Most, hogy a nyolcadik BKV-busz gyulladt ki ebben az esztendőben, a sajtó képviselője megkérdezte Aba Botond illetékes vezérembert, jól van-e ez így. Azt felelte erre a demszkysta szaktárs, igen, ennyi tökéletesen belefér az éves átlagba, ha nem lenne ennyi, szándékosan kellene gyújtogatni a járműveket.
Szerintem viszont kicsit oda kellene figyelni a fővárosi közlekedésre, mert ami itt megy, kétségbeejtő. Pontosabban arra, ami itt nem megy. Újabban Cinkotán lakom (hajdan Mátyásföldön legénykedtem – magánügy), s aki BKV-járatokkal kívánna megközelíteni, annak fel kell készülnie türelemmel, rugalmassággal, élelmiszerkészlettel. Este tíz után például húsz-huszonöt percet kell várni a Veres Péter úton közlekedő – közlekedő? – 92-es buszra, a HÉV reménytelen, a gyalogos ember el van felejtve, menjen a lábával. A láb mindig kéznél van. Demszky Gábor és hű fegyverhordozója, Botond állítólag világvárost épít. Nem úgy néz ki. Mármint a „világváros”.
Mit csinálhat ilyenkor a kétkezi gyalogember? Semmit. Káromkodik egy magyarosat, merthogy több lehetősége nincsen. Budapest népe ugyanis (én nem) a Demszky–Aba duettre szavazott immár a nemtudomén hányadik ciklus óta. Vinni kell a keresztet a vállunkon. Isztriai Demszky Gábor valahol mégiscsak a mi kutyánk kölyke, meg aztán Aba Botondnak sem kéne elvenni a BKV-bérletét, csak győzi a tűzoltóság a buszoltásokat…
Védőszent kellene ennek a sokat szenvedett városnak.
(Demszky nem.)
origo.hu
Leáll a debreceni repülőtér, törlik a járatokat június végén
