Egy hímsoviniszta arcképéhez

Magyarországon nem divat a politikusok magánélete. Nincsenek kompromittáló fényképek, callgirlöktől kiadott memoárok, amelyekben ősz halántékú képviselők kedvenc időtöltése a négykézláb dekkolás szegecselt álarcban, amint pucér feneküket korbácsolja Dézike vagy Mézike, hogy aztán másnap példás honatyaként követeljék a prostituáltak megbüntetését. Még innen vagyunk a szerető- és hálószobatitkokon. Itt a maximum az, hogy a volt miniszterelnök gyermekeit milyen vallásúra keresztelik.
A mostani miniszterelnök-jelöltnél ez kizárva, harcos ateistáknál nincs ilyen, egy gonddal kevesebb. Gyurcsány Ferenc főállású alumínium- és sportminiszterről van szó, aki – ha minden rosszul megy – Magyarország miniszterelnöke lesz.
Gazdag ember. Bankár után milliárdos, aki szerint a jelenlegi szociális elosztórendszer perverz módon működik. A perverz a Bakos-féle szótárban elvetemültet, romlottat, mást ne mondjak, nemi tekintetben rendelleneset jelent. Hogy a családi pótlék folyósítása a fentiek közül melyikre hajaz, azt a jövendő kormányfő majd egyszer elmeséli. Mint azt is, hogy amikor naponta átlagban százszor veszi a szájára a becsület, a tisztesség és az erkölcs szavakat, akkor érez-e némi nyomást a halántékán. Esetleg puhább lesz az orra? Amikor Lendvai Ildikó az MSZP egyik legfontosabb célkitűzését abban határozta meg, hogy erkölcsileg is meg kell újulnia a pártnak, azt csak helyeselhettük: „Mi az hogy?! Nagyon is!”
A szeplő ezen a morálisan megújuló arcon sajnos maga a miniszterelnök-jelölt. Egyáltalán nem tagadja, sőt kérkedik vele, hogy vagyonát nem szorgos munkával, találmányokkal, zseniális tőzsdei játszmákkal szerezte, hanem a magyar nemzet közvagyonát konvertálta magánvagyonná. Ebbe, hogy képünk még plasztikusabb legyen, besegített egy jól kisakkozott családi kapcsolatrendszer, mert Gyurcsány harmadszor igen okosan nősült. Olyan klánba, amelyben anyósának apja a Kádár-rendszer egyik legmagasabb párttisztségét viselte, anyósa pedig jelentős gazdasági pozíciót vitt, személyes segítségével százmilliós nagyságrendű hitelekhez juttatva vejét, a volt KISZ-vezető Gyurcsány Ferencet.
Erre mondják, hogy élni tudni kell. Aztán a vagyon csak nő, a kapcsolatok híznak, így lehet megvenni kormányüdülőt gyakorlatilag néhány forintért, visszabéreltetni azzal, akitől vettük. Jelesül a magyar államtól, mert mint tudjuk, a közpénz, az adófizetők pénze csak azóta íródik nagybetűvel, amióta a Fidesz-kormány létezett, azóta számolunk mindent lélegeztetőgépben mint konvertibilis valutában. Hej, hány lélegeztetőgépet lehetett volna venni abból a nyolcvanmillióból, amit Gyurcsány egyik cégének fizetett a paksi vezetés, hogy célzott kommunikációt folytassanak a lakosság körében az atomerőmű-bővítés okán! A bővítés elmaradt, de a kommunikáció sikerülhetett, mert kifizették érte a nyolcvanmilliót…
A kormányfőjelölt szereti meghökkenteni a hallgatóságát. Ezért kereste az alkalmat, hogy az ellenzék vezérét az első adandó alkalommal éhes disznóhoz hasonlítsa, hódolva elődjének, Horn Gyulának, akinek ez kedvenc szólása. Jó kis hely ez az MSZP. A Gyurcsány uzsonnatasiját lihegve cipelő Botka polgármester Orbánt agresszíven ugató, görbe lábú kutyának, a főnöke disznónak nevezi, majd siet hozzátenni, hogy Orbán olyan rossz, hogy el kell tüntetni a közéletből. Jön helyette a jó Gyurcsány Ferenc, a „Fletó”, akit zavaros, vitatható gazdasági és politikai múltja, agresszív jelene az MSZP-ben messze a legalkalmasabbá teszi a miniszterelnöki posztra. A jó Gyurcsány Ferenc, aki az MSZP kongresszusa után egy Oscar-átadást megszégyenítő színjátékban reszkető ajakkal megköszönte az anyukájának, hogy megszülte őt, és ilyen magas polcig juttatta. A jó Gyurcsány Ferenc nem a szüleinek köszönte, csak a mamának. Diszkréten elhallgatva, hogy az édes papa csak bizonyos időszakokban volt segédmunkás. Gyurcsány apuka, mint hírlik, dzsentri volt, akit 1945 csapásként ért, és akinek sok kellemetlensége támadt abból, hogy 1956-ot forradalomnak nevezte. Életrajzának ez a része egy MIÉP-nagygyűlésre van jegelve.
