Moszkva, a kaukázusi város?

A beszlani tragédia után néhány nappal megtámadtak néhány kaukázusi éttermet Jekatyerinburgban. Moszkvában hasonló érzésektől vezérelve ezzel párhuzamosan ismét felmerült, hogy korlátoznák a más régiókban élők szabad beutazását. Az idegenekkel, köztük elsősorban a déliekkel szembeni gyűlölet tehát egyre erősebb a fővárosban, ugyanakkor Oroszország szívében a kaukázusiak már olyan erős pozíciókkal rendelkeznek, amelyet sokan elképzelni sem nagyon tudnak.

Kaukázusiak kíméljenek! – olvasható tömegével a moszkvai lakáshirdetésekben, ami hűen kifejezi a fővárosiak érzéseit. Tény, hogy a „kaukázusi” szó ma már lényegében szitokként hagyja el a legtöbb moszkvai ajkát. Ezt az érzést azonban nem csupán az elmúlt napok, évek csecsenföldi eseményei, az ezzel kapcsolatban Moszkvában is megszaporodó terrorakciók magyarázzák, hanem az a tény is, hogy a főváros üzleti életét nagyrészt a déli köztársaságokból érkezettek tartják kézben.
A vállalkozói kezdeményezést a szovjet időkben kiölték az oroszokból, így hiába mondták nekik a reformátorok a 80-as évek végén, hogy a kisvállalkozások emelik fel Oroszországot, ezt a felhívást Moszkvában is nagyrészt a más köztársaságokból érkezettek értették meg. Náluk ugyanis még a szovjet korszakban is csak névleg volt állami a kereskedelem, az üzletek a lényeget tekintve magánkézben voltak, magyarázza a néplélekben rejlő okokat Vlagyimir Bazsenov etnopszichológus. A nemzetiségi köztársaságokban élők így megőrizték a vállalkozói hagyományokat, amelyet csak aktivizálni kellett a peresztrojka éveiben. A szakértő megjegyezi, hogy a 90-es évekre totálisan korrupt országban a kenőpénz adása idegen lett az orosz néplélektől. A megmaradt nemzetségi, törzsi összefonódások, az ebből adódó mentalitás tehát a déli népeket lényegesen segítette a túlélésben és a talpra állásban is.
Az egyik legbefolyásosabb közösség a diaszpóra adatai alapján 33 ezres, míg a rendőrség szerint közel másfél milliós azerbajdzsáni. Szinte teljes egészében uralják az élelmiszerek és zöldségfélék piacát a fővárosban, de vastagon benne vannak a virág-, az alkohol- és a cigarettakereskedelemben. Erős bástyáik vannak az élelmiszeriparban is, török–azeri irányítás alatt van a Moszkva-Efes sörgyár, s az olajóriás Lukoil elnöke, Vagit Alekperov szintén azerbajdzsán származású. Mindebből következően különösen érintett az azeri diaszpóra a kriminális szférában is, ahonnan a bakui Monitoring szerint évi 25 milliárd dolláros bevételének 38 százaléka származik.
Nyolcvanezresre teszik a hivatalos adatok a moszkvai csecsen diaszpórát, a rendőrség szerint számuk ennek legalább a duplája, míg az egyik kutatóintézet 2025-re már 650 ezer csecsennel számol. Olyan üzletek, gyárak, szállodák, vendéglátó-ipari egységek sorát magukban foglaló holdingok jellemzik erejüket, mint a Malik Szajdulajev nevével fémjelzett Milan konszern vagy az Umar Dzsabrailovhoz köthető Plaza csoport. A kereskedelemtől a bankszféráig mindenütt jelen vannak, s vagy húsz csecsen bűnözői csoport is van a fővárosban.
A közel 100 ezres örmény közösséget a szakértők a kis- és középvállalkozások terén tartják nagyon erősnek, de jelen vannak a befektetési szférában, egyebek mellett az Ararat konyaküzemmel pedig az élelmiszeriparban. A rendőrség hat nagyobb örmény bűnözői csoportról tud.
A legrégebbi moszkvai diaszpóra a grúzoké, amelynek számát hivatalosan 30 ezer körülire teszik, míg a hatóságok szerint ennek legalább tízszerese a valós adat. Tevékenységi körük meglehetősen széles, ott vannak az élelmiszeriparban, a Rosszijszkij kregyit révén a bankszférában, a szállítási bizniszben és az olajiparban is. Az elmúlt évtized történései miatt ma Grúzia jelenti a moszkvai bűnözői világ legbiztosabb utánpótlásbázisát, félszáznál is több keresztapa, alvilági tekintély dolgozik a fővárosban.