Napjainkban a globalizált, vevőközpontú és tudásalapú világgazdaság erőteljesen kötődik a logisztikához. Ezen ágazat egyrészt az a gazdasági tevékenység, amely biztosítja, hogy az üzleti, illetve termelési folyamatok zavartalan lebonyolításához szükséges termékek a megfelelő helyen, időpontban, mennyiségben és minőségben rendelkezésre álljanak. Tágabb értelemben egy olyan szemlélet, amely alapvetően az anyagok, információk rendszereken belüli tervezésére és szabályozására irányul, amelynek célja az optimális összköltség és vevőkiszolgálási színvonal megvalósítása. Magyarország logisztikai rendszereinek fejlesztése a 90-es évek óta központi feladat, hiszen kedvező geopolitikai helyzetünkből adódóan ez az ágazat lehet az ország versenyképességének egyik eleme: a tíz páneurópai közlekedési folyosó közül négy hazánk területén halad keresztül, kedvező számunkra az európai uniós tagság, a környező országok gyors gazdasági fejlődéséből adódó Nyugat–Kelet kapcsolat erősödése, valamint a multinacionális cégek jelenléte. Ám a hazai logisztikai ágazat fejlődésének legalább ugyanakkora gátja a rossz állapotban levő infrastruktúra, a méreteiben kicsi belső piac, a kis- és közepes vállalatok tőkehiánya, a növekvő környezetszennyezés, továbbá és nem utolsósorban az a tény, hogy a logisztika kormányzati szinten eddig még nem kapta meg a megfelelő helyet. A régióban több ország szeretne hasonló pozíciót kivívni, mint Magyarország, azzal azonban kevésbé számolunk, hogy az ország megkerülhető.
A WTO felmérése szerint a nemzetközi kereskedelem a kilencvenes évekhez hasonló mértékben, évente 6,8 százalékkal növekszik. A Nyugat- és Kelet-Európa közötti áruforgalom a világkereskedelem 5,5 százalékát teszi ki, az integrációs folyamatok miatt ez az arány 2010–2015-re jelentős mértékben növekszik.
Nikodémus Antal, a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium innovációs és környezetvédelmi főosztályának vezetője szerint a globális áru- és szolgáltatásáramlás a térségünk fejlődésére hosszú távon is kedvező lehet, nem szabad viszont figyelmen kívül hagyni a feltörekvő ázsiai piacokat, amelyeket a transznacionális vállalatok célterületként jelölnek meg. A feltörekvő piacokról Európába irányuló kereskedelem ugyanakkor óriási lehetőséget biztosít a hazai vámszabad területeknek. A közlekedési alágazatok között egyre inkább a háztól házig fuvarozó közút hódít, környezetvédelmi és nem utolsósorban gazdasági szempontok miatt viszont felértékelődnek a kombinált fuvarozási technológiák. Ezzel új logisztikai központok jönnek létre, ezek közlekedési és raktárbázisként is működnek.
A korábban elfogadott fejlesztési koncepció szerint hazánkban 11 logisztikai körzetben 13 központ jön létre. Ezek közül jelenleg már működik a tavaly átadott Budapesti Intermodális Logisztikai Központ (BILK), illetve a debreceni, a székesfehérvári, a soproni és a záhonyi központ. A BILK a józsefvárosi és a budafok–hárosi vasúti-közúti kombiterminálokat váltotta ki. Debrecenben 2003-ban kiépült és idén továbbfejlesztik a repülőtéri terület infrastruktúráját, új, 6000 négyzetméteres raktárépületet és kamionszervizt adtak át, működik a kombiterminál, s ugrásszerűen nőttek az áruforgalmi teljesítmények. Székesfehérváron tavaly átadták a Logisztár Központ szempontjából igen fontos 63-as elkerülő utat, 3400 négyzetméteres raktár épült, bővült a szabadtéri tároló, a belső út- és csatornahálózat. Sopronban és Záhonyban a vasúti forgalom a meghatározó, a szegedi központ pedig előkészítés alatt áll.
Az állam elsősorban az infrastrukturális beruházásokat támogatja, ebben a rendszerben ugyanakkor mindenképpen külön kell választani a közepes, illetve az országos jelentőségű központokat. Az eltelt négy év alatt a Széchenyi-tervből és a Smart porogramból összesen egymilliárd forint vissza nem térítendő állami támogatáshoz jutottak a közepes méretű központok. A támogatás leginkább ösztönző szerepet tölt be, ennek aránya ugyanis a beruházásokon belül 20,15 százalék. A kisebb méretű logisztikai központok támogatására idén 322,4 millió forint áll rendelkezésre a központi költségvetésből, a legtöbb pénzt, 543,5 millió forintot 2002-ben biztosította az állam. A támogatások mértéke az eltelt években átlagosan 1,5 milliárd forint volt, amit az ország közlekedési és gazdaságpolitikai céljainak elérése érdekében szakemberek szerint 2,5–3,5 milliárd forintra szükséges felemelni. Szakemberek szerint a logisztikai szolgáltató piac évente 10-30 százalékkal emelkedik, a forgalom pedig több száz milliárd forintot tesz ki. A fejlődés ennél is gyorsabb lehet, amennyiben Magyarországnak sikerül a regionális vezető szerepet megszereznie.
origo.hu
Ismét együtt Kulcsár Edina és Csuti – nagy nap volt a mai
