Belgrádi utakon

Ma Belgrádba látogat a magyar államfő, s az utóbbi másfél esztendőben állandósuló vajdasági magyarverések miatt talán nem túlzás diplomáciai szempontból felettébb kényesnek minősíteni Mádl Ferenc vizitjét. Az esetleges félreértések elkerülése végett fontos megjegyezni, hogy egy előre lekötött útról van szó, azaz nem a kritikus délvidéki helyzet adta az okot az elnöki látogatásra. Ez persze még semmit nem von le a vizit fontosságából. A diplomácia eszközével élve a feszültté vált kétoldalú államközi kapcsolatok esetében két lépést szoktak alkalmazni az érintett felek. Az egyik a közvetlen, magas szintű politikai kapcsolatok befagyasztása. Jelen esetben ez azt jelentené, hogy a magyar államfő a magyarverések kapcsán kialakult helyzetre hivatkozva lemondja vagy elhalasztja belgrádi útját, ily módon tiltakozva a szerb hatóságok tehetetlensége miatt. A másik diplomáciai lehetőség a tárgyalás. Ez csak akkor lehet hatásos, ha olyan kidolgozott, határozott álláspont kerül terítékre, amely közelebb vihet a kérdés megoldásához. Mádl Ferenc mai belgrádi látogatása révén az utóbbi eszközt választotta, s ebben a vajdasági magyar pártok teljes körű támogatását élvezi.
A délvidéki magyarverések ügye mára európai kérdéssé nőtte ki magát, miután az unió külügyminisztereinek értekezletén hangsúlyosan szerepelt és az Európai Parlament e heti napirendjére is felkerült. Első ránézésre az anyaországban minden rendben van, hiszen a magyar politikai erők egy emberként léptek fel a nemzetközi színtéren a vajdasági magyarok védelmében. Mintha itt valóban nemzeti ügyről lenne szó. A feltételes mód alkalmazását néhány szerbiai nyilatkozat, vélemény indokolja. Vojiszlav Kostunica szerb miniszterelnök az újvidéki Magyar Szónak nyilatkozva egyetlen magyar politikust okolt név szerint „igaztalan kijelentések” miatt, Németh Zsoltot, a Fidesz külügyi kabinetjének vezetőjét. A belgrádi Glas javnosti napilap a minap interjút közölt Dejan Jancsával, Szerbia-Montenegró budapesti nagykövetével, aki szerint a magyar miniszterelnök és a külügyminiszter legutóbbi fellépései valószínűleg annak a nyomásnak a következményei, amelyet rájuk gyakorol az „ellenzéki és nacionalista” Fidesz. „Ez a párt jelzéseket kap a vajdasági magyar pártoktól, és ezekkel zaklatja a nyilvánosságot” – így Jancsa.
A nyilatkozatokat olvasva felvetődik a kérdés, valóban ennyire belelátnak a szerb politikusok a magyar külpolitika kulisszáiba, vagy valakik súgnak nekik. Csak nem a Külügyminisztérium tudatta informális úton Belgráddal, hogy a csúnya Fidesz nyomására kénytelenek nemzetközi színtérre vinni az egyébként korántsem súlyos vajdasági helyzetet? A jelenlegi magyar diplomácia vezetőitől nem idegenek az effajta módszerek. Emlékezzünk csak, alig néhány hónappal ezelőtt a külügyi tárca államtitkára egy névtelenségbe burkolózó szerb diplomatára hivatkozva igyekezett bizonyítani, hogy Belgrád – a hivatalos nyilatkozatok ellenére – nem támogatja a kettős állampolgárság intézményét.
Szerbia igaz demokratái a piszkos politikai játszmák ellenére nyilván jól tudják, hogy Milosevics bukása előtt a magyar polgári kormány minden lehető támogatást megadott nekik, Budapesten akkor is nyitott kapukra találtak, amikor más tájakon még erősen kételkedtek valós politikai súlyukban. A délvidéki magyarok pedig ezen demokraták elnökjelöltjére szavaztak, s most cserébe csak a békés együttélés biztosítását várják. Tényleg túl nagy elvárás?