A történelmi felelősségvállalás nem befolyásolta a szejm tagjait, amikor egyhangúlag – egyetlen tartózkodás mellett – felszólították kormányukat, lépjen fel jóvátételi követelésekkel Németországgal szemben. A lengyel honatyák akciója aligha használ a két nemzet békülésének. Annak negatív hatását felismerte Aleksander Kwasniewski államelnök is, amikor kijelentette: „Ha ilyen számlákkal lépnénk fel, akkor valójában az egyesített Európát tennénk tönkre!”
A szejm akciója hármas célt szolgál. Első fokon érvényteleníteni akar két nemzetközi megegyezést. 1945-ben a győztes hatalmak (Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Szovjetunió) által kialkudott potsdami szerződésben a Szovjetunió magára vállalta Lengyelország kárpótlási követeléseinek kiegyenlítését. 1953-ban Moszkva és Varsó közösen még egyszer lemondott minden jóvátételi igényéről azért, hogy gazdasági kapcsolatokra léphessen az NDK-val. 1970-ben a Bonn-nal kötött „varsói szerződésben” a lengyelek kétoldalúan cselekedtek hasonlóan, kifejezetten az NSZK javára. A képviselők viszont most azt hangoztatják, hogy azokban az időkben Lengyelország nem volt független, szuverén állam, tehát lemondási nyilatkozatai érvénytelenek.
A második cél: végérvényesen leszögezni, hogy Lengyelországnak semmiféle elkötelezettsége nincs német polgárokkal szemben. E vélemény legfeljebb jogi féligazság. A világháború után ugyanis német származású, de lengyel állampolgárságú családokat is deportáltak. Ezek tagjai a magánosítás kapcsán tehát hasonló jogokkal bírnak, mint minden lengyel személy.
A harmadik cél: kényszeríteni a szövetségi kormányt, hagyjon fel azzal a tanácsával, hogy a kitelepített németek polgári bíróságoknál keressék az igazukat.
Német szakértők szerint a Nemzetközi Törvényszék nem állna a lengyelek oldalára, hiszen ebben az esetben a hajdani Varsói Szerződés országai – a szovjet elnyomásra hivatkozva – minden abban az időben vállalt kötelezettségüktől elhatárolhatnák magukat.
Búcsú az illÚzióktól. A közelmúltban megválasztott német államelnök tartja magát bejelentéséhez, hogy állást foglal majd időszerű politikai kérdésekben. Horst Köhler legutóbbi nyilvános kijelentése azonnal politikai vihart kavart. „Fel kell hagynia azzal a célkitűzéssel, hogy Németország minden részén hasonló életkörülmények uralkodjanak!” – hangoztatta a Focus hírmagazinnak adott interjújában. Más szóval: a jólétet nem lehet mindenütt egyazon szinten garantálni. A realitásokkal számoló kijelentést heves kritika kísérte a keleti tartományokban. (S. L.)
