Ezt a szófordulatot azokra a telepesekre alkalmazzák, akik palesztin vidékeken élnek, s jellegzetes, elvakult vallási ideológiát tesznek magukévá. Fegyverrel járnak az utcán, rendszeresen összecsapnak a helyi arab közösséggel, és fittyet hánynak az izraeli törvényeknek. A hegyvidéki szó abból ered, hogy a vadtelepeket minden alkalommal egy-egy domb tetején kezdik építeni. A megerősített, lakókocsikból álló tábor előbb-utóbb elkezd terjeszkedni, a fegyvereseknek köszönhetően egyre jobban benyomulnak a palesztinok közé, akik menekülni kénytelenek. A vakbuzgó zsidó fiatalok elfoglalják az egész dombságot, miközben olyan tetteket hajtanak végre, amelyekért a zöld vonal (az 1967-es tűzszüneti határ) másik oldalán éveket töltenének börtönben hittársaik.
Épp ez az érinthetetlenség zavarja így a „másik Izrael” lakóit. Ismert tény, hogy míg az izraeli gazdaság komoly gondokkal küzd, lakossági gyűjtést rendeznek a szegények megsegítésére, gyermekek százezrei fekszenek le mindennap éhesen, megfelelő ruházat nélkül járnak iskolába, mindennaposak a sztrájkok, s a munkanélküliség egyre aggasztóbb méreteket ölt, a telepesek számára ismeretlenek ezek a problémák. A kormányok eddig 80 milliárd dollárt költöttek a gázai övezeti és a ciszjordániai telepek fenntartására. A Háárec című izraeli napilapban megjelent egyik írás azt feszegeti, míg a megszállt területek nélkül számított országrészben elvontatják a tilos helyen parkoló autókat, büntetés (és az épület lebontása) vár az engedély nélkül épített házak tulajdonosaira, valamint a mások tulajdonában levő olajfákat sem szabad kivágni, a telepesövezetekben ezek teljesen természetes események. Olyanynyira, hogy egy szakértő szerint Izrael azt fontolgatja, hogy műholdak segítségével feltérképezi a telepestevékenységet. Azaz Tel-Avivban sem tudják, hol építkeznek a „hegyvidéki fiatalok”, pedig az útitervben elfogadták, a megszállt földeken nem fejlesztik a zsidó falvakat, új településeket pedig végképp nem alapítanak.
A telepesmozgalom ösztönzésével sokak szerint kiszabadították a szellemet a palackból, amelyet nem tudnak visszagyömöszölni oda – a helyzet egyszerűen kikerült az irányításuk alól. Egyes szakértők úgy vélekednek, két egymás mellett létező Izraelről kell beszélni: egy demokratikushoz közelítő és egy fanatikus, vallási alapon működő államról. A telepesek 1989-ben megpróbálták létrehozni a saját „zsidó államukat”, amelyet Ciszjordánia területére álmodtak, annak arab lakosságát kiirtva. A fanatikusok csoportját Kachnak hívták, és 1994-ben betiltották. Ez a szervezet egyébként ma is létezik, s erősebb, mint valaha. A Mááriv című izraeli napilap a múlt héten beszámolt arról, hogy a manapság „Héber Brigádoknak” nevezett csoport tagjai automata fegyverekkel és harci kutyákkal járják a palesztin területek utcáit, s támadásaik során segítséget kapnak az izraeli hadseregtől is. A terrorszervezet eddigi legismertebb tette az volt, amikor 1995-ben egyik tagja, Jigal Amir lelőtte Jichak Rabin izraeli miniszterelnököt a Palesztin Felszabadítási Szervezettel megkötött oslói egyezmény miatt. Ariel Saron 2001-es hatalomra jutása óta a Kach szervezetét nem támadták, mivel az ideológiai rokonság igen szoros a szélsőjobboldali pártokkal, valamint a jelenlegi legerősebb parlamenti erővel, a Likuddal.
origo.hu
Gázolt a vonat Székesfehérvár és Dinnyés között
