Hazudik a levespor, a joghurt, a csokoládé, a kenyér, a pizza meg a több millió tonna egyéb, iparilag előállított élelmiszer is – írja Hans Ulrich Grimm, a Der Spiegel egykori szerkesztője. Németországban az elfogyasztott élelmiszerek 75, az Egyesült Államokban 95 százaléka származik ipari termelésből. A recept egyszerű: minél kevesebb a természetes alapanyag, annál nagyobb a mennyiség és – főképp – a haszon. És még nem is beszéltünk az élelmiszeripart, a közvéleményt is megbolygató géntechnológiáról. Az úgynevezett jóléti államokban – így Németországban is –, ahol az árubőség évtizedek óta természetes, a fogyasztók védelme, tájékoztatása jóval hatékonyabb, mint nálunk. A kereskedelemben lévő áruk ellenőrzése állami feladat, törvény szabályozza, hogy csak olyan élelmiszer hozható forgalomba, amely nem veszélyezteti az egészséget. A fogyasztók érdekeinek képviselete a hatalmas befolyású konszernekkel, a reklámok manipulálásával így csöppet sem esélytelen. (Ennek egyik záloga, hogy ott fogyasztóvédelmi, élelmezési és mezőgazdasági minisztériumról beszélnek.) Ezen túl a szövetségi állam számos intézményt, kutatóműhelyt, laboratóriumot tart fenn azért, hogy ki tudják szűrni az emberi egészségre ártalmas anyagokat a piacra szánt árucikkekből. Elsősorban a kutatókon múlik, hogy az élelmiszerekben rejlő adalékanyagokban meghatározzák azt a határértéket, amit az emberi szervezet még „tolerál”. De – mint a minap Budapesten, a német nagykövetségen rendezett szakmai eszmecserén elhangzott – az igazi, nagy kérdés az, hogyan lehet igazán eredményes mindez a globalizálódó világban. Képes-e az európai uniós szabályozás betartatni a tiltásokat a világkereskedelemmel szemben?
Németországban volt példa rá, hogy a vásárlók árucikkek bojkottját helyezték kilátásba, mint ahogyan 1996-ban a Nestlé egyik képviselőjének szavai kapcsán történt. Ebben az évben adták hírül ugyanis, hogy a világon első ízben takarítottak be géntechnológiával módosított szójababot. A német polgárok felháborodását az váltotta ki, hogy az említett cégvezető a jövőre nézve nem tartotta kizártnak a géntechnológiával manipulált szója további hasznosítását, például a csokoládé és a gyermektápszerek előállításánál. Ma Németországban a fogyasztók kilencvenöt százaléka határozottan elítéli a géntechnológiával termelt növények élelmiszer-ipari felhasználását. A kutatók számára ma sem egyértelmű, hogy az említett módszer milyen biológiai, táplálkozástudományi veszélyt jelent az emberi szervezetre. Ám míg az egyik oldalon sok a nyitott kérdés, a technológia alkalmazásában érdekelt cégek nyomása igen erős. A legnyomósabb érvük: a sokszorosított élelmiszerekkel éhezők millióit lehet jóllakatni. (Tegyük hozzá persze a még nagyobb profitot.)
Az Egyesült Államokban szintén engedékenyek. Az üzletek polcain lévő áruk egyre nagyobb részén olvasható a módszer használatára utaló információ. Az Európai Unióban 1997 óta kötelező a megkülönböztető jelzés, hogy a termék gyártása során a kérdéses hatású összetevők mértéke nem lépte túl a kutatások és a törvény által megszabott határt. Sőt 2003-tól Németországban lehetővé tették, hogy a tényleges vizsgálatokat a forgalomban lévő árukra is kiterjesszék, addig ugyanis a termelők szolgáltatták a vizsgálatok alapjául szolgáló mintákat. A globális kereskedelem szintén új ellenőrzési technikákat kíván meg, hisz például a már említett szójában a betakarítástól a Nutella, a csokoládé, a mélyhűtött szójafasírt feldolgozásáig kontinenseken és országokon át vezet az út. Hogy az ezekhez felhasznált szójalecitin valós eredetére bukkanjanak, a mintavételt végző kutatóknak először el kellene menniük a termőföldre, Brazíliába, majd a feldolgozás további helyszíneire, mondjuk Izraelbe vagy Belgiumba. További gond, hogy a hőkezelésnek alávetett árukból már nem mutathatók ki a géntechnológiára utaló jelzések. De még így is 2003-ban a szójababból és a kukoricából vett minták tíz százalékát tudták e körbe besorolni – állítják a kutatók. De lehet-e mindent ellenőrizni? Hiszen azok a tömegek, amelyek e régióban sem dúskálnak a javakban, nehezen tudnak ellenállni a hatalmas mennyiségben érkező, olcsón kínált, bizonytalan eredetű élelmiszereknek. Legalább meg kell próbálni – állítják az érdekeiket jól képviselni tudó, erős gazdaságú uniós országok. Az ellenőrzéssel megbízott intézmények képviselői büszkék rá, hogy sikerült egy, a Rajnán átutaztatott kétezer tonnás szójalisztszállítmányból értékelhető mintához jutni.
Magyarországon a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumtól eddig egy termelő sem kért engedélyt génmanipulált növények termesztésére, amit amúgy is többlépcsős uniós eljárás szabályoz. Ha forgalomban van ilyen élelmiszer, csak import útján kerülhetett ide. Tény, hogy van már élelmiszer-biztonsági hivatalunk, s az új kihívásoknak megfelelni tudó, újabb intézményhálózat kiépítése is küszöbön áll. Igaz, mindez pénzbe kerül, mégpedig sokba. Hogy amikor vásárolunk, a számlához ezt is hozzáadják? Ne áltassuk magunkat, minden bizonnyal így lesz.
origo.hu
Fürdési tilalmat vezettek be egy népszerű balatoni strandon
