Minden eddiginél közelebb

Minden eddiginél messzebbre ment a Magyar Nemzet, alaptalanul, bizonyítékok nélkül vádolt meg rendőrségi dolgozókat – állította tegnap a posztját frissen elfoglalt országos rendőrfőkapitány. Bene László arra reagált ilyen élesen, minden eddiginél messzebbre menve, hogy lapunk információkat közölt Kulcsár Attila szélesvásznú ügyészségi vallomása alapján, amelyben a milliárdos sikkasztással gyanúsított alkusz figyelemre méltó kijelentéseket tett magas rangú rendőri vezetők brókerbotránnyal összefüggő állítólagos cselekedeteiről.
Érthető, hogy a megjelentek felizgatták a nyomozó hatóság irányítóit. Bene László azonban alaposan elvetette a sulykot. Egyrészt a Magyar Nemzet sehova nem ment, csupán azt tette, ami meggyőződésünk szerint minden újság dolga és kötelessége: megosztotta a nyilvánossággal a tudomására jutott közérdekű információkat. Másrészt a Magyar Nemzet senkit sem vádolt: cikkeinkben félreérthetetlenül jeleztük, hogy egy gyanúsított vallomásából idézünk. Bene László egyébként saját bevallása szerint gyors vizsgálatot is lefolytatott: kérdőre vonta a Kulcsár által említett főrendőröket, akik ártatlannak vallották magukat. A kapitány ezzel le is zárta az ügyet, mondván, töretlen a bizalma irántuk. Csak remélni tudjuk, hogy nem ez lesz a munkamódszer a Bene-féle rendőrségen.
Érthető, hogy a kormánypártok által szorongatott ügyészség is megszólalt a történtek után. A vádhatóság álláspontja szerint „a közvéleménynek az ügyészségtől származó hiteles tájékoztatásig fenntartással kell fogadni minden más forrásból származó információt, különös tekintettel a következetésekre. Ezzel elkerülhető, hogy a későbbiek során tévesnek vagy hamisnak bizonyuló adatok rögzüljenek a köztudatba”. Egyetértünk, mi sem vesszük készpénznek Kulcsár szavait, de azt senki sem gondolhatja komolyan, hogy az újságok ezen túl csupán a bűnüldöző szervek hivatalos közleményeit vagy a bíróságok jogerős ítéleteit közölhetik a társadalmat élénken foglalkoztató ügyekben. Elhiszem, hogy a rendőrségen és az ügyészségen kardinális kérdés, honnan és miként kerültek ki az információk. De a nyilvánosság számára mindez legfeljebb huszadrangú probléma lehet. Mint ahogy nem az volt érdekes, hogy ki juttatta el lapunkhoz annak idején Kulcsár Attila kancelláriába szóló belépőjét, hanem az: miért kapta azt, és miről egyeztetett vezető kormányzati tisztségviselőkkel. Az elmúlt néhány napban keserűen kellett csalódnia annak, aki azt hitte, a brókerbotrány már nem tartogat új fordulatokat. A hivatalos, ügyészségi forrásból (Keller László közpénzügyi államtitkár volt kabinetfőnökének meggyanúsítása) és lapunknak köszönhetően nyilvánosságra került információk azt sejtetik, hogy az infernális bűncselekmény-sorozat mélyebb összefüggései sem maradnak rejtve. Jó okunk van ezt feltételezni, hiszen az ügyészségnek Kulcsár vallomásán túl lehallgatási jegyzőkönyvek és egyéb bizonyítékok is a rendelkezésére állnak.
A lassan összeálló mozaikkockák mára végképp tarthatatlanná tették a magányos elkövető teóriáját. A korábban szintén a lapunkban közölt beszámolók, így Gyuszi taxisé és az exbróker K&H Bankban dolgozó asszisztenséé, ugyanabban a körben jelölték ki a vélelmezett tettestársakat, ugyanarra a kapcsolati hálóra utaltak a gazdaság, a politika és a média területén, mint Kulcsár Attila vallomása. A Népszava tegnap azt sugallta, hogy Kulcsár hadat üzent az MSZP-nek. Dehogy. Csupán nem kívánja végigjátszani a rá kiosztott szerepet, nem hajlandó egyedül elvinni a balhét. Azt a szocialistáknak kell tudniuk, hogy ettől miért éppen ők lesznek annyira idegesek.