Lehet és kell is a versenyszféra módszereivel a közszférát mérni, minősíteni, hatékonyságát javítani – jelentette ki nemrég Egerben, a Közgazdász Vándorgyűlésen Lőrincze Péter közgazdász. A VOSZ európai uniós csatlakozási munkabizottságának vezetője lapunknak bővebben kifejtette állásfoglalását. Szerinte az anyagi megbecsülés mellett szükség lenne a teljesítményeket is mérni a közszférában. A megoldás része egy minőségbiztosítási rendszer bevezetése lehetne, amely egyebek mellett garantálja, hogy jogszabálynak vagy az ismert tényeknek ellentmondó döntés nem születhet.
Lőrincze rámutatott: először is el kellene dönteni, szükség van-e ennyi önkormányzatra. A világ más, fejlettebb részein ugyanis gyakran megszabják az önkormányzatiság alsó határát. Van például, ahol 150 ezer lakos alkothat egy közigazgatási egységet, s ennek keretében kell megoldani a szolgáltatásokat. A szakember aláhúzta: hiba, hogy a törvény a helyhatósági feladatokat központilag határozza meg, a szükséges pénzt a központi adózás keretei között vonja el, és aztán „visszaosztja”. Mivel az állami büdzsé is financiális gondokkal küzd, sokszor kevesebbet ad annál, mint ami a feladat ellátásához szükséges. Egyik fontos helyi bevételi forrásként bevezetett „hungaricum”, a kétszázalékos iparűzési adó viszont komoly teher, és versenyhátrányt okoz a vállalkozásoknak. Ha például egy cég árbevétel-arányosan ötszázalékos profitot tud előállítani, akkor ennek 30-40 százalékát nyereségadóként kénytelen elviselni a vállalkozás.
A közgazdász szakember hozzátette: a mai helyzetben az önkormányzat tényleges gazdasági önállósággal nem rendelkezik, sem ők, sem pedig a polgárok nem érdekeltek az ésszerű takarékosságban, hiszen csak igen kis részben fedezik helyben az intézmények működési költségeit. Az állami adóztatás helyett inkább az önkormányzati-nak, a helyi bevételeknek, adóknak kellene hangsúlyt kapniuk. Ez esetben ugyanis a választópolgár a jelenleginél sokkal jobban megnézné, mire költik az általa befizetett pénzeket, s várhatóan határozottan fellépne a pazarlás, az ésszerűtlen döntések ellen. A rosszul gazdálkodó helyhatósági irányítást pedig az új vezetés úgy tudná leváltani, ha hatékonyabb működést, több szolgáltatást ígérne, vagy kevesebb pénzből lenne képes ellátni a feladatokat, s a vállalást – mivel mérhető – számon lehetne kérni.
Lőrincze úgy látja: az is probléma, hogy a kilencvenes években a közszférában sok munkafolyamat külső céggel való elvégeztetése csak papíron ment végbe, de a cég fő megrendelője továbbra is az állam maradt. Nálunk történelmileg alakult ki, hogy a támogató szolgáltatásokat minden intézmény saját magának teremtette meg. Ezért van sok intézménynek saját mosodája, étkeztetése, gazdasági részlege. Pedig ezen a területen jelentős megtakarításokat lehetne elérni a közösen használt szolgáltatások elve alapján. Azzal kellene kezdeni, hogy a közszférában is mérhetővé kellene tenni mindent, vagyis, hogy mennyi például egy ember teljes foglalkoztatási költsége. Itt nem csupán a bérét meg az arra rakodó járulékokat kell figyelembe venni, hanem a teljes költséget, tehát például az üdültetésre, a kedvezményes hitelre fordítandó kereteket is. Vagyis szükség van a közszféra kontrollingjára.
Az elmúlt 12 hónapban hazánkban több hullámban csökkentek a költségvetési kiadások, s az eredmény gyakran a fejlesztési programok elhalasztása lett a munkahelyek és a fenntartási költségek megőrzésének prioritása mellett – fejtette ki Lőrincze, majd hozzátette: komoly probléma, hogy van, ahol a fizetési listáról eltávolított mint szerződéses tér vissza, esetleg egy, a tárcához tartozó kht.-hoz kerül át, és így tényleges megtakarítás nem jelentkezik. A költségvetési terheket illetően ugyanis nincs nagy különbség, hisz legtöbbször a kht. fenntartását sem a szabadpiac, a harmadik személyektől érkező megrendelések biztosítják.
A szakember megítélése szerint a leépítésben érintettek sorsával az államnak foglalkozni kell. Ideális lenne, ha személyre szóló átképzési, munkahely-teremtési, vállalkozásindítási programok kezdődnének, ahogy erre a versenyszférában is szükség lenne. Ezzel ugyanis el lehetne érni, hogy ne nőjön jelentősen a munkanélküliek száma, s a programok egyben biztonságot jelentenének azoknak is, akiknek az állása megmarad. A közszférareform csak akkor lesz sikeres, ha az érintettek többségét maga mellé állítja, és azt a társadalom többsége elfogadja. E szempontból a legfontosabb az, hogy a közszférában végrehajtott karcsúsítások hatását az állampolgárok azonnal adócsökkentés formájában érzékelhessék.
Lőrincze Péter hangsúlyozta: egy átfogó reformot azonban nem lehet hónapok alatt bevezetni, s az is valószínű, hogy a választásokig rendelkezésre álló idő sem elegendő. Ezért érdemes lenne már most megkezdeni a szakértői műhelymunkát mind a négy parlamenti párt delegáltjaival, hogy a 2006-os országgyűlési választások után a kormányt alakító erők azonnal hozzáláthassanak a kialakított koncepció megvalósításához.
origo.hu
Pánik a Tisza Pártnál: nem tetszik Magyar Péter dézsmaprogramja a híveknek
