Krach után és előtt

Sokak – elemzők, gazdasági szakértők, politikusok, továbbá más közéleti szereplők – legnagyobb megrökönyödésére a hetekkel ezelőtt kirobbant kormányválságot nem követte azonnali gazdasági krach vagy negatív hangulatváltás. Azaz nem gyengült meg a forint, nem alakult ki a magyar gazdasággal szemben bizalmi válság, a nagy pénzügyi befektetők pedig nem vonták ki tőkéjüket, s még a spekulánsok is tarolhattak – a Budapesti Értéktőzsde mutatója, a BUX ezekben napokban-hetekben történelmi rekordokat döntött. Mintha mi sem történt volna. Nagy kérdés, hogy teljes mértékben megnyugodhatunk-e. Vagyis a magyar gazdaság – talán az oly sokszor emlegetett, erős fundamentumok miatt – elkerülheti-e a kormányválság okozta kockázatot? Erre a kérdésre keressük a választ.
Nos, a kormányválság – nemzetközi viszonylatban legalábbis feltétlenül – „szerencsés csillagzat” alatt született. A világ figyelme augusztus közepén tudniillik az athéni olimpiára irányult, továbbá az Egyesült Államok őszi elnökválasztását megelőző, tagadhatatlanul színes és látványos kampánygyűléseire. Ráadásul a gazdasági élet szereplői augusztusban az éves nyaralásukat töltik. Ilyenkor nemcsak az exportvezérelt magyar gazdaság számára oly fontos Európai Unió legerősebb tagállamaiban állnak le a gyárak, hanem Japánban is szünetel a termelés, illetve a nyár utolsó havában az Egyesült Államok gazdasága is megtorpant. E globális okok miatt lényegében kihalnak a nagy nyugati elemzőközpontok, a hitelintézetek kisebb volumenben helyezik ki pénzügyi kölcsöneiket, a befektetők pedig már az őszi felvásárlásokra koncentrálnak.
Ebből a megközelítésből talán nem is olyan meglepő, hogy a Medgyessy-kormány bukása nem keltette fel a tengerpartokon vagy a hegyekben pihenő gazdasági döntéshozók figyelmét. Ugyanakkor persze bombaként is robbanhatott volna, hogy a kelet-közép-európai térség egykori éllovasa, Magyarország milyen politikai gondokkal is szembesül, hiszen 1990 óta ez a kormánykoalíció az egyedüli, amely kénytelen miniszterelnököt váltani a ciklus közepén. Ha pedig a térség valamelyik államában nő a politikai kockázat, az a legtöbb esetben a gazdasági folyamatokra is kihat. Hogy azonban a nagyvilág s vele együtt az Európai Unió is csak nyúlfarknyi hírként foglalkozott a magyar belpolitikai villongással, az valószínűleg annak is betudható, hogy a kormányválságot már jó előre beárazta a piac.
Ennek alátámasztására idézzük fel, hogy a Medgyessy-kormány milyen hírnevet is szerzett hazánknak a nagyvilágban.
Magyarország a kormány súlyos hibái miatt jelenleg problémás esetnek számít – írta márciusban a Financial Times. Gregor Eder, a Dresdner Bank Kelet-Európa-szakértője a lapnak úgy nyilatkozott, hogy Magyarországon a legnagyobb a valutaválság valószínűsége. A Deka-Bank képviselője, Dietmar Hornung pedig bukott angyalnak nevezte Magyarországot. A szakemberek szerint a folyó fizetési mérleg és az államháztartás rekordhiánya miatt az ország a válságjelöltek közé került. A makroökonómiai helyzet alakulása katasztrofális – vélték. Ennek okaként az elmúlt évek súlyos gazdaságpolitikai hibáinak sorát jelölték meg. A felsorolt hibák élén a drága ígéretek teljesítése áll a 2002-es választások után. A Deka-Bank 2004-re azt jósolja, hogy a folyó fizetési mérleg hiánya elérheti a hazai össztermék (GDP) tíz százalékát, amely háromszor akkora lenne, mint volt a mérleghiány Argentínában a 2001-es súlyos pénzügyi válság előtt. A folyó fizetési mérleg hiányának finanszírozása a külföldi tőke révén egyre nehezebb, és a szakértők szerint az állami pénzügyek is katasztrofális állapotban vannak.
