Levadászott nyelvhasználat

A szlovákiai nyári politikai uborkaszezon kedvenc témája volt Bauer Edit immár európai parlamenti képviselő strasbourgi nyilatkozata. A felvidéki magyar politikus valami olyat talált mondani, hogy bár Szlovákiában egyre javul a kisebbségek helyzete és jogbiztonsága, paradox helyzetek is vannak. Ilyen például az, hogy míg az Európai Parlamentben használhatja anyanyelvét, addig a szlovák parlamentben nem, ott csak „államnyelven”, azaz szlovákul szólhatnak a kisebbségi képviselők.
Más sem kellett a Ján Slotáknak meg a Robert Ficóknak, a „na, még mit nem?!” dörgedelem mellett jött a magyarázat, mely szerint „nem azért alakult meg az önálló Szlovákia és annak parlamentje, hogy ott magyarul beszéljenek”, s bár nem nagy, de némi meglepetés, hogy ezt a véleményt az ország első embere, Ivan Gasparovic államfő is osztotta. Pedig Csehszlovákia megalakulása, azaz 1918 óta ez a jog mindig, minden korban megillette a kisebbségi képviselőket. De az újkori önálló Szlovákiában is volt egy négyéves időszak, amikor szabad volt a nyelvhasználat a parlamentben, csak 1996-ban, vagyis a harmadik meciari kormányzás idején törölték el ennek jogát.
A Magyar Koalíció Pártja képviselői sosem mondtak le erről a jogukról, sőt, mindig arra figyelmeztettek az 1996-os módosítás okán, hogy Szlovákia sérti a szlovák–magyar alapszerződést és a benne is felsorolt nemzetközi kisebbségvédelmi egyezményeket, hiszen a kétoldalú szerződés és a nemzetközi dokumentumok is tiltják a megszerzett kisebbségi jogok csorbítását. Ennek alapján logikus, hogy most, amikor egy újabb házszabály-módosításra készül a szlovák parlament, a magyar képviselők újra előálltak azzal az igényükkel, hogy állítsák vissza az 1996-os előtti status quót, vagyis a kisebbségi képviselők kapják vissza anyanyelvük használásának a jogát, hiszen – teszik hozzá – korábban sem éltek ezzel vissza, nem követelnek ennek alapján állandó jelleggel fordítót a parlamentbe. A nemzetközi dokumentumok is leszögezik, hogy a kisebbséghez tartozó polgár nem szenvedhet hátrányt sem akkor, ha él egy jogával, de akkor sem, ha lemond használatáról.
Ezen érvelés ellenére szócsaták helyszíne lett a koalíciós tanács. Mert nemcsak a Ficók és a Sloták nem értik a kor szavát, az európai normák mibenlétét, a demokratikusnak mondott szlovák kormánypártok sem. Állításuk szerint a szlovák társadalom még nem készült fel ilyen változásra. Hogy e „vaskos érvet” honnét szedik, nem árulják el, az elmondottakból viszont mindenkinek világos lehet, hogy a közelmúlt – mintegy nyolcvan év – történelmi tanulságait biztosan nem használták fel kifogásuk megfogalmazásakor.