Médiazűrök

S z a b a d E u r ó p a

Ha az ember többnyire a politikáról vagy a médiáról írja a publicisztikáit, jó, ha számol vele: ingoványos terepre téved. Ebben a két szférában sokszor már másnap sem egészen úgy vannak a dolgok, mint előző nap voltak. A napilapos publicista nyomorúsága abban áll, hogy kénytelen becsületszóra hinni a hírhozóknak, hogy aztán az általuk lerakott alapokra emelje véleményépítményét. Számára – a közhiedelemmel ellentétben – tűnődési, érlelési idő rendszerint nem áll rendelkezésre. Ha versenyre akar kelni a huszonnégy órás előnyben lévő elektronikus médiával, gyorsan dűlőre kell jutnia önmagával és a világgal, s rutinját mozgósítva némiképp mögé nézni a dolgoknak, s elébe menni a következtetéseknek. A hírhozók hitelessége ezért kulcsfontosságú körülmény. Lehet és kell köztük szelektálni; alkalomadtán kihúzni a listáról azt, aki eljátszotta a bizalmat. A bizalomdeficit ugyanis továbbgördül a véleményműfajba is – a publicista a saját hitelét kockáztatja, ha nem elég gyanakvó a forráskritikában.
E bonyolult képlet magyarázza például, hogy az ember előbb showtemető publicisztikát építhet a magát magyar Larry Kingnek álmodó, sértődött Friderikusznak a Magyar Televízióból való távozása hírére, majd – figyelve az érintettek óvatosan puha nyilatkozatait, s belegondolva, hogy a szólás albérlőjének innen már sehová nem vezet út a hazai médiában – egy másik publicisztikában megpendítheti: a show talán mégis megy tovább. Az idő a kételkedőt igazolta: a kormányfőváltás során pozíciógyengülést elszenvedő sztár meghátrált, zsarolása puszta blöffé szelídült – a forráskritika jogosnak bizonyult. Ugyanakkor nem rendült meg az újságíró abban a hitben, hogy az MTV-t illető kérdésekben Rudi Zoltán elnök szava mégiscsak mérvadó. Egészen addig, míg egy másik vonatkozásban az ellenkezője nem bizonyosodik be.
A köztévé politikai-gazdasági összeférhetetlenségeiről értekezve a minap a Nap-kelte mellett megemlítettem a Sorskérdések című műsort is. Az csak a saját naprakészségem hiányának tudható be, hogy nem ellenőriztem: a moderátorként alkalmazott Bánó András vajon a Blikk helyettes főszerkesztője-e még. Nos, nem az – és erre a tárgyi tévedésre akkor sincs mentség, ha az említett napilap (s főképp annak impresszuma) nem mindennapi olvasmányom. Ráadásul Pallagi Ferenc a Blikk főszerkesztőségét és a Nap-kelte műsorvezetői szerepkörét egy időben töltötte be. Őt viszont (ugyancsak Bánóval együtt) a Sorskérdések című MTV-műsor kapcsán hoztam igaztalanul hírbe, készpénznek véve Rudi Zoltán friss, a Heti Válasznak adott nyilatkozatát. A hetilap felvetése így hangzott: „Több műsor hiánya talán fel sem fog tűnni. Elek István beszélgetéseinek megszüntetését viszont a konzervatív táborban politikai döntésként fogják értékelni.” Mire az elnöki reagálás: „A Késsel, villával 30 ezer nézőt vonzott. Ekkora érdeklődés mellett csak akkor kell valamit fenntartanunk, ha az törvényi kötelezettségünk – ilyenek az egyházi műsorok. Mielőtt megkérdezné: megszűnik az Elek István műsorának párjaként jelentkező, Bánó András vezette Sorskérdések is.”
Úgy gondolná a publicista, itt nincs mit ellenőrizni és forráskritizálni: a köztévé ura nyilván tudja, mit beszél. Igaz, hogy a Sorskérdések jó ideje nincsen képernyőn, de hát van ugyebár nyári műsorrend meg műsor-szüneteltetés is a világon. Ezzel szemben Pallagi és Bánó e tekintetben már tavaly decemberben, Luca napján asztalt borított. Nem fizették a munkatársaikat, s érzésük szerint nem kaptak kellő figyelmet. Maradt nekik a Nap-kelte, ahol viszont továbbra is nélkülözniük kell a Magyar Nemzet munkatársait…