemzetiségi alapon verések.
Inkább szőnyeg alá próbálja söpörni a történteket ahelyett, hogy sokkal emberibb módon bevallaná tévedéseit, s megpróbálná azok megismétlődését kiküszöbölni. De azt is érdemes megvizsgálni, hogy az államvezetésben milyen kevés kisebbségi származású tisztségviselő található, arról már nem is beszélve, hogy a nyelvhasználat terén különösen háttérbe szorítanak bennünket. Minderről azonban semmit sem hallani, mert azt hiszik, ezek nélkül szebb kép alakul ki Szerbiáról.
– A szerb politikusok nyilatkozataiból, de főként a belgrádi sajtó beszámolóiból úgy tűnik, mintha az etnikai feszültségek ügyében egyesek mostanság feltűnően sokat mutogatnának Budapestre. Ráadásul többször is nyíltan elhangzott, hogy a magyar ellenzéket terheli a felelősség a feszültség szításáért. Vajon ezek az információk honnan származnak, s egyáltalán, mire alapozzák mindezt?
– Inkább azt mondanám, hogy egész Magyarországot felelőssé teszik, s éppúgy okolnak minden oldalt. Az alap eltérés az ok és az okozat között van. Meg kell szüntetni az okot, s akkor az anyaország nem siet majd a kisebbség segítségére, hiszen nem lesz miért. A szerb kormánynak és az ellenzéknek az okok kiküszöbölésére kellene összpontosítani, nem pedig arra, hogy Magyarországról ki fordul – a Fidesz vagy éppen az MSZP – a nemzetközi közvéleményhez. Jól látszik, hogy mindig a másik térfelére dobják át a labdát ahelyett, hogy a saját házuk táján söprögetnének.
– Mit vár a kettős állampolgárságról szóló szavazást elrendelő parlamenti döntéstől?
– Remélem, hogy a népszavazáson is olyan egyértelmű lesz a hozzáállás a kérdéshez, mint a parlamentben. Nem akarunk nyűg lenni az anyaország hátán, nem akarunk a magyar adófizető polgár zsebébe nyúlni, de biztonságban szeretnénk lenni, s érezni azt, hogy valahová, valakikhez tartozunk. A feszültségek egyik oka Szerbiában éppen az, hogy ott sem vagyunk otthon és itt sem vagyunk itthon. Ezt a szemünkre is vetették, mondván, mit akartok ti itt, amikor az anyaországnak sem kelletek.
– Szerbiában vasárnap az urnák elé járulnak a választópolgárok, s többek között döntenek a vajdasági önkormányzatok jövőbeli összetételéről is. Miként lehet megelőzni, hogy szétszóródjanak, elvesszenek a magyar szavazatok?
– Nem fog sok szavazat elveszni, noha Ágoston András pártjával, a Vajdasági Magyar Demokrata Párttal semmi szín alatt nem lehet együttműködni. Hogy is lehetne ezt megtenni, amikor egyértelműen kijelentették, hogy egyetlen céljuk a VMSZ megbuktatása. Nem hiszem, hogy fellépésük döntően befolyásolná az eredményt, mégis fájó, hogy ők is a mi köreinkből kerültek ki, s korábban nem ismertük ki igazi énjüket.
origo.hu
Sokkoló strandbelépő árak – mutatjuk, hol mennyit fizet
