Sarkozy a hét elején vetette fel az ötletet, de már az első reakciók mutatták, hogy az szinte egyetlen tagállamban sem aratott tetszést. Legmerevebben az új tagországok utasították el, de a régiek nagy része sem fogadta el, bár utóbbiak közül sokan egyetértettek azzal, hogy az alacsony adók nem a legtisztességesebbek az új tagállamok részéről.
Az EU huszonöt tagországának pénzügyminiszterei hágai informális ülésükön foglalkoztak először közösen a javaslattal. Szinte egyöntetű volt az a vélemény, hogy az adók és a belső támogatások (strukturális és kohéziós alapok) ügyét nem lehet összekapcsolni, még akkor sem, ha az adókérdésben Sarkozynek esetleg van némi igazsága. Az új tagországok értésre adták, hogy a támogatásra szükségük van, a régiek pedig – nem hivatalos források szerint – jelezték, hogy attól tartanak, az újaknak juttatott pénz megkurtítása visszavetné az unió gazdasági integrálódását, és súlyos elégedetlenséget okozna az újak közvéleményében.
Szombaton az ülésen váratlanul felmerült az uniós közös pénz írásmódjának kérdése, mert az új tagállamok közül többen az unióstól eltérően írják az euró nevét. Magyarországon még csak az ó betű vesszőjével van gond, de akad ország, ahol „evro”-nak, máshol „eiro”-nak írják a pénz nevét. Gerrit Zalm holland pénzügyminiszter, a hágai találkozó házigazdája ezzel kapcsolatban leszögezte: el kell érni, hogy az euró nevét minden tagállamban egységesen „euro”-nak írják (rövid o-val), az egyetlen kivétel a latintól eltérő ábécét használó Görögország lehet.
A szombati vita esősorban az EU követező, 2007–2013-as költségvetésének kereteiről, illetve adókérdésekről szólt. A költségvetést illetően abban állapodtak meg, hogy szakértői szinten egyeztetést kezdenek az uniós közös büdzsé felső korlátjának esetleges változtatásáról. Jelenleg a tagországok összesített bruttó hazai termékének legfeljebb 1,24 százaléka fordítható a közös költségekre – jóllehet ezt még soha nem érték el a kiadások –, de a legnagyobb nettó befizetők szeretnék jelentősen csökkenteni a felső határt, kerek egy százalékig.
Különösen Nagy-Britanniának nem tetszett az az ötlet, hogy a következő költségvetési időszakban a nettó befizetők kapjanak arányos uniós visszatérítést. Ezzel párhuzamosan ugyanis London elveszítené húsz éve járó, évi 4,6 milliárd eurós visszatérítését, amely egyrészt aránytalanul nagy, másrészt egyetlen más tagállam sem részesül ilyenben.
Több tagország fogadta hűvösen azt az európai bizottsági tervet is, hogy dolgozzanak ki uniós szintű közös módszert a társasági adók alapjának megállapításához. Szintén a brit Gordon Brown pénzügyminiszter volt az, aki adóügyben a legmerevebben elzárkózott mindenfajta harmonizációtól. Annyit azért a bizottságnak sikerült elérnie, hogy szakértői szinten ezt a tervet is tovább vizsgálják.
Huszonötös körben folytatódott a vita az euróövezet gazdasági növekedését és stabilitását biztosító szabálycsomag esetleges módosításáról. Abban már nagyjából egyetértés látszott kibontakozni, hogy a módosítás csak minimális mértékű lehet, és nem befolyásolhatja sem a stabilitást, sem a növekedést, de hogy hol van ez a minimális szint, abban megmaradtak a nézeteltérések a tagországok között. Az euróövezet monetáris politikáját irányító Európai Központi Bank képviselője, Nout Wellink kormányzótanácsi tag arra az aggályra mutatott rá, hogy a szabályok lazítása növelheti a kamatokat az övezetben.
Az Európai Bizottság azt is jelezte: javasolni akarja, hogy határolják be újra a nemzeti bankfelügyeleti szervek hatásköreit, és ezzel könnyítsék meg a több országot érintő bankegyesüléseket. Előzőleg több nagy bank vezetése jelezte a minisztereknek, hogy az ilyesfajta nemzetközi szerződéseknek sokszor politikai akadályuk van.
origo.hu
A forrófejű Magyar Péter reagált a Tisza-lista kiszivárgására