De ez még nem minden. Gyurcsány miniszter nyilatkozik. Fűnek-fának, például annak a Friderikusz Sándornak, akinek a tehetségét látványosan kikezdte az elvtelenség és a kényszeres helyezkedés. Vasárnapi műsorát, amellyel kitúrta A Hét című műsort, A szólás nyalodájának gúnyolják. Gyurcsány beszél, beszél tényleg, mint a papagáj, és egyszerre hasonlítani kezd Hillerre, a csókos haverjára. Egyik raccsol, másik pöszít. Érdekes, hogy eddig Orbán Viktor hadarása mennyire zavarta a nagyérdeműt, most nem illik észrevenni Gyurcsány hadrikálását, kaszáló karjait vagy zsebre dugott kezeit mint a „vidéki fiú” gyerekszoba-deficitjét.
Végtére is ezek csak külsőségek. Ezzel szemben Gyurcsány Ferenc programját senki nem ismeri, nem tudjuk, kivel fog kormányozni, sem pedig azt, hogyan. Csak az előjelek rosszak. Sötétek. A stílus maga Gyurcsány?
A Nap-keltében hárman kérdezik az ügyeletes országmentő Messiást, újítót, az erős Ferit – nem kívánt törlendő. Gyurcsány elemében van, hetet-havat összehord, kicsi az ellenállás, pedig nagyágyúk ülnek ott: Tamás Ervin, Betlen János és Gyárfás Tamás. Egyszer csak megszólal a jelölt. Társalgási tónusban, közben nem nőnek szarvai, nem terül a Nap-kelte stúdiójára kénköves füst, és nem reped meg a dizájnos menynyezet sem. „Akinek kétszobás lakása van, az általában megérdemelne hármat, akinek három, az négyet, akinek négy, az egy családi házat. Ööööö. Akinek öregedő, öregecskedő, öregeskedő? … öregecskedő felesége van, az fiatalabbat…, mert megérdemelné.”
Elhangzott a kijelentés. Ostobán, cinikusan, magyartalanul, értelmetlen szófűzéssel, de a lényeg benne volt. Csodálkoztam is, hogy a három férfi közül egyik sem tette helyre Gyurcsányt az „öregecskedő” feleségek védelmében. De azon még jobban csodálkoztam, hogy hol késik Gusztos Péter, Morvay Krisztina, Tamás Gáspár és más méltóságharcosok vagy Lévai őnagysága Brüsszelből, Lendvai Ildikó, aki megsértődött, amikor azt írtam, hogy léteznek buta nők is. Miért nem akadt fenn senki a nőknek ezen a nyilvános lealázásán? A vegytiszta cinikus hímsovinizmus lényegének tettenérésén.
Értik egyáltalán, mit mondott Magyarország leendő miniszterelnöke? Azt, hogy az a húsz-huszonöt éve családos férfi, akinek a felesége szült két-három gyereket, végigcsinálták az egyetemista éveket, a pénztelenséget, az albérleti hányódásokat, a betegségeket, a gyerekek problémás éveit, akkor, amikor az asszonynak megereszkedik a dereka, őszülni kezd a haja, és már nem olyan lepedőakrobata, mint húsz évvel ezelőtt, szóval „öregecskedik”, akkor nyugodtan rúgja fel a házasságot, és keressen egy húsz évvel fiatalabb, hosszú combú pitét. Mert mint férfi ezt megérdemli.
Oszt kérdem én, ki érdemeli meg, és miért? Azért, mert ő a férfi, és neki joga van az ötvenes évei tájékán ostobán viselkedni, mert az asszony öregszik? Öregecskedik? Öregeskedik? És a férfi? Szánalmas, szánalmaskodik, szánalmasan kapaszkodik? Kapkodik? Gyurcsány úr! Engem nem érdekel, hogy ön hányszor nősült, az sem, hogy ön állítólag olyat szólt, hogy a kedves felesége tudja, hol a helye. Remélem, nem a sarokban, a kutyakosár mellett.
Gyurcsány úr! Ön leszerepelt, nem több, mint egy hímsoviniszta, akinek pragmatikusan minden és mindenki le-, ki- és felcserélhető: feleség, párt, haza, elvek, barátok és erkölcsi nézetek. Ezért lehet ön érzéseim szerint Magyarország eddigi legrosszabb miniszterelnöke.