Kissé elsiették a tőlünk nyugatra fekvő államok a nagy teljesítményű adatátvitelt, illetve a széles sávú és gyors mobilinternetet lehetővé tevő UMTS-rendszerek kiépítését, amikor az Európai Bizottság ajánlásának megfelelően 1999 és 2002 között értékesítették a hatóságok a frekvenciatartományok használatát lehetővé tevő engedélyeket. A csatlakozó országok közül Litvánia, Málta, Ciprus és Magyarország halasztotta el a frekvenciák értékesítését. Az Európai Unió egyes tagállamaiban, így Németországban, Franciaországban vagy Spanyolországban hihetetlen öszszegekért adtak túl az államok a frekvenciákon, ami jó néhány szolgáltatót tönkretett, vagy az engedélyek visszaadására kényszerültek. A piac ugyanis még nem bizonyult érettnek az UMTS fogadására Európában, sőt olyan készülékek sem voltak, amelyek műszakilag megfeleltek volna. A skandináv országokban az államok nem vagy alacsony díjat kértek a frekvenciákért, ott viszont a hatóságok estek el a jelentős bevételektől. A negatív példákból okulva Kelet-Közép-Európa legtöbb államában még csak most kezdődik a szolgáltatás vagy a frekvenciák értékesítése. A szomszédos országok közül Ausztriában 2003 áprilisában, Szlovéniában pedig novemberben kezdődött az UMTS- vagy más néven 3G-szolgáltatás. Előbbi esetben hat engedélyt osztottak ki a pályázók között, négyet a már bent lévő szolgáltatók, kettőt pedig az újólag piacra lépő cégek vásároltak meg. Szlovákiában az új belépőtől nemrég visszavették a licencet, mivel nem fizette ki az első részletet az államnak. A szlovák kormány három frekvenciasávot bocsátott a szolgáltatók rendelkezésére. Horvátországban júliusban írtak ki pályázatot három második generációs (GSM) és ugyancsak három UMTS-mobilkoncesszió megszerzésére. A hat pályázatra tizenöt távközlési cég – köztük olasz, svéd és norvég – jelezte érdeklődését. A horvát hírközlési hatóság meghatározása szerint az ajánlatokat eredetileg szeptember 14-ig kellett benyújtani, azonban ezt ottani lapértesülések szerint két héttel meghosszabbítják. Ennek oka, hogy a pályázók részéről több, eddig tisztázatlan kérdés merült fel a mobilkoncessziókkal kapcsolatban. A hírközlési tanács várhatóan október végén hirdet eredményt Horvátországban. Hazánkban, mint ismeretes, az NHH augusztus 31-én hirdetett pályázatot négy frekvenciasáv értékesítésére, az ajánlatokat november 2-ig lehet benyújtani, és december 1-jén hirdetnek eredményt. Romániában a hazainál egy nappal később, szeptember 1-jén hirdették meg a mobilkoncessziókat, a győzteseket a tervek szerint november elején nevezik majd meg.
Az NHH pályázatán mind a három piacon levő szolgáltatónak, a T-Mobile-nak, a Pannon GSM-nek és a Vodafone-nak lesz lehetősége arra, hogy kiépítse az UMTS-hálózatot, egy frekvenciasávot pedig annak a cégnek értékesítenek, amely újólag lépne a hazai mobilpiacra. Az engedélyeket tizenöt évre lehet megvásárolni. A szolgáltatók számára az UMTS-hálózat kiépítése nem lesz olcsó, hiszen a frekvenciák megszerzéséhez az első részletet, öt és fél milliárd forintot év végéig be kell fizetniük a hatóságnak, ezenkívül éves költség lesz a hírközlési törvényben meghatározott használati díj. A három mobilszolgáltató között is éles verseny várható, ugyanis különböző „csomagokat” értékesít a hatóság a frekvenciákkal együtt. A három közül az egyik sávot elnyerő szolgáltató a használati díjat részletfizetéssel vagy bevételarányosan egyenlítheti ki a koncessziós futamidő alatt. Ez pedig a várható piaci kockázat miatt lesz előny, ugyanis egyelőre csak becsülni lehet az UMTS iránti piaci keresletet. Az egyik blokk esetében ugyanakkor lehetőség lesz arra, hogy egy többlet DCS-frekvenciához jusson a szolgáltató. Az új belépőnek ugyanakkor alanyi jogon lehetősége lesz a részletfizetésre, megvásárolhat egy DCS- vagy GSM-frekvenciát, továbbá a hatóság nem ír neki elő lefedettségi kötelezettséget. Ugyanakkor ha nem jelentkezne új belépő, két éven belül nem hirdetik meg a negyedik frekvenciatartományt. A szolgáltatás 2006. január 1-jétől indulna Budapest belső kerületeiben, 2008. január 1-jére pedig el kell érni, hogy az ország lakosságának harminc százaléka használhassa az UMTS-hálózatot.
A harmadik generációs mobil legnagyobb előnye a nagy adatátviteli teljesítmény és sebesség. A GSM-rendszer mindössze 9,6 kilobit/másodperc alapsebességet biztosít, ezzel olyan korlátozott adatátvitelt tesz lehetővé, mint az sms vagy a wapos internet-hozzáférés. Az ugyancsak második generációs, de továbbfejlesztett GPRS adatsebességi határértéke 115, az EDGE-nek viszont másodpercenként 384 kilobit. Az UMTS-hálózat a világ bármely pontján elérhetővé teszi a felhasználókat, a rendszeren belül lehetőség van a másodpercenként két megabitig terjedő széles sávú hozzáférésre.
Harmadik generációs megtakarítás. A holland telekommunikációs csoport, a KPN olyan új, harmadik generációs hálózati technológiát fog használni Németországban, amely lehetővé teszi, hogy megtakarítson 60 millió eurót. Az Ultra High Site rendszer használata módot nyújt majd a KPN német mobilszolgáltató egysége, az E-Plus számára, hogy a harmadik generációs átjátszótornyok számát 1500-ról visszaszorítsa 200-ra. A várt megtakarítás ugyanakkor nem csökkenti az UMTS-hálózat 2005-ig történő kiépítésére tervezett 1,4 milliárd eurós beruházási összeget, mert a megtakarításokat a program más területein használják majd fel. Mint arról a Magyar Távirati Iroda beszámolt, a cég szerint jelenleg nem tervezik, hogy ugyanezt a technológiát alkalmazzák a KPN más piacain, Hollandiában vagy Belgiumban. Az Ultra High Site átjátszóállomásai magasabbak 100 méternél, és speciális antennákat használnak, hogy nagy területet érjen el a sugárzott, jó minőségű UMTS-jel. Egy-egy ilyen torony jellemzően nyolc hagyományos állomást pótol. Az E-Plus, Németország harmadik legnagyobb mobilszolgáltatója, szabadalmaztatni is kívánja a kifejlesztett rendszert.
