Különféle kimutatásokból tudjuk, hogy a Magyar Honvédség olyan szegény, mint a templom egere, alulfizetett katonáink kiszolgált rohamsisakban, agyonmosott molinóalsóban szaladgálnak a gyakorlótéren. Ha háborúba bonyolódnánk, talán az ágyúgolyót is úgy kellene kölcsönkérni valamelyik csókos szövetségestől.
Ezek után elgondolkodtató egy minapi hír, miszerint a honvédelmi tárca egyeteme nemrégiben harminc hűtőgépet rendelt a HM költségvetéséből (vagyis az adófizetők pénzéből), darabját 750 ezer forintért. Ez az összesen huszonkét és fél millió forintnyi hűtőszerelék természetesen csak a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem diákjainak ásványvizét és csécsi szalonnáját hivatott lehűteni – el lehet képzelni, mibe kerül a teljes magyar vitézi állomány táplálékának légkondicionálása.
Munkatársunk megkérdezte a témában felelős fővitézt, mi a fészkes fenének szórják ennyire a pénzt, amikor vehetnének szobában tartható egyszerű hűtőgépeket is bagóért. Emberünk erre azt válaszolta, hogy itt kényszerlépésről van szó, ugyanis a tisztiorvosi előírások szerint a szobákban nem lehet élelmiszert tárolni, vagyis hát ilyen bazi drágákat kell kihelyezni a folyosóra. Ahhoz, hogy ez másképpen legyen, törvénymódosításra lenne szükség, ami – ismerve a hazai gyakorlatot – emberöltőt venne igénybe. Egyébként katonai körökben is döbbenten állnak a honvédhűtőszekrények ügye előtt, bár egy régi mondás szerint az egyenruhás ember mindig nagyvonalú volt, fizetett, mint a katonatiszt. Igaz, akkor még a saját zsoldjából. Rámenős riporter megkeresné Juhász hadügyminisztert, hogyan is van ez, excellenciás uram – ő azonban most nem ér rá, hol Irakban bátorítja a magyar honvédeket (ott védik a hont), hol kacsalábon forgó villáját építi Buda valamelyik szegénynegyedében.

Tényleg 50 fokos hőségre számíthatunk? – a szakértő válaszolt