Júniusban a londoni The Economist tette közzé, hogy egy év alatt csak Iránnak és Magyarországnak nőtt az országkockázati besorolása. A tekintélyes brit hetilap kutatói szerint hazánk még a háborús zónának minősíthető Izraelnél is kockázatosabbnak nevezhető.
S miközben néhány makrogazdasági mutató, például a GDP idei növekedése kapcsán Draskovics Tibor egyre optimistábban kezd nyilatkozni a magyar gazdaság állapotáról, addig a pénzügyminiszter derűjét a külföldi elemzőközpontokban készített országjelentések nem támasztják alá.
A Deutsche Bank konvergenciaindikátora tekintetében (ez az érték a májusban csatlakozott nyolc közép-európai ország érettségi mutatója) Magyarország a 2000-ben elért második helyét a 2004-es hatodikra cserélte fel. Magyarul: immár előttünk található Szlovénia, Észtország, Csehország, Szlovákia és Lettország is. Az IMD Lausanne vezetőképző és gazdasági kutatóintézet gazdasági versenyképességről szóló elemzése hazánkat a tavalyi 34. helyről a 42. helyre sorolta. A szomszédos, egyébként jóval fejletlenebb Szlovákia itt is megelőzi Magyarországot. Az Institutional Investor bankármagazin szerint a hitelfelvétel szempontjából Magyarország 172 ország között a tavalyi 31. helyről a 37. helyre csúszott. Az amerikai Heritage Foundation a magyarországi gazdasági szabadságról azt állapította meg, hogy hazánk a vizsgált 155 ország közül a 42. helyre csúszott le.
Összehasonlításként persze érdemes megjegyezni, hogy ugyanebben a vizsgálatban Észtország a 6., Litvánia a 22., Lettország a 29., Csehország a 32., Szlovákia a 35. helyet érdemelte ki. Befektetés szempontjából sem javallják az elemzők Magyarországot. A Danska Bank és a BNP Paribas megállapítása szerint a magyar államkötvények túlságosan is nagy kockázatuk miatt nem javasoltak befektetésre. Az ICEG Európai Központ és a Világgazdaság közös értékelése a nyolc csatlakozó országból Magyarországot a hatodik helyre érdemesítette konvergenciaindexe alapján. Előttünk jár Szlovénia, Litvánia, Csehország, Lettország és Lengyelország is. 2003-ban egyértelműen nőtt a pénzügyi válság kockázata Magyarországon – ezt már az IWH hallei kutatóintézet állapította meg. Magyarország a növekedési versenyképességben is visszaesett, mégpedig a 29. helyről a 31. helyre. A Világgazdasági Fórum jelentése arra is kitér, hogy üzleti versenyképességben is drasztikusan romlott Magyarország helyzete. Itt a 28. helyről a 38. helyre estünk vissza. Végül, de nem utolsósorban: a Bank of America a világ tíz legkockázatosabb valutája közé sorolta a forintot.
A bevezetőben feltett kérdésre, miszerint elkerülhető-e a kormányválsággal összefüggő gazdasági bizalomvesztés, valószínűleg csak a költségvetés tervezetének publikálásakor kapunk választ. Ha ugyanis valami meghatározza az ország gazdaságát és megítélésünket, az a jövő évi büdzsé lesz. Nem sok jóra számíthatunk, hiszen már a 2004-es, a Pénzügyminisztérium által korrigált hiányterv sem tartható – állítják a hazai kutatók, akik szerint az államháztartási deficit az idén elérheti az 1250 milliárd forintot. Jövőre tehát radikálisan csökkenteni kell a hiányt, az inflációt, valamint az ország egyre tetemesebb eladósodottságát. A felsoroltak nagy terhet rónak az országra, így az új miniszterelnöknek csak bizonyos keretek között lesz lehetősége a reformokra, ha egyáltalán tervez ilyet. Persze azt sem árt fejben tartani, hogy a költségvetés alakulása – uniós tagságunk miatt – immár nem belügy.
Mi várható? A 2005-ös – valószínűleg további megszorításokat preferáló, nem pedig az üzleti életet, a vállalati beruházásokat serkentő s új munkahelyek teremtését elősegítő, vagyis a növekedés bázisát biztosító – büdzsé megismerése után a kormányválsághoz is köthető, utólagos negatív hangulatváltás, s az ebből fakadó krach sajnos nem maradhat el. Ami késik, nem múlik.